Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A régió létfontosságú folyóira és azok mellékfolyóira a környező országokban felhúzott duzzasztók csökkentik a vízhozamot, a fennmaradó mennyiség pedig a helyi tározók ellenőrzésén keresztül a különböző fegyveres csoportok kezében van, ami tovább szítja a feszültségeket Irakban.
A vízhelyzet most valóban szörnyű, egész Irakban"
- mondta el Fabrice Balanche, a Lyoni Egyetem regionális vízügyi szakértője az Asia Times-nak.
Összességében Irak vízének több mint 90 százaléka az országon kívülről származik. A 3000 kilométer hosszú Eufrátesz és az 1900 kilométer hosszú Tigris Dél-Törökország hegyeiben erednek, mielőtt megkezdenék hosszú útjukat Törökországon, Szírián és Irakon keresztül. Az országtól keletre fekvő Irán területéről pedig szintén számos kulcsfontosságú folyó vize érkezik iraki területre.
Törökország a kilencvenes években a GAP projekt keretében 22 gát építésébe kezdett az Eufrátesz és a Tigris vizein, melyekből 16-ot már befejeztek. Az ezekből származó víz szinte megduplázta az öntözött mezőgazdasági területek mennyiségét Törökországban, és a vízigényes gyapot- és gabonanövények termelése is megugrott. Az ivóvíz, az öntözés, és az elektromos áram biztosítása érdekében Szíria is tározókat épített az Eufráteszre, de Irán is egyre több lépést tesz annak érdekében, hogy minél több vizet tartson a saját területén. Az elmúlt években 16 duzzasztót építettek csak a Sirwan-folyóra. Ráadásul az iráni vízügyi minisztérium további 109 gát építését is tervbe vette, elsősorban az Irakba ömlő vizeken.
Mindazonáltal a tározók építése ellenére, ha lenne elegendő csapadék, akkor nem lenne probléma a vízellátással. Az elmúlt években azonban drámaian csökkent a csapadékmennyiség a régióban, és az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás a jövőben csak még tovább súlyosbítja ezt a helyzetet.
Az egész Közel-Keleten körülbelül 40 százalékkal kevesebb esőt fogunk látni 2040–2050-re, így a rendszerbe kerülő víz mennyisége csökkenni fog, miközben a népesség és a kereslet folyamatosan nő."
- magyarázta Fabrice Balanche.
Egy 2012-es, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) kiadta jelentés szerint a víz áramlása a Tigrisben és az Eufráteszben az elmúlt két évtizedben mintegy 60 százalékkal csökkent. Ráadásul Irakban, különösen az ország déli részén még mindig azt a FAO által felettébb károsnak ítélt, lényegében az ókorból megőrzött árasztásos módszert használják öntözésre, amely a víz mintegy 85 százalékának elpazarlához vezet és megnöveli a talaj, illetve a folyók sótartalmát. A sóhoz hozzáadódik a rosszul megépített csatornákból kifolyó szennyvíz is, így mire a folyó vize eléri Dél-Irakot, annak nagy része használhatatlan a mezőgazdasági termelésben.
A Tigris és az Eufrátesz folyókon működő gátak főként Törökországnak kedveznek a felhasználható vízmennyiség szempontjábók, és biztosítják a régióban a vízhegemóniát. Azonban nem csak az állami szereplők élnek a lehetőséggel, hogy a vizet a hatalomgyakorlás érdekében sajátítsák ki. Például Irakban mintegy kétmillió ember függ a kurdok által ellenőrzött északi területre áramló folyóktól.
A vízhez való hozzáférés miatt kitörő lokális konfliktusok egyre gyakoribbak a termékeny félholdhoz tartozó területen, tömeges migrációt indítva ezzel a gátak tövében az egyre kevesebb vízhez jutó földekről. A Közel-Keleten napjainkra a vízhez való jog a legerősebbek jogává vált, és egy gyors áttekintés alapján úgy tűnik, Irak jelenleg az egyik leggyengébb láncszem ebben a regionlális szereplők közül.
