Versenyhátrányt okoz az átlagon felüli elvonás

A 2005-ös munkaadói járulékok uniós átlaga 23,5 százalék, a magyar rendszer pedig 33,5 százalékos terhelést ró a munkaadóra; az átlagon felüli elvonás mellett a járulékplafon hiánya is gondot okoz.

Üzleti és politikai körökben egyaránt elterjedt az a nézet, hogy egy ország nemzetközi versenyképességét - a helyi iparűzési adó mellett - a munkaadói járulékterhek fogják vissza leginkább. Régiós összehasonlításban csupán Lengyelországban jelentősen alacsonyabb a járulékteher, mint Magyarországon. A KPMG 2005-ös adatgyűjtése szerint a lengyeleknél 19,8 és 22,7 százalék között mozog a munkaadói járulékteher, a térség többi országában 32 és 35 százalék körül szóródnak a terhek, kivéve Romániát, ahol erősen progresszív rendszert működtetnek, 32,5 és 46 százalék közötti kulcsokkal - közli a Napi Gazdaság.

A 2005-ös uniós átlag 23,5 százalék, amitől a magyar, 33,5 százalékos terhelés (amiben benne vannak az egyéb munkaadói járulékok is) 10 százalékpontra van, s ebből 2009-ig - az Országgyűlés által elfogadott, de a választások kimenetelétől erősen függő, ötéves adóprogram alapján - összesen 5 százalékpontot faraghat le az ország, változatlan uniós átlagterheléssel számolva. (A betervezett csökkentés 270 milliárd forint kiesést okozna a költségvetésnek.)

László Csabának, a KPMG adópartnerének korábbi nyilatkozata szerint az államháztartás mozgásteréhez képest kielégítőnek nevezhető az 5 százalékpontos csökkentés, a Fidesz javaslatáról pedig az a véleménye, hogy az irány jó, de kérdés, mit bír el a büdzsé. Horváthné Szabó Bea, a PricewaterhouseCoopers adópartnere úgy véli, a kormányprogram szerinti ütemezés nem elegendő. Szerinte az átlagon felüli elvonás mellett, a munkaadói járulékplafon hiánya okoz versenyhátrányt Magyarországnak (munkavállalói oldalon, éves szinten 6 millió forint a plafon). Szlovákiában például 2 millió forintnak megfelelő járulékplafon van a munkaadói oldalon is.

Ennek hiánya a magasabb fizetési kategóriába tartozóknál azért is gond, mert a befizetett összeggel nem arányos az állami finanszírozású egészségügy szolgáltatásainak minősége - idézi Horváthné a magyar szociális ellátórendszerről alkotott osztrák és német vélekedést. Németországban például, egy bizonyos jövedelemszint fölött a magánszemély választhat, hogy az egészségbiztosítási ellátásoknál az állami rendszerben marad vagy egy privát betegbiztosító szolgáltatásait fizeti meg. Horváthné szerint a magyar járulékfizetési szokásokban keresendő a probléma gyökere: túl kevesen tartják el a rendszert, s közülük is sokan csak a minimálbér után fizetnek járulékot.