A negyvenes évek végén az olasz kormány tendert írt ki harcászati célokra is alkalmas könnyű-terepjáróra. A Fiat az 500-as atyját, az addigra már házon belül legendává vált Dante Giacosát bízta meg a pályamű elkészítésével, ami versenyképes ajánlati árával győzött is az Alfával szemben. A Fiat Campagnolát 1951-ben, Bariban, a Fiera del Levante kiállításon mutatták be, az 1,9 literes 53 lóerős motorral, és rögtön reklámtúrára is küldték: két sofőrrel 11 nap alatt minden baj nélkül átszelték vele Afrikát Algériától Fokvárosig.
A Fiat már 1951-ben elkezdte a sorozatgyártását (1952-ben az Alfa Romeo Matta nevű gépe is gyártásba került), és a civil változat után megjelent az AR51 (Autovettura da Ricognizione: felderítő gépjármű) katonai kivitel is. Az állandó hátsókerékhajtás mellett kapcsolható elsőkerékhajtása, hátsó diffizára és felezője is van, ezekkel gyakorlatilag bármilyen terepen átmegy. Az olasz katonák történetei szólnak arról, ha elakadni készült, egyesben, felezővel és behúzott kézigázzal komótosan ki lehetett szállni, és mellette lépegetve tolni.
A gyári adatok szerint hajmeresztő meredélyeken is felcaplat, és 40 fokos dőlésnél sem borul fel. Aszfalton is jól alakít, 100 km/óra a végsebessége, átlagfogyasztása pedig mindössze 12 l/100 km. 1955-től erősebb, 63 lóerős motorral szerelték, a 1958-as évjáratú AR55-ösünket is ez viszi. Tulajdonosa hat éve itthon vásárolta. Kiváló állapotban volt, a beragadt hátsófék-munkahengerek cseréjén kívül mást javítani nem kellett, motorja, váltója kifogástalanul működik.
Az esztétikai rendbetételen volt a hangsúly, a trepnik apró rozsdásodásait gyerekjáték volt helyrehozni, a kasztni csiszolása közben azonban előjöttek a több rétegben felvitt korábbi színek. Végül megkapta a neki való katonazöld fényezést, az ülések repedezett bőrhuzatát kidobták, akárcsak az elöregedett elektromos kábeleket. Az újrahuzalozáskor derült ki, mire is szolgál a műszerfali ezüstös színű cső: térképolvasó. Mélyvörös színnel világít, koromsötétben, harci körülmények között, ahol nem tanácsos nagyon világítani, jól látható vele a térkép.
Az egyszerű felépítésű gépben a fűtés az egyedüli luxuskellék, minden eleme fogóval és csavarhúzóval javítható. Vezetése komoly férfimunka, a nagy volánhoz emberes muszklik kellenek, a pedálok katonásak, a váltókar nehéz. Sem hegyet mászni, sem dagonyázni nem vittük, betonon poroszkáltunk vele, kőkemény futóműve így is kényelmetlen és pattogós volt, kapaszkodni a kormányba és az anyósülés előtti fogantyúba lehet. A menetzaj óriási, a motor és a szél is hangos, mondjunk le a kellemes csevegésről. A váltó rövid, a motor nyomatékos, negyedikben akár 30 km/óráig is lassíthatunk, csuklás nélkül húz fel még nagy teherrel is. A négy dobfék a pedál erős taposásával meglepően gyorsan állítja meg az 1,3 tonnát. A Campagnolát az olasz hadsereg és a csendőrség (Carabinieri) is rendszeresítette, a felfrissített második sorozatot 1987-ig gyártották. A Jugoszláv Néphadsereg már az ötvenes évektől licenc alapján összerakott Zastava-Campagnolákat használt.
Műszaki adatok
Motor: soros négyhengeres OHV-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve.Hengerűrtartalom: 1901 cm3. Teljesítmény: 63 LE, 4000/perc fordulaton. Nyomaték: 127 Nm, 2500/perc fordulaton. Végsebesség: 109 km/óra. Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, kapcsolható összkerékhajtás, felező, hátsó differenciálzár.
Felépítés: kétajtós acélkarosszéria, létraalvázon.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros futómű torziós rugókkal, hidraulikus lengéscsillapítókkal, hátul merev tengely laprugókkal, hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl-hátul dobfékek. Hosszúság x szélesség x magasság: 3597x1570x1946 mm. Tengelytáv: 2250 mm. Saját tömeg: 1290 kg. Üzemanyagtartály: 58 l.