Szövetkezeti legó - Velorex 16/350 (1968) veterán teszt

Olcsó, motorkerékpár alkatrészekből összeállított háromkerekű autó. Rengetegen építettek ilyeneket, de nálunk a cseh Velorex a legismertebb.

A Velorex a motorkerékpárok, és autók közötti űrt töltötte be, a 16/350-ből 12 000 darab készült, felét a KGST országaiba exportálták Forrás: Huber Károly / Retro Mobil

A vasfüggöny szocialista oldalán a csehszlovák Stránsky fivérek már 1943-ban megalkották első, még biciklialkatrészekből összeszerelt autó prototípusukat, az Oskart. 1950-ben a párt bekényszerítette az üzemet a Velo szövetkezetbe, de a „hozott anyagból” való építkezés változatlan maradt. A 250 köbcentis léghűtéses egyhengeres kétütemű motort a CZ, az ugyanilyen elvű nagyobb, 350-es kéthengerest a pedig Jawa szállította, s a sárvédők, a kipufogók, és a kerekek is a Jawától érkeztek, a sebességmérő és a hátsó lámpák donorja pedig a Skoda Spartak volt. A fényszórók, a kormány és a gyújtáskapcsoló a Zetor traktorból jött! Ehhez kellett még egy saját készítésű hegesztett csőkalitka, egyedi tervezésű, kettős keresztlengőkaros első futómű, és valamennyi műbőr, amit a fémvázra feszítettek.

A plexiablakos oldalpanelek felhelyezésével a fülke teljesen zárttá tehető. A beakasztós kilincsen zár is van, de csak belülről csukható Forrás: Huber Károly / Retro Mobil

Máris készen állt a szegények háromkerekűje, meg a mozgássérülteké, mert a kocsit elsősorban nekik szánták, főleg azért, mert így adómentesen gyárthatták. Erre a cseh állam is odafigyelt, és vigyázott rá, hogy a törpéket, kizárólag rokkantak vásárolhassák, és csak ők vezethették. Egy idevágó történet: egy felborult autóból az 1960-as években, nem rokkant sofőrje állítólag félt előmászni, mert a közelben rendőröket látott. Megvárta, amíg az odasiető járőrök kerékre fordítják a gépet, indított és elszáguldott.

Egyszerű belvilág: csak sebességmérő, és gyújtáskapcsoló a farostlemez műszerfalon. Jól látszik az egyetlen ablaktörlő motorja Forrás: Huber Károly / Retro Mobil

A Velorex ma veterán-kuriózum. A Retro Mobil csapata által kipróbált 1968-as (a háromkerekűeket 1971-íg gyártották) több társa kibelezésével 2006-ban kelt életre és az OT-s minősítést is megkapta. Tulajdonosa előbb egy padláson lelt rá egy karambolból megmaradt motorblokkra, az ép vázat kicsivel később, egy veteránbörzéről hozta haza. A többi összetevő már otthon volt, az öt korábban begyűjtött háromkerekűből csak ki kellett szerelni a legjobb állapotú alkatrészeket. Az erőforrást teljesen felújították. Felfúrták, rendbe rakták a főtengelyét és a váltóját, csak ezután foglalt helyet a kocsi farában.

Autós elrendezésű a pedálsor, az összes bowden és kábel, takarás nélkül fut hátra a géphez Forrás: Huber Károly / Retro Mobil

A kárpit, a tetővel együtt egyenesen Csehországból jött, de kárpitos specialista rakta fel, itthon, Szeged közelében. A jó 300 kilós törpét a Jawa-ból származó, 350-es kéthengeres, léghűtéses mozgatja, de nem változatlanul érkezett át a kétkerekűekből: közvetlenül a főtengelyre szerelt indítómotor-dinamó, azaz dinastarter éleszti fel, így kulcs elfordítással lehet indítani. Jó konstrukciós ötlet, hogy a berúgókar szerepét átvállaló berántókar is megmaradt, a vészhelyzetekre. A motor négysebességes, de irányváltója is van, azaz négy fokozattal lehet tolatni! A hűtést ékszíjhajtású ventilátor párral oldották meg, mert a kocsi farába beépített gépet szinte egyáltalán nem éri menetszél. A hajtott, egyetlen hátsó kerék felfüggesztése kétoldali spirálrúgókból és a Jawa-ból átemelt egyetlen rugóstagból áll, a második rugózó elem - a villa csavarodását megelőzendő - 1970-ben jelent meg. Kormányműve a Trabantéra emlékeztet, fogasléces, de egyedi, kifejezetten a Velorexhez tervezett és gyártott szerkezet.

A vászonplafon nélkül előtűnnek a bukócsőként is szolgáló tartóelemek. A motortér fedőlemezén a görbület nem deformáció, a hűtést segíti Forrás: Huber Károly / Retro Mobil

A 350-essel menni különleges élmény. A masina két emberrel a fedélzeten is meglepően fürgén ugrik előre a kék benzinfüstből. Gyorsan eléri a 60-70 km/órát – ez az utazósebessége. Ha kell, megy 100 körül is, zajos, hangja leginkább a Trabantéra hasonlít, de mélyebb annál, futóműve kemény, így az út nagyon zötyögős. A sebességváltás motorkerékpárosan történik: az egyes hátra, a többi három előre, a kar - akár a kétkerekű Jawáknál - az automata kiemelésű tengelykapcsoló miatt kuplungolás nélkül is mozgatható. Az index a műszerfal közepére ültetett billenő kapcsolóval működik, elég kényelmetlen kezelni. A fékek gyengék, de – főleg nyitott tetővel – óriási veteránélmény a velorexezés.

Műszaki adatok

Motor: soros kéthengeres, kétütemű léghűtéses. Hengerűrtartalom: 344 cm³. Teljesítmény: 16 LE, 4750/perc fordulaton. Vegyes fogyasztás: 6,0 l/100 km. Végsebesség: 85 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú váltó, olajfürdős lamellás tengelykapcsoló, hátsókerék-hajtás lánccal. Hosszúság x xzélesség x magasság: 3100 x 1400 x 1240 mm.
Tömeg: 310 kg. Megengedett össztömeg: 500 kg.

Forrás: Retro Mobil