Eléggé kisipari, de környezetbarát, és a célnak megfelel, összegezzük a látottakat, de egyvalamiben nem sikerül dűlőre jutnunk. Hogy is hívják ezt a kocsit, amiben utolsó útjukra, a sírhoz szállítják az elhunytakat? Hosszú csend következik, a Fiumei úti temető, hivatalos nevén Nemzeti Sírkert dolgozói sem tudják a pontos választ, pedig tényleg mindenben készségesen segítettek rendhagyó tesztünkön. Egyikük bizonytalanul megszólal: mi idebent Pompának hívjuk, ami a pompakocsi rövidítése - hiszen egyetlen funkciója szertartásokon feldíszítve reprezentálni.
Végül egy matricából sikerül megtalálnunk a keresett nevet, egyszerűen csak Electroauto a márkája. Sokan lepulizzák, de ez ugyanolyan tévedés, mintha valaki összekeverné a Túró Rudit az Utasellátó csokiszelettel. Valóban létezett olyan márka, hogy Puli (a Hódgép gyártotta), és a dízel mopedautó-szerűségek mellett speciális elektromos járműként is elterjedt, ilyenek jártak jó néhány temetőben is. Ám a dobozforma Pulit a legtöbb helyen kiszorította az Electroauto Kft. retró-dizájnú villanyjárgánya.
Egy gyászmenetnek kisebb baja is nagyobb annál, hogy a koporsó- vagy urnaszállító jármű formavilágát elemezze, de szemből olyan, mint egy nagyra nőtt gyerekjáték. Alighanem a Ford T-modell előtt akartak tisztelegni vele a tervezői, de a krómozott fémnek tűnő műanyag hűtőrács a Mercedesekére emlékeztet, és az egész szerzetnek furák az arányai. Olyan hosszú, mint egy Suzuki SX4, de csak 1,2 méter széles, és ehhez képest megdöbbentően magas. Ha ezek után még bárki komolyan venné, nézzen rá a 8 colos fűnyírótraktor-méretű kerekekre, és meggondolja magát.
Érdemes tudni Pompáról, hogy tulajdonképpen egy golfkocsi-leszármazott nyújtott tengelytávval és speciális felépítménnyel, ami sok mindenre magyarázatot ad. Döntött szélvédő? Ugyan már, az áramvonalasság nem szempont 25 km/h végsebességnél, ráadásul szertartáson úgyis a gombbal aktiválható lépéstempónál használják. Kényelmes utasfülke? Ilyen rövid távokon relatív a luxus, az üvegszálas műanyag kabin berendezése egy kétszemélyes műbőr lóca, egy szivargyújtó (mégis minek?), és egy CD-lejátszó. Utóbbi persze nem a sofőr szórakoztatására került bele, hanem a hozzátartozók gyászmuzsikáját játssza le, amihez a kocsi fara alá két kültéri hangszórót is beszereltek.
Találkoztunk már valahol?
Kilométeróra nincs, és túl sok kezelőszerv sem, de a korábbi Electroautókkal ellentétben itt modernebb elemek váltották fel a Kispolszki kormányt és bajuszkapcsolókat. Érdemi extraként a két oldalajtót említhetjük, amik minden egyes nyitásnál elállítják a krómozott Lada-tükröket, és letekerhető ablak sincs bennük. Ha meleg van, egyszerűen kireteszelik és üvegestől leveszik a felső részt, a hidegre pedig fűtés híján vastag kabát lehet a megoldás (a Webasto-kályha opció lett volna). Ahhoz, hogy a gyászmenetben ne kelljen ronggyal törölgeti a párás üveget, fűtőszálakat építettek be a szélvédőbe.
A Nemzeti Sírkertben nyilván nem lehet csak úgy dodzsemezni, ezért nem a kormány mögött, hanem a kísérőülésen gubbasztok a próbakör alatt. Így is érzem, hogy 2,85 lóerővel szerény a dinamika, de a nyomaték pont elég arra, hogy más, dombosabb temetőkben is elboldoguljon. Közúti forgalomban izgalmasabb lenne a helyzet, de piros rendszámos társaival ellentétben oda sosem jut ki a pompás Electroauto. Kis kerekeivel és laprugóival többé-kevésbé ki tudja rugózni a benti utak kátyúit, de portásfülke-alkatával ijesztő billenésekkel tiltakozik a hirtelen kormánymozdulatok ellen.
Arra a feladatra viszont tökéletes, amire kitalálták, és az nem a sietség. Mivel keskeny és fordulékony, befér a sírok közé, amikor mégis tolatnia kell, sípszóval kér utat magának. Villanyautó lévén csöndes, és nincsenek orrfacsaró kipufogógázai. Az 50-80 kilométeres hatótávolság bőven elég a napi feladatokhoz, a műszak végén pedig nem a sofőrök, hanem a garázsmesterek teszik töltőre a nyolc darab sorba kötött 6 voltos akkut. Napközben is folyamatosan gondoskodni kell viszont a tisztításról - hiszen mégis hogy nézne ki egy sáros pompakocsi?
Míg a csenevész futóműalkatrészeket is beleértve az Electoauto minden porcikája takarékosságról árulkodik, addig érdekes, de a műfajban elvárt kontrasztként eleganciát sugall a díszfüggönyös ablakú koporsótér. Ide sínes rendszeren lehet betolni a koporsót, vagy egy külön párnázott tálcán úrnát is el lehet helyezni, míg a koszorúk körben lehajtható kampókon kívülre kerülnek. Belül LED-es világítást is lehet kapcsolni, de mint megtudjuk, alapszabály, hogy nem temetnek sötétben. Külön kérésre azért ettől is el lehet térni, kísérőink meghatottan idéztek fel egy esti szertartást, mécsesek rengetegében.
Az Electroauto jó példa arra, hogyan racionalizálják feladataikat a temetők: benti útra, szertartásra elektromos kisautót használnak, közúti halottszállításra pedig furgont. Ezzel véget ért az elegáns limuzinokból, rendszerint Mercedesekből kialakított pompakocsik dominanciája, de azért a Nemzeti Sírkertben is készenlétben áll egy átalakított fekete E-osztály. Hasonló tendencia figyelhető meg a világ sok más országában is, lassan kikopnak a manufaktúrákban átépített Mercedesek, Volvók és Citroenek.
Nyugat-Európában és Amerikában azonban sok hozzátartozó nem éri be azzal, hogy az elhunyt egy szürke haszonjárművel induljon utolsó útjára, különlegességre vágynak - és jó pénzért meg is kapják. Néhány temetkezési vállalkozásnál már átépített Rolls-Royce Phantom és a Maserati Quattroporte is megjelent a kínálatban, óriási presztízzsel, és javarészt felesleges 4-500 lóerős teljesítménnyel. Sok szenvedélyes motoros koporsóját vagy urnáját oldalkocsiban viszik a sírhoz, sőt, a halottszállító kerékpárok is kezdenek elterjedni - dombos temetőben akár elektromos rásegítéssel is.
A halottszállító kocsik történetét és a bizarr járművek gyűjtőit bemutató cikkünkhöz kattintson erre a linkre!