A hatvanas évek legelején az olasz gazdasági csoda hullámain, az autópálya-építések és az Autogrill büfék virágkorában a konkurencia szorítását érző Fiat új típuscsaláddal indult hódítani otthon és Európában. A négyhengeres 1300-as és 1500-as volt közöttük a legkisebb, középen állt a soros hatos 1800-2100 páros, a csúcson pedig a szintén hathengeres elegáns és drága 2300-as trónolt. Mindegyik a Fiat akkori tervezőzsenije, Dante Giacosa rajzasztaláról származott, így még kevésbé meglepő a sok konstrukciós hasonlóság.
Az 1500-as az 1961-es Torinói Autószalonon mutatkozott be, a kistestvér 1300-asának felfúrásával 72 lóerősre izmosított nyomórudas vezérlésű motorral (Aurelio Lampredi munkája). 1964-ben a teljesítmény plusz három lóerővel gyarapodott, és más apró átalakítások is történtek: a hűtőrács az indexekig kiterjeszkedett, az új hátsó lámpákban megjelentek a tolatófények, a fékerőt pedig rásegítővel növelték meg.
A sorozat óriási sikert aratott, gyártásának befejezéséig, 1969-ig csak Torinóban több mint 600 ezer készült belőle. Ha összeszámoljuk a Németországban Neckar néven és a Jugoszláviában Zastavaként gyártottakat is (ott egészen 1979-ig futott), a szám jóval egymillió fölé kerekedik. A hatvanas évek Fiatjai nem voltak tartósak, hamar koptak, és gyorsan megette őket a rozsda. De a törődést meghálálták, aminek ékes bizonyítéka főszereplőnk. Érintetlen, sértetlen és restaurálatlan!
Eredeti a fényezése, minden kárpitja, sem a motorjához, sem más szerkezeti eleméhez nem nyúltak a kötelező karbantartásokon kívül. Egyedül a krómozásokon látni apró pörsenéseket, azt is csak közelről, és a kerekek lógnak ki kicsit, mert egy 1964-es Siata 1500 TS-ről valók. Olaszországban is nagyon vigyáztak rá, tulajdonosa 17 éve vásárolta, és három évig nem is nyúlt hozzá. Nagyon óvja, ritkán veszi elő. A kuplung munkahengere a sok állástól beragadt, ki kellett cserélni, és egy börzén meglelte az eredeti hátsó lámpaburákat is. Ennyi tennivaló volt vele összesen, és mehetett is vizsgára.
Az utastér elvileg ötszemélyes, bár négy felnőtt fér el benne kényelmesen. Az alapjáraton csendes, egyenletesen forgó, hidegen is készségesen induló motor kicsivel feljebb már zajos, 100 km/óra körül kizárólag emelt hangon lehet beszélgetni, de nem csupán a gép miatt, a futómű és a menetszél is kiveszi a részét a hangzavarból. Közepesen kemény a felfüggesztés, jó az egyenesfutás, de kanyarokban nagyon dől a karosszéria, fékezéskor pedig látványosan orra billen.
Természetesen nincs benne kormányszervo, kell egy kicsit dolgozni a nagy és vékony karimájú volánnal, és a kormányváltó nem egyszerű: előfordul, hogy az amúgy sem könnyű járású szerkezet csak többszöri próbálkozásra veszi a fokozatot, olykor visszakapcsolásokkor is. Harmadikban szépen, hosszan ki lehet húzatni a motort, és még negyedikben is bőven van tartaléka a gyorsuláshoz, a 110 km/óra kényelmesen tartható. Az elöl tárcsás, hátul dobos fékrendszer gyorsan véget tud vetni a száguldásnak, ez főként a háromdugattyús első féknyergek érdeme. Jó vezetni, akár napi használatban, a mai forgalomban is megállja a helyét. Keskeny karosszériájával, vékony tetőoszlopaival olyan a modern forgalomban, mint egy balerina a konditeremben: az átlagos kisautók is kigyúrt izompacsirtáknak tűnnek mellette.
Műszaki adatok
Motor: soros, négyhengeres, OHV-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1481 cm3. Furat x löket: 77,0x79,5 mm. Teljesítmény: 75 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 116 Nm, 3200/perc fordulaton. Gyorsulás (0-100 km): 14,5 s. Végsebesség: 155 km/h.