Egy bizonyos kor felett mindenki emlékszik arra, hogy "Kiviszem a lavórt", "Szentmihályon presszó lesz" - vagyis a magyarnak hallott idegen nyelvű (jellemzően angol) slágerszövegekre. A jelenség nem tűnt el a nyelvtanulás terjedésével: mostanában például A szívós szemű Márta, vagyis Michel Teló Ai Se Eu Te Pego című, portugál nyelvű világslágerének magyarnak hallott változata hódított. Az interneten ráadásul már-már önálló műfaj lett a "nyelvrokonságos" videókból: néhány, eredetileg angol, finn, arab, koreai stb. nyelvű dal magyar feliratos változata több százezres nézettséget ért el. Természetesen nemcsak magyarul vannak ilyenek: ha rákeresünk arra a YouTube-on, hogy misheard lyrics, többmilliós nézettségű videókat is találunk.
Michel Teló slágere számos országban listavezető volt, különböző nyelven születtek változatai
Hogyan keletkeznek ezek a félrehallások? Mi az oka annak, hogy néha olyan erőteljesek, hogy nem tudunk megszabadulni tőlük: vagyis például aki ismeri a "szívós szemű Márta" viccet, az már aligha tudja nem így hallani az eredeti szöveget ("Assim voce me mata")? Erre a kérdésre kerestük a választ a Nyest.hu, vagyis Nyelv és Tudomány népszerű-tudományos portál két felelős szerkesztőjével, Fejes Lászlóval és Molnár Cecília Saroltával.
A jelenség alapja az, hogy az emberben van egy kényszer arra, hogy értelmet tulajdonítson az egyébként "értelmetlen", vagyis ebben az esetben az általa nem értett nyelven szóló szövegnek - kezdte magyarázatát Fejes László. Ebben olyan mechanizmusokat működtetünk, amiket az anyanyelvi beszéd hallásakor is használunk. A beszédértés ugyanis valójában meglehetősen bonyolult dolog; vagyis csak látszólag egyszerű, hogy "a mások által keltett hanghullámokból értelmezzük az üzenetet. Elég arra gondolnunk, hogy beszéd közben a szavak között nem tartunk szünetet, azaz azt is nekünk kell kitalálni, hol van a határ a szavak között; sőt, a hangok között sincsenek pontos határok. Ráadásul ritka az, hogy beszédpartnereink tisztán artikulálnak, mindenki gyakran harap el félszavakat, és az is ritka, hogy tökéletes csendben beszélgetünk - így aztán a másik szavait gyakran külső zajok nyomják el. Ebből következik, hogy a beszédmegértés folyamatában a lehető legtermészetesebben pótlunk ki félszavakat: hallani véljük azokat a hanghullámokat is, melyek nem jutottak el hozzánk." - mondta Fejes László.
A félrehallások klasszikusa: Kiviszem a lavórt / Gimme Some Lovin' - a Spencer Davis Group 1966-os száma
Ebben a pótlásban segítségünkre van az, amire a nyelvészek azt mondják, hogy "a nyelv túlbiztosított: a lehetséges hangsorok kombinációi nincsenek kihasználva, azaz ha egy-egy hang el is veszik, ki tudjuk találni, mi hiányzik. Például ha azt halljuk, hogy ku#as (ahol a # most olyan zajt jelöl, melyet nem tudunk semmilyen hanggal azonosítani), akkor is kitaláljuk, hogy a kutas szóról van szó - más hasonló szó ugyanis nincs." Ugyanez működik a szóalakok szintjén is (Fejes László példájával: a hisz ige után -nak/-nek vagy -ban/-ben végződést várunk, és tudjuk, hogy nem lehet például -tól/-től vagy -ig), illetve általánosabban vannak - nem feltétlenül tudatos - elvárásaink, előítéleteink arról, hogy mit fogunk hallani.
Ez vezet a félrehallásokhoz: "egy-két hangot rosszul vagy nem azonosítunk, emiatt rosszul azonosítjuk a szavakat, és félrecsúszik az egész mondat" - miközben lehet, hogy "meg vagyunk róla győződve, hogy az egész mondatot tisztán hallottuk." Ez persze megesik akkor is, ha anyanyelvünkön beszél hozzánk valaki. "Amikor pedig idegen nyelvű szöveget hallunk, agyunk automatikusan abban is megpróbál értelmes nyelvi elemeket keresni. Ez persze sokszor vezet tévedésekhez: minél kevésbé ismerjük az adott nyelvet, annál könnyebben. (Ha pedig egyáltalán nem ismerünk idegen nyelveket, akkor még könnyebben.) Természetes tehát, hogy az idegen nyelvű dalokban akaratlanul is magyar szavakat, szókapcsolatokat, mondatokat vélünk felismerni" - mondta Fejes László. Erősíti ezt az, a hangok észlelésénél ismert az a jelenség, hogy "úgy halljuk egy más nyelven az anyanyelvünkben nem létező hangokat, hogy teljesen automatikusan behelyettesítjük őket a saját nyelvünk hangrendszerében hozzá hasonló hangokkal" - tette hozzá Molnár Cecília Sarolta.
Szentmihályon presszó lesz / Sending out an SOS - Police: Message In The Bottle, 1979
Egy-egy feliratozott videónál a (félre)értelmezést "segítő" feliratok, képek így befolyásolnak minket: "Látjuk a képet, látjuk, amit hallanunk kell, és emiatt - akár az akusztikai inger más jellege ellenére is - úgy dekódoljuk az elhangzottakat, ahogyan azt a képek / írás előhívták" - mondta a Quartnak Molnár Cecília Sarolta. Hasonlóan: "ha az a feladat / elvárás, hogy egy idegen nyelvű szövegbe magyar szavakat halljunk bele, akkor az menni fog. Ami megerősíti azt, hogy magyarként észleljük a szöveget, azt meghalljuk, kiemeljük - viszont ami ennek ellentmond, azt talán észre sem vesszük. Mert a hasonlóságokra figyelünk. Úgy, ahogy az irkafirkába is képesek vagyunk formákat, képeket belelátni, ha ez a feladat, ha erre vagyunk felszólítva." Ilyen, az ún. együttműködési alapelvre építő értelmezést egyébként más esetekben, például egy csak többé-kevésbé értelmes szöveg megértésénél is megfigyelhetünk.
Az egyik legnépszerűbb "nyelvrokonságos" videó, a finn Nightwish dalával; a Nyest.hu erről szóló cikke itt olvasható
"Minél hosszabb, minél értelmesebbnek tűnik egy-egy ilyen szerkezet, annál viccesebbnek tartjuk: hiszen tudjuk, hogy nem lehet az, mégis úgy hangzik" - ezért lehetnek ilyen népszerűek ezek a videók Fejes László szerint. "Ennél már csak az a viccesebb, amikor egyes honfitársaink tényleg elhiszik, hogy egy-egy világsztár tényleg beleénekel a dalába egy-egy magyar nyelvű sort a hazai közönség kedvéért. (Más kérdés, hogy mennyire szép másokat naivitásukért, tudatlanságukért kinevetni.)" - tette hozzá.
Gondolhatunk itt az Opus zenekar Live Is Life című 1984-es dalára, amiről az a legenda terjedt, hogy tényleg így szerepel benne az a sor, hogy "levelet kaptam lájf", mégpedig azért, mert az énekes sok időt töltött magyarok között és rendszeresen hallotta ezt a felkiáltást. A szöveg körüli vitákat a Opus hivatalos honlapja zárta le, ahol a pontos szöveg ez: "Labadab Dab Dab Live", illetve a dalról szóló külön menüpont nem is említi a magyarokat (azzal viszont eldicsekszik, hogy még az "afrikai dzsungelben" is népszerű!). Illetve részben ide kapcsolható a néhány éve terjedt Bikicsunáj-mém is.
Fejes László szerint "egyéne válogatja, ki mennyire képes belehallani az elhangzó szövegbe a leírt szavakat: feltételezhető, hogy ez a legkönnyebben azoknak megy, akik egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket, a legnehezebben pedig azoknak, akik jól ismerik az adott nyelvet. Az is egyénfüggő lehet, hogy ki mennyire tartja viccesnek a leírt szöveget: sokan bizonyára megelégszenek annak örömével, hogy 'de hát ennek így semmi értelme', mások valami többet várnak. Ez azonban már nem nyelvészeti kérdés."
További emlékezetes félrehallások: Ásót visz a Laci / I Should Be So Lucky; A nagymamád szénát húz / I've got my mind set on you, Kell tasli / Can't touch this; Kibaszott tócsa / (And now you) do what they told ya. A gyűjtésben segített haapisaapi, soundbank, rolloszemete. További tippeket a Facebookra várunk.