A csehszlovák Porsche - Skoda 110 R (1972)-veteránteszt

A Keleti blokkban a kupé-Skoda volt az autósvágyak netovábbja, de főleg Nyugatra vitték, nálunk is nagyon kevés volt belőle. Egy ritka korai példányt próbáltunk ki.

Anyai nagyapám testvére 1956-ban Venezuelában próbált szerencsét, az itthon maradt rokonság nyálcsorgatva nézegette a hazaküldött tengerparti képeket, amiken Laci bácsi egy Plymouth Barracuda-kupé mellett feszített. Aztán a nyolcvanas években hazahozta a honvágy, a Plymouth helyét pedig – stílusosan - egy Skoda 110 R vette át, az az autó, amiről, bár nálunk is elérhető volt, a legtöbben csak álmodhattak.

Hatalmas üvegfelületek, vékony tetőoszlopok, remek a kilátás minden irányban Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Amikor 1973-ban forgalmazni kezdték, több tízezer forinttal drágábban adták, mint az alapot, az 1,1 literes helyett ezres motorú, 52 helyett 42 lovas S 100-ast. Ráadásul a hozzánk importált mennyiség elenyésző volt a nagy sorozatú és sokkal kevésbé izgalmas külsejű négyajtóshoz képest. Egyébként nem ekkor, hanem 1970-ben kezdődött a gyártása, hat évvel azután, hogy a filmsztárok és tehetős ifjak körében népszerű nyitott Felicia kifutott a kínálatból.

Totálkárosra törték az első prototípust

Az első prototípus 1968 tavaszán lett kész, de nem sokáig próbálgathatták, mert még abban az évben totálkárosra törték. Ezt még három példány követte, majd 1970-ben Brnóban bemutatkozott a végleges modell. A próbaszéria 20 darabja után az igazi gyártás 1970. augusztus 1-jén startolt, és 1980. december végéig kínálatban is tartották a pályafutása során csak kisebb átalakításokkal megfiatalított, alapjaiban változatlan sorozatot.

A hátfal az S100-asé, a nyugati exportmodelleken hátsóablak-fűtés is volt. A küszöb gyárilag is készült fekete festéssel Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Balog Zoltán, akinek pécsi volános matricával futó Wartburg-raliautóját már bemutattuk, két éve vette ezt a remek állapotú 110 R-t. 1971-ben helyezték forgalomba Csehszlovákiában majd egy évvel később úgy összetörték, hogy a karosszériát ki kellett cserélni. Innentől a forgalmiban 1972 szerepelt, és a hazai OT-vizsgán is ezt vésték az adattáblára. Ez a második széria vagy másképpen az átmeneti típus, ami még egy-egy körlámpát visel az orrán, fejtámla nélküliek az első ülései, hiányzik a műszerfalig felfutó kardánbox középről, óráit pedig krómozott karikák keretezik.

1973-tól jött az oldalanként dupla körlámpás kivitel, a 14 colos felni viszont 1977-ig megmaradt. Első magyarországi tulajdonosa felújította: kicserélték a sárvédőket, a homlokfalat és a hátfalat, valamint a csomagtér- és a géptetőt, s friss fényezést is fújtak rá. Nagy kincs az eredeti belső tér, még a szőnyegek, ajtókárpitok is hibátlanok, a fekete vinil-műbőr illata visszarepíti az embert a negyven évvel ezelőtti világba. A helyre elöl nem lehet panasz, hátul kupés mércével szellős, bár a 180 centi feletti utasok inkább az első sort válasszák. Finoman záródnak az ajtók, az összeszerelési minőség egészére igaz, hogy nagyon meggyőző.

Alacsonyan húzódik a műszerfal, 8000-ig skálázták a fordulatszámmérőt. A későbbi kivitelekben egyszerűbb a kormány, fekete keretesek a műszerek. Az anyósülés előtti, 1/100-as versenyekhez használt méterszámlálót most építette be a tulajdonos Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Jellegzetes köszörüléssel indul a duplatorkú Jikov-karburátorral etetett OHV-motor, elvárja, hogy hagyjuk kicsit melegedni indulás előtt. A négyfokozatú váltó karja elfogadható pontossággal járja be a kulisszát, a kuplung könnyű, az egész autó könnyedén mozog (mindössze 880 kg), elég is hozzá az 52 lóerő, ha nem akarunk nagyon sportosan közlekedni. A motor erőteljes orgánuma állandó kísérő, 90-100 km/órától már nagy a zaj. Elöl tárcsa, hátul dob alapú fékjei hozzák a kor színvonalát (mai autókhoz képest harmatosak), a Barum-radiálokon kicsit lebeg az eleje kanyarban, észnél kell lenni, és kellő óvatossággal kezelni a könnyű kormányt. Zoltán nagyon élvezi a csehszlovák kupét, s még attól sem riad vissza, hogy több száz kilométeres túrára vigye.

Jellegzetes az 1,1-es, három helyen csapágyazott főtengelyű motor hangja. Az áramot generátor termeli, az elektromos rendszer 12 V-os. A 130 RS versenyváltozat 1,3-as motorja kezdetben 115 LE-s volt, de az évek alatt több tíz lóerővel izmosodott Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Műszaki adatok

Motor: négyhengeres, soros, hengerenként kétszelepes OHV-benzinmotor, hátul hosszában beépítve. Kéttorkú Jikov 32DDSR karburátor. Hengerűrtartalom: 1107 cm3. Teljesítmény: 52 LE, 4650/perc fordulaton. Nyomaték: 87 Nm, 3500/perc fordulaton. Végsebesség: 140 km/óra. Átlagfogyasztás: 9,0 l/ 100 km. Üzemanyagtartály: 32 l.
Erőátvitel: négyfokozatú, teljesen szinkronizált kéziváltó, hátsókerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul két hosszlengőkar, tekercsrugók. Kétkörös fékrendszer, elöl tárcsa-, hátul dobfék.
Felépítmény: kétajtós, 2+2 üléses, önhordó, zárt acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4155x1620x1340 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Saját tömeg: 880 kg. Gumiméret: 155 R15.

Forrás: Retro Mobil