Fél év munkájával építették meg, első fellépése a Detroitban lesz januárban
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Grazban sportlétesítményt neveztek el egy testépítő filmsztárról. Az Arnold Schwarzenegger-stadion azóta elvesztette ezt a nevet, mert a graziak összeszólalkoztak a már kaliforniai kormányzó Arnie-val egy kegyelmezési ügyön. Jobban járt Walter P. Chrysler, hiszen nevét valószínűleg örökké fogja őrizni a róla elnevezett "platz", amely parkoló és buszmegálló a Magna járműépítő cég hatalmas telepén belül.
Hírességek ide vagy oda, szombaton mégis mi hárman [origo]-sok voltunk a középpontban, persze nem véletlenül. Amikor a Mini-stáb emberei már sokadszorra állították be a kocsit milliméterre úgy, ahogy a fotós kolléga kívánta, megjegyeztem vendéglátóinknak, hogy milyen sokat dolgoznak értünk. Igen, jött a válasz, és ez majd milyen jó lesz nekik. Akkor is lenyűgöző volt az a figyelem, amit az első perctől az utolsóig kaptunk.
Az ős, a Mini Moke. A jövőben erősítenék a történelmi vonatkozásokat
A Magna Steyr Farzeugtechnik grazi komplexumában sok érdekes dolgot fényképezhetne az ember, ha volna rá engedélye. Ám a belépőkártyán feltüntetett első tiltás a felvételek készítésére vonatkozik. A kapun beengednek, de a kontaktszemély érkezéséig egy lépést sem tehetünk. Beljebb haladva balra rögtön egy gyári tesztpálya tűnne fel, de egy töltésen elhelyezve és paravánnal teljesen takarva az sem látszik, hogy ültettek-e tujákat a kerítésen belülre. Aztán elérünk ahhoz az épülethez, ahol állandóan "készül valami".
A bejáratnál, a folyosói vitrinekben néhány prototípus műanyagmodellje bújik meg. Szó szerint, mert a falban, megvilágítás nélkül sorakoznak korábbi hétpecsétes titkok, talán nemsokára egy újabb kerül melléjük. Azért a bizonyos darabért megyünk fel kísérőinkkel a negyedik emeletre. Fenn, egy hatalmas szerelőcsarnok közepén mindenféle instrumentumok és szerszámok között, ragyogó megvilágításban végül ott áll az, amiért jöttünk.
Oliver Sieghard a négyes szám jegyében tervezte a Beachcombert
El sem hinnénk, hogy egy ekkora belmagasságú üzem van itt fönn, innen aztán biztosan nem gördülnek le sorozatban a járművek holmi szerelőszalagokról. Itt munkaasztalok vannak, szerszámos konténerek, emelők és daruk, illetve néhány paraván, mögöttük bizonyára érdekes objektumokkal. Nem nagyon nézünk körül, mert figyelmünket a középpontba helyezett jármű foglalja el. Nincs felhajtás, csend honol benn, mint egy templomban. Ha megbocsátható, akkor úgy fogalmazok, hogy vendéglátóink áhítattal néznek az általuk épített járműre.
A benyomások vegyesek a hatalmas kerekek, az ajtó nélküli karosszéria és a harsány belső színek láttán. Mi ez, terepjáró? Fun-vehicle? Szörfösök és vízimentők kocsija? Lara Croft következő autója? Az ülések borítása vérpiros, amúgy meg tiszta szürke Nem, kék is van. Jé, hátul meg egy juke boxba bújtatták a pótkereket. Elmenne ez hegyen-völgyön, legalább hatvanfokos terepszögeivel és rövid tengelytávjával. Iránytű? Dőlésmérő? És mi ez, a sín itt hosszában? Ajtaja viszont nincs, lehet ugrani bele, bár a küszöb jó széles. Az oszlopok vastagok, az orra olyan, mint egy bivaly homloka.
Nézze meg a detroiti nagyközönség előtt három héttel a legifjabb Minit!
Sven Grützmacher szóvivő és Oliver Sieghard tervező fogad minket, majd minden köntörfalazás nélkül rávethetjük magunkat a tanulmányra, a Mini Beachcomber Conceptre. Legjobb elölről kezdeni a nézelődést. Nagyon egyedi a kocsi orra, de félreismerhetetlenül minis. A hűtőrács megformálásával tisztelegtek a Mini Moke előtt, amely a hatvanas évek tengerparti buggyja volt Mini módra. Ugyanaz a Sir Alec Issigonis bábáskodott fölötte, aki a klasszikus Mini atyja volt évekkel korábban. A Moke számos alkatrészt örökölt a Minitől, de a legnagyobb sikert hazájától távol, az USA-ban, Ausztráliában és a karibi szigetvilágban aratta - természetesen, hiszen a nyitott miniterepjáró ott talált hangulatos és az év nagy részében napsütötte tengerpartokra.
A Beachcomber oldalán ugyanazokat a lemezbe préselt formákat lehet felfedezni, mint annak idején a Moke-on. A külső jegyek felelevenítésén túl a Beachcomberrel a tervezők célja főként a hatvanas évekbeli Moke kultuszának felélesztése, az általa hajdan közvetített üzenet modern újraértelmezése volt. Az akkori könnyed tengerparti strand-hangulat ma is létezik, és a Mini jövő év végére tervezett crossovere (Countryman vagy Crossman, ki tudja?) ezzel a tanulmánnyal kaphat egy jókora lökést, mielőtt valóban bevezetik. A Beachcomber januárban, a detroiti autóshow-n fog bemutatkozni, akár kedvcsináló is lehet a crossover előtt. Koncepciójában meghatározó a négyes szám: négyméteres, négyüléses, négykerék-meghajtású, négyféle közegben (közút, hegyek, város, tengerpart) használható.
Az ülések oldaltámasztása erős, a biztonsági övek csupán bemutató elemek
Elméletileg megtalálható benne a négy elem: tűz, víz, föld és levegő. A koncepció szerint az autót leginkább reprezentáló, aktivizáló helyszín Hawaii, amely egyszerre tűz és víz vulkánjai és hullámai révén. A földet leginkább az úttalan utakon járás idézi meg, míg a levegőt az autó nyitott, széljárta tere. Oliver Sieghard elmondta, szeretnék erősíteni a Mini történelméhez fűződő kapcsolatokat eljövendő modelljeikben. A Beachcomber-tanulmány esetében ez egy Moke-küldetésű szabadidős jármű, speciális felhasználási lehetőségekkel és ehhez híven különleges tulajdonságokkal.
Kezdhetnénk mindjárt a tető és az ajtók hiányával. A crossover korábbi terveiben négy, oldalanként középről nyíló ajtó szerepelt, ezek helyén most csak takaróponyvák felfogatására való lyukak maradtak. Ezek a fekete takarók vízhatlanok, akárcsak az autó többi eleme, beleértve a belső borításokat is. Többnyire fémlemezeket és neoprént érinthetünk, és egy szörfös akár a hullám hátáról is ugorhat a kocsiba. Tisztítani ugyanúgy gőzborotvával lehet, de belül is. Szörfdeszkát, kajakot, evezőket a tető helyén kinyújtva elvisz a Beachcomber.
Feltárult a műanyagdoboz titka, a biciklis sisak, a futócipő és a vízi öltözet
Néhány elemre ott helyben mondtam valamit, azt nem tudtam eldönteni, hogy a tervező kapott-e ezektől inspirációt, mindenesetre jókat derült rajtam. A pótkeréktartót formázó, egyébként ruhásszekrény-szerepű puttonyt zenedobozhoz, míg az utas előtti kapaszkodót szamurájkard markolatához hasonlítottam. Kis kuncogás után a beltér-felelős dizájner közölte, hogy ő inkább a windsurf-markolatra gondolt a megrajzolásakor.