A Goa első kerekei a karosszéria sarkaiban vannak, ezért jó a terepszög
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A több mint hatvan éves indiai Mahindra & Mahindra cégcsoport a második világháborút követően az amerikai Jeep licencváltozatának gyártójaként vált ismertté, az autó továbbfejlesztett változata Magyarországon is kapható volt a kilencvenes évek első felében. A több mint 40 ezer embert foglalkoztató, India tíz legnagyobb cége közé tartozó M & M nem csak terepjárókat és kishaszonjárműveket, hanem katonai járműveket és traktorokat is gyárt, ez utóbbiban jelenleg a negyedik helyet foglalja el a világon a legyártott darabszámot tekintve. Jellemző a cég méretére, hogy csak Indiában nyolc gyáruk van, de Kínában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is vannak összeszerelő üzemeik, a termékeket pedig öt kontinensen értékesítik. Vannak érdekeltségeik a személyautó-gyártásban is, a Renault Dél-Afrikával együttműködésben például Loganokat is készítenek szép számmal.
Az 1,49 m széles plató hossza kiviteltől függően 1,52 és 2,29 m között változhat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ennek ellenére a cég gépjármű részlege főleg háromkerekűek és kishaszonjárművek gyártásáról ismert, ez utóbbi kategóriába tartozik a hazánkban most megjelent két pickup, a Goa és Bolero. A kettő közül az ismerkedést a sajtótájékoztató után a modernebb Goával kezdtem, formája és műszaki tartalma ennek áll közelebb a kor színvonalához. Első ránézésre látszik rajta, kemény igénybevételre tervezték, erről árulkodik a 21 centis szabad magasság, a kivételesen jó, 39 fokos első terepszög, a masszív kartervédő és az alvázas felépítés. Négyféle változatban, klasszikus, ötajtós terepjáróként, két-, illetve négyajtós pickupként, továbbá felépítmény nélkül vásárolható meg, de a műszaki részegységek mindben azonosak.
Valószínűleg tartós és igénytelen lesz a túlhúzottnak nem mondható a 2,5 literes dízel(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Formáját tekintve a Goának nincs sok szégyenkeznivalója a konkurenciával szemben, van benne egy kicsi a régi Mitsubishi Pajeróból, de azért viszonylag egyedinek mondható. Megegyezik a két-, illetve négyajtós pickupok hossza (5,1 m), ebből következik, hogy az előbbi platója nagyobb, sőt, ez 2,5 tonnás utánfutóval is megbirkózik, szemben a dupla kabinossal, amelyhez legfeljebb 2,2 tonnás vontatmányt köthetünk. Terhelhetőségük egy tonna összkerékhajtással, 1,1 tonna hátsókerék-hajtással - ezek igen tisztességes értékek.
Nem valószínű, hogy félni kéne az ismeretlen típustól, mert egyrészt a cég hat évtizede hasonló autókat készít, másrészt a fejlesztésében nagynevű gyártók segítettek az indiaiaknak, így a végeredmény valószínűleg tartós és igénytelen lesz. A merev létraalvázat és az elöl független, hátul laprugós, merev tengelyes futóművet például a Lotus mérnökgárdája készítette, a menet közben, elektromosan kapcsolható első hajtással, felezővel és hátsó differenciálzárral is rendelkező összkerékhajtás pedig a szintén jó nevű Borg Warnertől érkezik.
Az összkerékhajtás és a felező menet közben is kapcsolható a lenti tekerentyűvel
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Persze a belső kialakítás színvonala elmarad az európai és japán konkurens modellekétől, a műanyagok gyenge minőségűek, a kidolgozás és a belső dizájn sem áll a legjobb konkurensek színvonalán. Ettől persze még nagyon jó igásló lehet, a célcsoportot vélhetően a fenntartási költségek és a terepjáró képesség sokkal jobban fogja érdekelni, mint a viszonylag hanyag kidolgozás, vagy az ódivatú műszerfal. Jellemző az autóra, hogy a forgalmazó olyan dolgokat emelt ki a prospektusban, mint a nagy kesztyűtartó, a sok tárolórekesz, a könnyen tisztítható üléshuzat, a kivehető hamutartó vagy az "intelligens" ablaktörlő, ami nem esőérzékelős, csak ablakmosáskor a három törlés után vár egy keveset, és még egyszer végigtörli az üvegfelületet.