Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nagyívű elemzést jelentetett meg az orosz médiában Tyimofej Bordacsev, a Valdai Club vezetője, amelyben részletes leírást tett közzé azzal kapcsolatban,
hogyan is képzeli el a háború utáni Új Világrendet Oroszország.
Az elemzés két fő részből tevődik össze, egy történeti áttekintésből és egy - az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk így - politikaelméleti érvelésből. A történeti részt tekintve a szerző keretezi az orosz-nyugati külkapcsolatokat a nemzetállamok léte szempontjából kulcsfontosságú két eseménysorozat alapján, vagyis a vesztfáliai béke és a második világháború alapján helyezi el és tárgyalja Oroszország külkapcsolatait a nyugati világgal. Véleménye szerint az Oroszország és a nyugati világ közötti konfliktusok alapvetően egy, az alapideában is hibás központi mechanizmusra vezethetők vissza.
Bordacsev szerint egy paradox helyzet következtében áll fenn folyamatos feszültség Oroszország és a kollektív Nyugat között, mivel a vesztfáliai rend kitűzött célja az igazságos nemzetközi világrend megteremtése lenne, ehhez képest csak igazságtalanságokat és sérelmeket szült az elmúlt öt évszázad folyamán.
Az elemzés politikaelméleti része az igazságosság fogalmát vizsgálja, valamint egyúttal ebből vezeti le az Atlanti Világ és Eurázsia szembenállásának legfontosabb törésvonalát és mozgatórugóját. Bordacsev szerint
a vesztfáliai rendszert a Nyugat úgy értelmezi, ahogy az igazságos rend kiépítését is úgy akarja elérni, hogy ezzel egyidejűleg az erőszak monopolizálására törekszik.
Szerinte a nemzetközi intézmények megalapítása és fennállása - mint amilyen például maga az ENSZ - sem változtatta meg érdemben ezt a helyzetet dacára annak, hogy Oroszország aktív résztvevője, és amellyel kapcsolatban a szerző is elismeri, hogy komoly garanciákat biztosít Oroszország számára. Ugyanakkor, amennyiben elfogadjuk ezt az érvelést, úgy felsejlik egy sokkal veszélyesebb jövő lehetősége is:
még ha a Nyugat el is veszítené ezt a véres háborút Ukrajnában, akkor sem valószínű, hogy a nyugati vezetők elvetnék az erőszakos globalista ideológiát.
Oroszország és Kína szerepéről, illetve a nemzetközi rend átalakulásával kapcsolatban a szerző megjegyzi, hogy
Moszkva és Peking olyan multipoláris Új Világrend kiépítéséért dolgoznak, amelynek kulcseleme a valódi igazságosság, amelyet nem az erőszak monopolizálására alapoznak.
Szerinte csakis az erre való törekvéssel előzhető meg a harmadik világháború és a nukleáris katasztrófa.
