Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egyre népszerűbb Magyarországon az autók magánimportja, tavaly több, mint 70 ezer használt autót hoztak be az országba, míg újonnan 56 ezer talált gazdára. Egyértelműen Németország a legkedveltebb célállomás, az emberek fejében továbbra is a jó utak, a megfelelő karbantartás és a becsületesség van társítva a német használt autókhoz. Kivételek persze szép számmal akadnak ott is, de összességében a sztereotípiák azért igazak. Összehasonlíthatatlanul nagyobb eséllyel találunk kint jó állapotú öreg autót, mint itt, előbb azonban el kell különítenünk egymástól a különböző kategóriákat és motivációkat. Aki azért szeretne körbenézni kint, hogy olcsóbban vegyen autót, mint amennyiért itthon tudna – ránézésre – hasonlót, az csalódni fog. A jó minőséget, a vezetett, leinformálható szervizkönyvet, a hiteles, valóban alacsony futásteljesítményt, a normális felszereltséget kint is keményen meg kell fizetni. Ugyanakkor lehet találni valóban szép tizenéves autókat is.
Az ezereurós kategóriában ne várjon senki csodát. Ilyesmiért akkor érdemes elindulni, ha van némi affinitásunk a javításhoz, karosszériamunkához, és nem ijedünk meg előre nem látott akadályoktól. Kezdőknek semmiképpen sem ajánlanám az ilyesmit. A használható autók 2, de inkább 3 ezer eurónál indulnak, ennyiért szép kisautót, közepes állapotú családi egyterűt vagy lepattant egykori presztízsautót is vásárolhatunk. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a leves gyakran drágább, mint a hús. Főleg a nagyon olcsó autóknál lehet aránytalanul nagy a rárakódó egyéb terhek mértéke. Ha valakinek kifejezetten egy típus a mindene, és hajlandó is áldozni rá, akkor bizonyosan jobb állományból válogathat Németországban, mint bárhol máshol Európában.
Nem árt tudni, hogy a magánszemélyek általában bizalmatlanok a kelet-európaiakkal szemben, érdemes jól tudni a nyelvet ahhoz, hogy zökkenőmentesen folyjon az ügymenet. Egy autóvásárlásért nyilván senki sem fog megtanulni egy idegen nyelvet, ha addig nem ismerte, de az első kapcsolatfelvételnél azért nem árt egy ismerős, aki beszél németül, és van némi fogalma az autókról. Gyakran a helyiek sem tudják, hogy pontosan hogy zajlik a külföldieknek történő értékesítés. Általános szabály, és magyar szemmel nézve furcsaság, hogy az adásvételi szerződés sokkal kevésbé kötött formátumú, mint itthon. Érdemes egyébként kitölteni egy kétnyelvű, német–magyar szerződést is, egy drága és felesleges hiteles fordíttatást spórolhatunk meg magunknak ezzel a honosítás folyamán.
További érdekesség, hogy a német autóknál a rendszám nem az autóhoz tartozik, mint nálunk, hanem a tulajdonoshoz. A tulajdonos úgy tudja kivonni a forgalomból az autót a helyi okmányirodában, hogy leadja a rendszámát. Innentől viszont nincs mivel hazajönnie az autónak, azaz exportrendszámot kell kiváltanunk, ha szabályszerűen akarunk eljárni. Régen engedték a 4 napos rendszámokat is, ez viszonylag olcsó volt, mostanság már csak a drágább, 10 napos, extra biztosítással ellátott megoldást engedélyezik, ha az autóval el akarják hagyni Németország területét. Az okmányirodai ügyintézés egyébként általában gyors és udvarias, de nyelvtudás nélkül bizonyosan nem egyszerű. Az ideiglenes rendszám költsége a biztosítással együtt 1-200 euró maximum. Bátrabbak és szakmabeliek használnak magyar P (próba) rendszámot is, amit elvileg lehet, gyakorlatilag simán lehet belőle baj, ha rossz lábbal kel fel egy német vagy osztrák (netalán magyar) rendőr.
Ha nem akarunk okmányirodán dekkolni kint, akkor főleg a sok kereskedést egy helye tömörítő városszéli telepeken szokott lenni helyi "intéző", aki némi felárért cserébe meggyorsítja és megkönnyíti az ügymenetet. Gyakran privát hirdetésnek álcáznak kereskedői hirdetéseket is, mivel a kereskedők így el tudják kerülni a rájuk vonatkozó garancia- és szavatossági törvényeket, amiket igen szigorúan vesznek kint. Ezt főleg a már említett idősebb, olcsóbb autóknál teszik, miután a kereskedő nem akar néhány száz eurós haszonért cserébe egy öreg autóval járó lehetséges drága nyűgökért felelni.
Ugyancsak kezeljük fokozottan óvatosan azokat a hirdetéseket, amelyek a szövegük szerint csak kereskedőnek vagy exportra szánják az ajánlatukat. Ez a korrektebb verziója annak, amikor valaki magánhirdetésben rejti el az autóját, hogy kibújjon a szavatossági felelősség alól. A cél természetesen itt is ez, csak ez a legális verziója a dolognak. Az így hirdetett autók általában 10-15 százalékkal olcsóbbak, mint a német végfelhasználók számára felkészített darabok, de nem feltétlenül számítanak rossz vételnek. Azért az lebegjen a bátran belevágók szeme előtt, hogy valamiért mégiscsak kevesebbet ér az ilyen portéka, nehogy itthon legyen kellemetlen ébredés abból, hogy a vártnál korábban lép fel valamilyen műszaki hiba.
Az igazán jó vételek egyébként ritkán elérhetők itthonról. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy mire az ember reagálni tudna, szinte bizonyosan odaér más. Pénzt előre kiküldeni foglaló gyanánt viszonylag rizikósnak tűnik, nagyobb kereskedésekkel azonban a tapasztalatok szerint gond nélkül meg lehet tenni ezt is. Más kérdés, hogy egy átlagos hazai autóvásárló nincs ahhoz hozzászokva ahhoz, hogy látatlanban vásárolja meg a lakása után a második legdrágább értéktárgyát, foglaló nélkül viszont simán megtörténhet, hogy egy esetlegesen megbeszélt vásárlási szándék és "szóban foglalózás" ellenére eladják az autót, és feleslegesen utazunk 1000 kilométert.
Igazán jó megoldást nem tudunk javasolni erre a problémára. Aki kényelmetlenül érzi magát olyan ügyeknél, ahol nem tudja 100 százalékosan bebiztosítani magát minden oldalról, annak nem biztos, hogy való ez az egész hercehurca. Kis szerencse nyilván ehhez is kell, de igazán kellemetlen tapasztalataink eddig nem voltak. Amit viszont határozottan nem javasolunk, az a magánszemélyeknek küldött foglaló. Főleg, ha irreálisan olcsón árulnak valamit. Józan paraszti ésszel felmérhető, hogy valami nem lehet rendben akkor, ha a hasonló autók átlagárához képest 60 százalékos áron hirdetik meg a feltűnően jól felszerelt, eladható színű, álomszerű kilométerfutású kocsit, és nincs megadva telefonszám, csak e-mail, ahol két levélváltás után a foglalóra terelődik a szó. Nyilvánvaló átverés. Ennél kifinomultabb módszerek is lehetségesek, tehát érdemes résen lenni, és mindig megkérdezni magunktól, hogy életszerű-e az, amibe éppen készülünk beleélni magunkat.
Az alkudozás sem feltétlenül úgy zajlik, mint ahogyan azt itthon sokan elképzelik. Főleg a drágább autóknál nem. Egy 32 300 euróért meghirdetett autót nem fognak odaadni 30 ezerért, legalábbis az esetek túlnyomó többségében. Ha a 300 eurót lekerekítik a végéről, akkor már szerencsénk van. Értelemszerűen ez a kérdés is típusfüggő, nem mondjuk, hogy lehetetlen kint alkudni, de biztosan nem olyan mértékben, mint ahogyan ezt itthon sokan gondolják. Az öregebb autóknál sem jelentősen más a helyzet, de kulturális különbségek vannak kereskedő és kereskedő között is. Figyelni kell arra, hogy a szakma kint nagyon felhígult.
Rengeteg arab, török, orosz, bolgár vagy éppen magyar kereskedő rendezkedett be a német piacon, és a módszereik sokszor inkább az otthon megszokott mentalitást tükrözik, mint a németet. Ennek persze az ellenkezőjére is bőven akad példa, véletlenül sem szeretnénk azt sugallni, hogy ami némettől jön, az mindenképpen korrekt és jó, ami meg máshonnan, az mindenképpen simlis, de mindenképpen érdemes ellenőrizni az eladó cég komolyságát. Milyen autókat árulnak még, milyen környezetben vannak, mennyi autójuk van, milyen gondosan fotóznak, mennyire vannak kitakarítva az eladásra kínált autók stb. - apró jelekből sok mindenre lehet következtetni. A különböző netes hirdetési oldalakon megtalálhatók a válaszok ezekre a kérdésekre.
Az óratekerés nem ismeretlen fogalom ott sem, de jóval kevésbé érinti a kínálatot, főleg a fiatalabb autóknál. Alvázszám szerinti lekérdezést azért mindenképpen javasolnánk. A kapott adatokat a konfigurációra vonatkoztatva is érdemes összehasonlítani a hirdetés tartalmával. Azok az extrák vannak-e az autóban, vagy valóban az-e a környezetvédelmi besorolása az autónak, amivel hirdetik stb.
Az import autókat érdemes elkerülni Németországban. Mindig, minden esetben elsők közötti kérdésünk legyen, hogy hol helyezték először forgalomba az autót. Mi ennek a jelentősége? Könnyen belefuthatunk olyan autókba, amelyeknek ugyan vonzó ára van, de ennek például az is lehet az oka, hogy eléggé viseletes állapotú bérautóként kerül a német kereskedőhöz, mondjuk francia vagy éppen spanyol múlttal. Ezekkel gyakran az a baj, hogy sokkal leharcoltabbak, mint amennyivel olcsóbbak a megbízható társaiknál, a múltjukról pedig semmit, vagy csak igen nehezen lehet bármit is kideríteni. Nem jelentéktelen mennyiségű egykori magyar rendőrautó Focus került például ilyen körülmények között Németországba, megkímélt autóként meghirdetve. Érdeklődésképpen fel is hívtunk egy ilyen hirdetést, azt, hogy nem német volt az autó, azonnal megmondták, de hogy milyen autóként futott, és hol, arra nem kaptunk választ.
A papírokból ezzel együtt több dolog derül ki, mint nálunk. Kint is létezik törzskönyvnek megfelelő Fahrzeugbrief, ami ráadásul a jármű összes addigi tulajdonosát is felsorolja. Egyértelműen kiderül tehát, hogy hány gazda nyúzta a kocsit addig. A forgalminak megfelelő Fahrzeugscheint is meg kell kapni vásárláskor, és fontos, hogy a kijelentett autót vehetünk meg. Egyébként viszonylag gyakran előfordul, hogy egy kereskedő finanszíroztatja az autóit, azaz hitel van rajtuk. Ilyenkor a Brief, ami szükséges számunkra a magyar forgalomba helyezéshez, nincs a kereskedőnél az eladás pillanatában, hanem még az autóra keretet biztosító bank széfjében pihen.
Sokszor a kereskedő az általunk adott pénzből szeretné kiváltani az eladáshoz szükséges, tulajdonjogot biztosító dokumentumot a bankból, ami nem problematikus, ha van lehetőségünk odakint kivárni az ügyintézés egy-két napját. Itthon is bevett gyakorlat ez, de amikor egy másik országba szeretnénk utazni a frissen vásárolt autóval, úgy, hogy azt minél hamarabb honosítani szeretnénk, akkor adódhatnak kellemetlen pillanatok, amikor a kereskedő szembesít bennünket azzal, hogy a papírokat bizony csak utánunk tudja küldeni. Aztán vagy megjön, vagy nem. Gyakorlatilag kivétel nélkül mindig megjön a dokumentum, de volt már rá példa, hogy három hetet is kellett rá várni. Addig pedig az autóval itthon nem sok mindent lehet kezdeni. Érdemes tehát ezt a kérdést is tisztázni az eladóval, mielőtt nekivágunk az útnak.
Elhozáskor érdemes ellenőrizni, hogy a pótkulcsok valóban az autóhoz tartoznak-e. Saját tapasztalat: nem rosszindulatból, de volt rá példa, hogy összekeverték a kulcsokat egy kereskedésben, és sajnos sok időbe telt, mire hajlandóak voltak kijavítani a hibájukat. Addig cascót nem tudtunk itthon kötni az autóra. Tartozékok is kimaradnak autókból, előfordul, hogy a defektjavító szett vagy egy antenna, esetleg egy roló nincs a kocsiban. Sajnos ilyenkor kevés esélyünk van reklamálni, pénzt ilyenért nem sokszor kaptunk még vissza.
Karambolos múltú autóktól kevésbé tartanunk, ha rákérdezésre balesetmentes előéletűnek mondanak egy autót, akkor nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy ez így is van. A németek elég gyorsan totálkárra írnak egy autót, nem jellemző, hogy kiflibe hajlított autóból visszaépített romot sóznak ránk. Az óvatosság azért itt sem árt, vakon ne bízunk semmiben! Flottás autóknál ki szokták adni a kártörténetet, pár ezer eurós javítástól, főleg egy drágább autó esetében nem kell megijedni, igen húzósak a rezsióradíjak és alkatrészárak a márkaszervizekben, egy apró parkolási sérülésből gyorsan összejöhet 2000 eurónyi javítási számla.
Németországban nem jár boldog-boldogtalan festékréteg-mérővel, főleg régebben fordult elő, hogy hülyén nézett ránk a kereskedő, amikor körbemértük a portékáját. A fényezési minőség érdekes módon sokszor gyatrább, mint itthon. Sok szemcsésen fényezett, piszokkal teli lakkozású, narancsos, színeltéréses kocsit láttunk kint, még a drágább kategóriában is.
Ha valaki szeret autózni, és ki is tud venni két-három nap szabadságot egy ilyen útra, akkor a szállás, a benzin és rendszám költségein túl sok egyéb kiadásra nem kell számítani, bár ezek is tetemesek lehetnek, főleg, ha messzire kell menni. Cserébe láthatjuk az autót, mielőtt kifizetjük. Sokkal kényelmesebb megoldás, de nyilván rizikósabb is, ha trélerrel hozatjuk haza a kiszemelt autónkat. Erre szakosodott fuvarosok 100-200 ezer forint között szokták vállalni a megbízást, függően a távolságtól, gyorsaságtól, színvonaltól.
Ha hazaért az autó, akkor műszaki vizsgáztatás és a regisztrációs adó befizetése után, okmányirodában válthatjuk ki a rendszámot. A kinti érvényes műszaki vizsgát bizonyos esetekben elfogadják itthon is, ekkor nem kell külön vizsgáztatni. Az első vizsga valamivel drágább, mint ha már itthon forgalomba lévő autót vizsgáztatnánk. A legegyszerűbb az, ha valakit megbízunk ezzel, néhány ezer plusz forintért ugyanis egy csomó nyűgöt megspórolhatunk. Jellemzően 30-35 ezer forintot szoktak az ilyen szolgáltatásért kompletten kérni. A regisztrációs adó befizetésével is hasonló a helyzet, az okmányirodai ügyintézést is célszerű olyanra bízni, aki jártas ilyesmiben, persze csak akkor, ha nem okoz külön örömet számunkra a bürokráciával való foglalatoskodás. Egy sima átíráshoz képest egyébként még plusz néhány ezer forintért ki kell fizetnünk az új rendszámot is.
Kalandnak sem utolsó tehát a külföldi autóvásárlás, de nem is kell túlmisztifikálni az ügyet. Vannak kategóriák, ahol gyakorlatilag nincs alternatívája a kinti beszerzésnek, és vannak esetek, amikor abszolút nem éri meg a dolog sem anyagi, sem egyéb értelemben. Minimális affinitás kell a témához, ha abszolút egyedül akarunk belevágni, ezért teljesen kezdőknek azt ajánljuk, hogy inkább keressenek valakit, aki elkalauzolja őket a témában.
