Kockaszemű idegen - Honda Prelude-teszt

Ritkán látható mifelénk első szériás Honda Prelude. Az öt generációt megért kocsi egyik korai példányát Budapesten fedeztük fel.

Kétféle motorral, 80 lóerős 1,6-ossal és 82 lóerős 1,8-assal gyártották 1978 és 1982 között a Honda Prelude első nemzedékét. A második, jóval ismertebb, bukólámpás sorozatnak nemcsak külső méretei, hanem motorjai is nagyobbak. Kezdetben természetesen karburátor szolgáltatta a keveréket, a befecskendezést 1985-ben vezették be. Akkoriban kezdődött a Honda Formula-1-es génjeinek átültetése a szériaautókba, így a Vid Katalin által birtokolt első szériás inkább csak külsejében sportos.

Másodiknak is első

A munkaidejében autós-motoros iskolát üzemeltető Katinak a második ilyen kocsija ez a makulátlan állapotban vásárolt Prelude, úgy tíz évvel ezelőtt volt már neki egy, amelybe első látásra beleszeretett. Bár annak idején sem nagyon tudott hozzá alkatrészeket vásárolni (főként a karosszéria és a belső tér egyes elemei kellettek volna), elhatározta, lesz még ilyen autója az életében. Az interneten itthon és külföldön is rendszeresen keresett Prelude-öket, az évek során sok jó állapotú is akadt köztük, de valami mindig hiányzott. Vagy fekete, vagy szürke volt a belső tér - Kati nem ilyet szeretett volna -, vagy hibádzott valami a felszereltségnél, vagy túl nagy volt a futásteljesítmény, egyszóval nem találta az igazit.

Két éve aztán rámosolygott a szerencse, München mellett hirdettek egy bordó színű, Connolly bőrülésekkel és drapp belsővel rendelkező kocsit. Ahogy meglátta a hirdetést, tudta, ez az, amit keres, bár először nem hitte, hogy a bőrülések gyáriak. A kapcsolatfelvétel után két kínosan hosszú hét telt el levélváltásokkal, mert az eladó bizalmatlan volt, miután látta, hogy kelet felől érdeklődnek a kocsija iránt. Végül német baráti ajánlással sikerült eloszlatni az aggodalmakat, s a tip-top állapotú Prelude hamarosan a saját kerekein gurult át a magyar határon, egy autónyi tartalék alkatrésszel, ami nagy érték, mivel a típushoz már szinte semmi nem rendelhető.

Forrás: Oldtimer & Youngtimer

Luxusfelszereltség

Bőrülésekkel felszerelt Prelude Kati tudomása szerint nem került Európába, csak japán nyelvű prospektusban talált róla leírást, illetve Amerikában tud két ilyen kivitelű autóról. Kérdéseire annyi válasz érkezett Japánból, hogy kocsija 1981. februári. Az bizonyos, hogy húsz éven keresztül egy idős német házaspár használta, körülbelül harmincezer kilométert tettek meg vele. Tőlük egy Honda-kereskedő vásárolta meg, aki éveken keresztül szalonjában tartotta kiállítási tárgyként. Mivel rozsdahólyagok bukkantak fel a karosszérián, teljesen szétszedette, gyári újra kicseréltetett mindent, ami nem volt tökéletes, és újrafényeztette a kocsit. Ilyen állapotban vette meg a következő tulajdonos, aki 35 ezer kilométert futott vele.

Forrás: Oldtimer & Youngtimer

Kati felpolíroztatta a karosszériát és kitisztította a bőröket, ezek elvégzése után már csak apróságok okoznak aggodalmat. Legjobban a díszcsíkok idegesítik, közel harminc év alatt némelyiken levált a krómhatású rész. Elsőre egyébként azt mondaná a szemlélő, hogy a krómrészek krómozott fémek, valójában nem azok. Japánban ugyanis nem fémet alkalmaztak, hanem valamilyen keveréket. Kati újrakrómozás terén Németországig jutott, de egy cég sem vállalja, mert fogalmuk sincs, mi ez a keverék, nem tudják újra bevonni. Az antenna külső tokján is pöttyök jelentek meg. Nemrég az Ebayen hirdettek egy gyári újat, de nem sikerült megszerezni. Utángyártottból van két példánya is, de azok nem pontosan úgy néznek ki.

Forrás: Oldtimer & Youngtimer

Űrkorszak 1981-ből

A közel harmincéves Prelude meglepően egyszerűen kezelhető, ütközéstől ütközésig 3,26-ot forduló szervokormánya szinte már túl könnyű. A rásegítés tényére Power Steering felirat is felhívja a figyelmet - divat volt ez akkoriban. Kényelmes a rugózás, az első tárcsa- és a hátsó dobfékek hatásosan lassítják a könnyű kocsit. Remekül ki lehet látni a kabinból, a karosszéria sarkai is láthatók. A négyszemélyes sportkupé ülései jól formázottak, a támlák dőlésszöge fokozatmentesen állítható, az ajtók korabeli Mercedes szintjén csukódnak, s minden kezelőszerv finoman működik. Az egykulcsos rendszerrel életre kelthető 80 lóerős motor dinamikájára sem lehet panasz, Katiék egy külföldi nyaralás alkalmával többször is mentek vele 160-nal, sőt egyszer a számlap végét is megnézték - szó nélkül kiakadt a mutató -, de jobbára a 110-120-as utazótempónál maradtak. 70 km/h-nál egyébként a nehezebben kapcsolható ötödik fokozatban 2000-es percenkénti fordulattal forog a főtengely, negyedikben pedig 2500 az érték. 90-100 km/h sebességet tartva 6,5 liter körül fogyaszt a Prelude.

Forrás: Oldtimer & Youngtimer

Az utasok a Honda számtalan extra szolgáltatását élvezhetik - híresek voltak erről a japán autók akkoriban -, a panoráma-tetőablak és az antenna motoros mozgatású, alapárért járt a rádió, az ötfokozatú váltó, de a kvarcóra sem volt hétköznapi dolog 1981-ben. A hátsó ablak is kapott törlőberendezést, ez szintén extra felszerelés volt, külön tartálya van a csomagtartóban, s a szélvédő fűtőszálai még sértetlenek. Ebbe a bordó járműbe a feláras légkondicionálót is beépítették, igaz utólag. Ez amerikai felszerelés, a tengerentúlról hozatta a második tulajdonos, a Honda-kereskedő. A tolókapcsolós klímarendszer korabeli japán szabvány szerinti. A rádió a műszerfal jobb oldalára került - űrkorszakot idéző megoldás; a tanksapka az ülés mellől nyitható. A vezető szabályozni tudja a műszerfal-világítás fényerősségét. A sebességmérő körébe került a fordulatszámjelző, szintén egyedi részlet. Az akkori divat szerint a kocsi sziluettje is látható a műszerfalon, ez a nyitva felejtett ajtókra és a nem működő féklámpára hívja fel a figyelmet. S hogy milyen lesz Kati következő autója? A Prelude-től nem szándékozik megválni, így bármi lesz a következő, a Honda mellé kerül a garázsba.

A cikk az Oldtimer & Youngtimer magazin első számában jelent meg.

Műszaki adatok
Motor: soros négyhengeres, folyadékhűtéses. Hengerűrtartalom 1602 cm3, teljesítmény 80 LE, 5300/min, nyomaték 126,5 Nm, 3500/min. Erőátvitel: ötfokozatú, szinkronizált váltó, elsőkerék-hajtás.
Karosszéria: kétajtós, önhordó kupé. Futómű: elöl-hátul független, MacPherson, keresztstabilizátor.
Hosszúság: 4090 mm, szélesség: 1635 mm, magasság: 1295 mm. Tengelytáv: 2320 mm.
Saját tömeg: 900 kg. Gyártott darabszám: 313 000. Gyártási időszak: 1978-1982.

Típustörténet

A Honda igyekezett következetesen fejleszteni a Prelude családot, lapos orr, kétajtós kivitel, vékony oszlopok, nagyméretű tolótető és nagy hátsó ablakok jellemezték a sorozatot szinte végig. A CRX, az NSX és az S2000-es mellett örök másodhegedűsnek számított, pedig technikája tartogatott kellemes meglepetéseket, sőt afféle technológiapróbáló szerepet szántak neki a Hondánál. Az első, az Accord alapjaira épített, szárnypróbálgatásnak tekinthető Prelude 1978 és 1982 között készült. A második, már rejtett lámpás generáció 1987-ig, ebben szintén kétféle motort (már 12 szelepessel indultak) kínáltak, és ebben jelent meg a 16 szelepes, PGM-F1 befecskendezéses erőforrás is. Ez volt az első japán kocsi széria ABS-sel és a japán kivitelben rendelhető navigációval. A harmadik, négykerék-kormányzással is rendelhető generáció 1988 és 1991 között volt elérhető, szintén kétféle erőforrással. A negyedik sorozat 1992-től 1996-ig készült, a hagyományos mellett VTEC (változó szelepvezérlés) rendszerű motorokkal is. Az ötödik nemzedéket 1997 és 2000 között 2 és 2,2 literes, 133 és 185 lóerős motorok hajtották. Néhány száz darab nyitott tetős Prelude is készült az évek során.

Forrás: Honda