Beépített hátszél

Jön a szokásos alattomos emelkedő, már váltanék vissza, de nincs rá szükség, mert nem csökken a lendületem. Hamar utolérek egy sztreccsnadrágos srácot, akinek úgy jár a lába a bicikli pedálján, mint egy habverő. Látszik, hogy komolyan veszi, de olyan könnyedén előzöm meg, mintha zselében mozogna. Egyszerre önt el diadal édes érzése és a lelkiismeret-furdalás. Lance Armstrong érezhetett hasonlót, miközben elszakadt az üldöző bolytól.

Érdekes módon pont a bringások fanyalognak a legjobban az elektromos kétkerekűektől, legalábbis akiknek említettem, hogy miket próbálgatok mostanában, szinte egytől egyig azzal jöttek, hogy "biztos jó dolog lehet, de hál' istennek nekem még nincs ilyesmire szükségem". Aztán persze rögtön jött a mohó kérdés, hogy amúgy milyen, és ha már itt van, mennének vele egy kört is. Kicsit olyan ez, mint a potencianövelő szerek: senkinek sincs rá szüksége, de igény azért valahogy van rá. A közhiedelemmel ellentétben az elektromos rásegítéses bringák nem képesek úgy menni, hogy nem tekerünk közben, így megmarad a sportértéke a dolognak, csak az átlagsebességünket és a leküzdendő emelkedők méretét növelhetjük meg. A választék zavarba ejtően bőséges, az utólag felszerelhető átalakító készlettől, az eleve elektromosnak épített másfél milliós bringákig van minden, ráadásul a meghajtás módjával is lehet variálni rendesen.

Szinte bármelyik kerékpárra szerelhető utólag is elektromos rásegítés, ez például egy 26 colos kerékméretű bringára jó. A kerékagyba van építve a motor, ami egy kisméretű lítiumos akkumulátorból kapja az energiát. Ez utóbbi a rendszer legdrágább eleme, cserébe könnyű, és ezer töltést gond nélkül kibír

Egy elektromos bringa első ránézésre pont úgy néz ki, mint egy hétköznapi társa, de ha rááll a szemünk, hamar ki lehet szúrni a beépített tuningot. A rendszer alapvetően négy részből, áll: akkumulátor, vezérlőegység, elektromos motor és egy kijelző. Az akkumulátor sok helyre kerülhet, utólag a nyereg mögé vagy a kulacstartó helyére szokták rakni, míg a gyári bringákon általában ügyesen elrejtik a vázba, vagy a váz mellé építik szinte észrevétlenül. Az aprócska elektromos motor is több helyen bukkanhat fel, általában az első vagy a hátsó agyban lapul, de van olyan is, hogy a pedálokhoz építik. Ez utóbbi esetben, nem közvetlenül a kereket hajtja, hanem a pedálozásba segít be. A rásegítés csak akkor indul be, ha elkezdünk tekerni, de itt is kétféle megoldás létezik: vagy a pedálozás sebességét figyeli rendszer, vagy a pedálra ható erőt és ennek megfelelően kapcsolódik be a hajtásba. Egyébként létezik olyan megoldás is, ahol kézzel is lehet adagolni a rásegítést, ám a KRESZ szerint a kerékpár "olyan, legalább kétkerekű jármű, amelyet emberi erő hajt, és ezt legfeljebb 300 W teljesítményű motor segíti", tehát a gázkaros megoldásba elvileg még bele is köthetnek.

Kb. 8-10 kiló egy utólagosan felszerelt készlet súlya, ebből az akksi olyan 2-3 kiló körül van, itt éppen a nyereg mögé rakták, de létezik például sokkal vagányabb szifon formájú is, amit a kulacstartó helyére szerelnek. A hatótáv erősen függ a felhasználás körülményeitől, nálam kb. 50 km-t bírt úgy, hogy kíváncsiságból elég sok hegyre felzavartam

"Meg fogod látni, olyan mintha folyton hátszeled lenne" - biztat Szatzger Ákos, a Velosat Kft. tulajdonosa, aki bemelegítésnek egy utólag átépített mountain bike-ot húz elő a boltban ácsorgó bringák közül. Ránézésre nem egy maszkulin darab a metálnarancs színű, női vázas Merida, ráadásul az akkumulátor is elég esetlenül mutat a nyereg alatt. Indulás előtt azért megemelem, és egyáltalán nem tűnik vészesen nehéznek. Érzésre egy jól megtermett parasztbicikli is nyom ennyit. Három-négyet kell a pedálba tekerni, hogy alig hallható búgás mellett megjöjjön a segítség. Ugyan még nem tandemoztam együtt Risztov Évával, de pont ilyesmi élménynek képzelem, én alibizek elöl, ő meg hátul adja a lendületet.

Sík úton gond nélkül gyorsulok a rásegítés végét jelentő 27-28 km/h-s tempóig a legnagyobb, azaz ötös fokozatú rásegítéssel, ez után viszont már csak önerőből lehet növelni a tempót. Minél gyorsabban pedálozok, annál nagyobb erővel segít be az elektromos motor, ezért emelkedő előtt vissza kell váltani, hogy meglegyen a fordulat, csak a szokásosnál jóval kevésbé kell erőlködni, és nem kell annyi fogaskereket felváltani.

Az első nap rögtön 5 percet javítok a legjobb szintidőmön munkába menet a 12,5 kilométeres távon, amit a telefonomra töltött kerékpáros alkalmazás szerint 25,7 km/h-s átlagsebességgel tettem meg. Ehhez azért hozzátartozik, hogy Hűvösvölgyből indulok, ahonnan szinte végig lejt a Lánchídig, onnan meg többé-kevésbé sík az út, át a hídon, Andrássyn égészen az Oktogonig. Hazafelé már viccesebb, mert eleve fáradtabban vágok neki a távnak, ami a Lánchíd budai hídfőjétől folyamatosan emelkedik. Nem csoda, hogy visszafelé, már durván 10 perccel voltam gyorsabb a szokásos szintidőmnél, az átlagtempóm ugyan csak 21,2 km/h volt, viszont a bicajos program grafikonja szerint a sebességemből alig vett vissza az emelkedő, pedig a Hűvösvölgyiről nyíló Versec sor és utána az Alsó Völgy utca elképesztően alattomosan emelkedik. Nem mondom, hogy nem jó időnként felfelé zúzni, de sokszor van úgy egy hosszú nap végén, hogy a pokolba kívánom a kaptatót, és legszívesebben felraknám a bringát a 61-es villamosra. Az akksi közel 50 km-t bírt úgy, hogy végig a legnagyobb rásegítést használtam, viszont én is tekertem rendesen, az viszont tény, hogy nem a szokásos enyhe infarktussal estem haza.

Lobogó hajjal hegynek fel

"Ha a Merida tetszett, ezt imádni fogod" - fogadott Ákos másodjára egy ránézésre sokkal komolyabb kerékpárral. Ez már hátsókerék rásegítéses, és mivel eredetileg is ennek készült, az akkumulátort is ügyesen eldugták a váz mögé. Agogs Uphill a neve, és a teljesítményét akár 600 wattosra is fel lehet csavarni, ami a korábban próbált rendszernél durván két és félszer több. Ennek megfelelő tisztelettel indulok a Gellért-hegy irányába, de már az első métereken majdnem ledob. Mivel ennek fejlettebb szenzorai vannak az előző bringáénál, a pedál érintésére szinte azonnal beindul a rásegítés, így már azelőtt kilő, hogy átvetném a lábam a nyergen és úgy indulok el, mint egy sietős cowboy. Elképesztő lendülettel lódulunk neki az emelkedőnek, a Gellért hegy kaptatóin úgy suhanok, mintha csörlőn húznának felfelé. Ránézek az órára, ami 24 és 25 km/h között mozog, és a legnagyobb elképedésemre utol is érek egy füstbe borult 27-est buszt, bár ahogy láttam, ezen a sofőr is ledöbbent.

Ez már eleve rásegítésesnek készült, így alig venni észre a turpisságot, a váz mögé rakott akkumulátor és a szokásosnál jóval nagyobb hátsó kerékagy azonban árulkodó. A KRESZ szerint 300 wattos rásegítésig minősül kerékpárnak, e fölött - vagy abban az esetben, ha nem kisegítő hajtásos, tehát szerelnek rá gázkart - már segédmotoros kerékpárnak minősül, így kell hozzá jogsi és biztosítás is

Sajnos az elektromos rásegítés meglehetősen költséges izzadásgátló módszer. Az elsőként kipróbált - utólag beépíthető - rendszer is 100 ezer forintba kerül, és további 100 ezer forinttól indul a hozzá való lítiumos akkumulátor, így a bringánk árán felül még simán el lehet költeni 220 ezer forintot a rásegítésre. A brutális Agogs Uphill listaára jelenleg 520 ezer forint, amivel erős középkategóriás, mert egymillióért is lehet kapni karbonvázas csodákat. Ákos szerint náluk a két végletre van leginkább kereslet, vagy a legolcsóbb átalakító készletet viszik, vagy a legdrágább elektromos bicajok közül válogatnak. Kíváncsiságból megnéztem az eBayen is a kínálatot, ami tényleg elképesztő szórást mutat az árakban, de Ákos hamar lehűti a lelkesedésemet, amikor elárulja, hogy hány alkatrészt és beszállítót próbáltak ki, mire rájöttek, hogy miket árulhatnak nyugodt szívvel.

Láncdohányosok, izzadékonyak és hegyvidéki ingázók előnyben

Hogy kinek lehet jó egy elektromos bicikli? Annak biztos nem, aki csak városban használná, sík terepen és rövid utakon, de annak is értelmetlen, aki szeret terepre menni, mert nehéz, és elveszi a dolog sportértékét. Azoknak viszont jól jöhet, akik napi szinten ingáznak annyit, hogy az már túl van az örömteli kerékpározáson az út hossza vagy szintkülönbsége miatt. Persze lehet mondani, hogy ennyi pénzért már robogót is kapni, de ne az egymilliós bringákból induljunk ki, mert az tényleg úri muri, hanem egy 200 ezer forintos rendszerből, mert már ezzel is remekül el lehet boldogulni, úgy, hogy nem kell hozzá jogsi, benzin, biztosítás.