"Általában havi 230-250 ezer forint jön össze tisztán havonta, de múlt évben egyszer 300 ezer fölött is kerestem, igaz akkor 12 ezer kilométert nyomtam le egy nyári hónapban" - mondta az [origo]-nak egy 56 éves kamionsofőr, aki 15 éve keresi a kenyerét az országúti monstrumok vezetésével.
"Az a legjobb fuvar, ha itthon felpakolok, s mondjuk Angliába viszem az árut, onnan Spanyolországba, aztán Németországba és haza. Ez persze nem kívánságműsor, gyakran 4-6 hét is eltelik mire hazakerülök, ameddig nem látom a családomat. De nehogy úgy látszon, hogy sírok, mert nem sírok. Ez életforma, én választottam, ha hosszabb ideig nem csinálom, hiányzik" - fogalmazott.
A kamionsofőr sokáig irigyelt szakma volt az elmúlt rendszerben, sok fiú első számú álma, amely a szabadságot, a Nyugatra utazást, a menő cuccok, farmerek, szappanok, csokoládék, hanglemezek behozatalát jelentette, s nem mellesleg az átlagot meghaladó fizetést is. Egy nemzedék gondolkodásmódját határozta meg a kamionos-életérzés utáni vágy, elég emlékeztetni az 1975-ben készített, akkor túlzás nélkül kultuszfilmmé vált Kengurura, amely nem csak a korabeli slágereknek köszönhette páratlan sikerét, s amelyből itt nézhet meg egy részletet (Más szemszögből, de szintén a kamionosok szabadságát, már-már törvényen felüliségét fogalmazta meg a Konvoj.)
Két hónapig komfort nélkül
A valóság persze sokkal földhöz ragadtabb, szürkébb, mint az említett filmekben, térit vissza a hétköznapokba Székely Sándor, a Teherfuvarozók Európai Szakszervezetének elnöke, aki szerint szélsőséges esetben akár 8-10 hétig is távol van otthonától a sofőr, ami alatt nem látja a családját, nem tud normális módon étkezni, pihenni, fürdeni, WC-t használni. "Ezt kell összevetni az inkább 200 ezer körüli jövedelemmel, ami legjobb esetben sem haladja meg a 350 ezer forintot" - magyarázta az elnök. Ráadásul, hangsúlyosan jövedelemről, tehát nem bérről vagy keresetről van szó, hiszen a kamionosokat három módon fizetik.
Van az alapbér, amely az esetek zömében a minimálbérrel, jelenleg 78 ezer forinttal egyezik meg, de a legidősebb, legtapasztaltabb pilótáknál sem haladja meg a bruttó 140 ezer forintot. A fuvarozó vállalkozó, illetve a sofőr csak ezek után fizet közterhet, tehát ez után járhat például nyugdíj is - emelte ki Székely Sándor. A sofőrök jövedelmük nagyjából kétharmadát ugyanis adómentesen kapják, amelynek egyik része a napidíj, amelyet idén emeltek 25 euróról 40 euróra, de ez nem kötelező, hanem adható, s a cégek zöme nem is tülekedik teljesíteni. A másik forrást az üzemanyagmegtakarítás jelenti, ami 100 ezer forintig fizethető adómentesen. Ebből jön össze a havi nettó 200-350 ezer, amelyből persze több tízezret költhet élelmiszerre külföldön a sofőr, akár a fele pénzt is felélheti - mondta az elnök.
"Az a legrosszabb, amikor néha napokat kell várni a következő fuvarra" - panaszolta az [origo]-nak egy 32 éves sofőr. Szerencsére nem ez a gyakori, általában néhány óra vagy egy nap a várakozási idő, de ezt sem értik sok esetben a sofőrök, mivel a kamionok műholdas nyomkövetővel vannak felszerelve, így a cégnél szinte méterre pontosan tudják, hol jár a jármű, s ezért azzal is kalkulálhatnak a központban, hogy mikor és hol veheti fel a következő fuvart - magyarázta a kamionos. A gazdasági válság nemcsak a termelést, hanem értelemszerűen a szállítást is visszavetette, emiatt kell sokkal többet vadászni a fuvarokra - mondta Székely Sándor.
A fiatalok hamar feladják
A piac zsugorodása, a bevételek csökkenése azon is jól lemérhető, hogy öt éve nem ritkán a 400-500 ezer forintot is megkeresték a kamionosok, most pedig a felét. Gondot okoz - tette hozzá -, hogy jelentősen felhígult a szakma, s elég nagy a fluktuáció. Ugyanakkor nem a fiatalok próbálkoznak, aminek legfőbb oka az lehet, hogy manapság egy D-kategóriás jogosítvány megszerzése - ami a 12,5 tonnánál nehezebb tehergépjárművek vezetésére jogosít - 1 millió forintba is belekerülhet, amit nem sokan engedhetnek meg maguknak - hangsúlyozta az elnök. Ha mégis belevág egy-egy fiatal, s leteszi a jogsit, legtöbbjük egy-két hónap múlva feladja, miután úgy értékelik, hogy ennyi pénzért nem érdemes ezt csinálni.
Legtöbben olyanok próbálkoznak, akik korábban szerezték meg a D kategóriát, s sokszor nem is vezettek utána nehéz tehergépkocsikat. "Ők egy hét tanfolyam után már volán mögé ülhetnek, s ha az első egy-két fuvart tapasztalt kolléga kíséretével is végzik, utána már egyedül indulhatnak útnak. Az állami Hungarocamion idején ez úgy volt, hogy ha valaki bekerült a céghez, egy évig a műhelyben szerelte a kocsikat, rutinozott az udvaron a kamionokkal. További egy évig párosban járt valakivel, majd csak a harmadik évtől vezethetett egyedül szerelvényt" - emlékezett Székely Sándor.
Magyarországon kicsivel kevesebb, mint 18 ezer szállítással foglalkozó cég működik, számuk folyamatosan csökken - mondta az [origo]-nak Peredi Péter, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetségének (Fuvosz) főtitkára. A vállalkozások 70 ezer gépjárművet üzemeltetnek, amelyek töredéke a nehézgépjármű. A személy- és teherszállítás összességében 400 ezer embernek ad munkát a főtitkár szerint.