Valamit valamiért - Subaru Forester 2.0D teszt

Vágólapra másolva!
Szűkös helykínálata és a dízelmotor hiánya miatt eddig nem nagyon rúghatott labdába a Forester Európában a szabadidő-autók között. Az új generáció végre kijavította az előd hibáit, igaz, sportosságából közben elvesztett valamit.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Laza talajon érzi magát igazán elemében a Forester
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A Subarunál eddig olyan autókat gyártottak, amelyek főleg egy szűk réteg érdeklődését keltették fel: jellegzetes, de szépnek csak a legritkább esetben mondható formatervvel rendelkeztek, belül szűkek és ódivatúak voltak, igényes technikájuk, vezethetőségük és tartósságuk azonban messze túlmutatott az átlagon. Manapság azonban már a Subaru sem a régi, hiszen legújabb autóik már belül is tágasak, eltűntek a keret nélküli ablakok róluk, kaphatóak dízelmotorral is, formatervük pedig kevésbé karakteres, mint eddig. Még szerencse, hogy a bokszermotor és a zárható központi differenciálművel rendelkező szimmetrikus összkerékhajtás megmaradt - feltéve, ha nem automatikus váltóval vesszük, mert azokban sokkal olcsóbb és kevésbé strapabíró viszkokuplungos összkerékhajtás osztja el a nyomatékot a négy kerék között.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Kissé jellegtelen, de sokak számára könnyebben befogadható az új forma
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A Forester korábbi generációi inkább tűntek emelt futóműves kombinak, mint rendes szabadidő-autónak, az új nemzedék azonban már egyértelműen a SUV kategóriába érkezett, még akkor is, ha padlólemezét és főbb alkatrészeit továbbra is az alsó-középkategóriába tartozó Imprezától örökli. Méretei jelentős növekedést mutatnak az elődhöz képest, hossza 7,5, tengelytávja 9 centimétert növekedett, és szabad magassága is jelentős, 21,5 és 22,5 centi változattól függően. Sajnos embléma nélkül senki sem mondaná meg a márkáját, az is tagadhatatlan viszont, hogy egyáltalán nem néz ki rosszul, bizonyos szögekből kifejezetten tetszetős, és a motorháztetőn lévő kopoltyú miatt akár benzines turbósnak is nézheti az, aki nem látta a hátulján a boxer diesel feliratot.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Erőteljes sárvédő-domborítások, 17 colos felnik, tetőszpojler
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Ha beindul a motor, akkor már könnyű megkülönböztetni őket, ugyanis a dízelmotor jellegzetes kerregéséről könnyen azonosítható - kívülről. A gazdagon mért hangszigetelésnek köszönhetően azonban belülre szinte alig szűrődik be motorhang, csak hidegen és erőteljes gyorsításkor hallani valamit az adagolórendszer mechanikai zajaiból, igaz, a jellegzetes bokszermorajlásból sem kapunk eleget, ami a megrögzött subarusokat továbbra is a benzines modellek felé fogja terelni. Kár, mert az első tankolásnál nagyot néznének: a dízel Forester fogyasztását gyakorlatilag lehetetlen nyolc liter fölé tornázni, nálunk - főleg városban használva - 7,8 liter evett fagyközeli hőmérsékleten, ami jó értéknek számít a böszme szabadidő-autók között. Ebben a viszonylag alacsony, 1550 kilós tömegen kívül minden bizonnyal a hatfokozatú váltó is közrejátszott.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Alacsony zajszintjével és fogyasztásával, tágas utasterével ideális utazóautó
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Olyannyira hosszúak az áttételek, hogy városban a negyediket is ritkán lehet kapcsolni, 130 km/óránál hatodikban alig lépi át a fordulatszámmérő mutatója a 2000-es értéket, ezért hosszú utakon is csendes és takarékos társ a Forester. Sajnos a dízel Imprezában már próbált váltó sokkal akadozóbb, és hosszabb utakon is jár, mint a dízel Legacy ötfokozatúja, egy Subaru ennél sokkal jobbat érdemelne. Talán egy vajpuha automatikus nyomatékváltó passzolna leginkábba Forester karakteréhez, és akkor az erős vádlit és érző pedálkezelést egyszerre kívánó kuplungpedállal sem lenne több gondunk.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Ereje ugyan lehetne kicsit több, de a járása nagyon finom a bokszer dízelnek
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A saját fejlesztésű erőforrás csavarra megegyezik a többi Subaruban használttal, kétliteres, közös-nyomócsöves, 150 lóerős, és változatlanul nagy turbólyukat találunk az alsó fordulatszám-tartományban. 1500-as alatt nem érdemes igazi gyorsulást várni tőle, efölött viszont érezhető válik a turbó munkája, a pörgetéssel szép fokozatosan erősödik, a más dízeleknél 2000 körül jelentkező nyomatéktenger ebben kevésbé érezhető. Legnagyobb teljesítményét 3600-as fordulatszámnál, szubjektív érzés szerint azért ennél kissé magasabban adja le. Közel olyan jól viseli a magas fordulatszámokat, mint egy benzinmotor, a pörgetés egyáltalán nincs ellenére. Bokszer elrendezésnek hála nagyon simán jár még alapjáraton is, nyoma sincs a más dízeleknél megszokott remegésnek, vibrálásnak, és mindezt tömeg- és fogyasztásnövelő kiegyenlítő tengelyek nélkül valósították meg.