Minden idők legjobb Fiat modelljének nevezte az új 500X-et Filiberto Barbero, az olasz-amerikai konszern közép-európai regionális leányvállalatának ügyvezető igazgatója, a magyarországi sajtóbemutatón. Figyelemmel a nagy múltú márka számos korábbi világszámára, ez azért erős túlzás, de azt jól mutatja, hogy kijut az újdonságnak az elvárásokból.
Ez az első olyan modell, mely a Fiat teljesen felújított, ultramodern gyárában készül az olasz Melfiben, és az első, amelyet már eleve úgy terveztek, hogy az egyik amerikai testvérmárkával (esetünkben a Jeeppel) közös lesz. Ráadásul divatos, és nagyon kompetitív kategóriába, a kompakt crossoverek közé érkezik. Igaz, hogy régi hagyomány Itáliában kis testű 4x4-es autót gyártani, és a designhoz is konyítanak arrafelé, ám eleddig nem keverték e két hozzávalót, a terepes Fiatokat sosem a szépségük adta el - most ez is megváltozott.
Már tavaly, a Párizsi Autószalonon megtudtuk, hogy a Jeep Renegade testvére gyakorlatilag azonos műszaki tartalommal érkezik, talán ennek köszönhető, hogy az eddigi 500-as modellekben megszokottól eltérő motorkínálatot kapunk. Nincs benne az aprócska kéthengeres légkalapács, a TwinAir, miként az 1.3-as dízel sem, van viszont 110 lóerős, 1,6-os szívó benzines, mint alapmotor. A következő lépcső benzinesből az 1.4 MultiAir (140 LE), dízelből pedig az 1.6 MultiJet (120 LE), a kínálat tetején pedig a más 500-as modellben nem elérhető 2.0 MultiJet trónol 140 lóerővel, és ami lényegesebb, 350 Nm nyomatékkal.
Tehát már a nyitó szortiment is érezhetően az erőre tette a hangsúlyt, de innen még van feljebb: nemsokára érkezik a 170 lóerős 1.4 MultiAir, sőt rebesgetnek 2,4 literes benzinesről is, bár nem lepődnék meg, ha csak az amerikai piacon kerülne Fiat jelvény mögé ez a motor. Bizony, nem tévedés: ugyan az eddigiekben igyekeztek szétválasztani az egyes piacokon a testvérmodelleket, ezúttal másképp játszik az FCA (Fiat Chrysler Automobiles), és mindkét típust elérhetővé tette az Atlanti óceán mindkét partján.
A motorokat kétféle hajtással és háromféle váltóval lehet variálni, bár nem éppen szabadon. Összkerékkel csak a 2.0 dízel kapható egyelőre, ehhez hatsebességes manuálist, vagy kilencfokozatú (!) automatát lehet kérni. Később a 170 lovas 1,4-es is lesz majd ezzel az automata plusz 4x4 kombóval, a többi motorhoz viszont kizárólag fronthajtás jár. Az 1,6-os benzines öt-, az ugyanekkora dízel pedig hatsebességes kézi váltót kap, míg a 140 lóerős 1,4-es ezzel, és hatfokozatú duplakuplungos automatával is választható.
A legdrágább, "terepes" felszereltségi szinteken (Cross és Cross+) a 4x2 hajtáshoz is jár a Traction Plus elektronikus differenciálzár, mely csúszós úton bizonyára nagy segítség, bár süppedős homokban, vagy mély sárban valószínűleg édeskevés. A többi, úgynevezett "városi" felszereltségi szinten is széria a központi üzemmód választó (kivéve az alapmodellt), melyen akkor is van rossz idő állás, ha a terepes technikából semmit sem rendeltünk meg.
Ilyenkor élesebb menetstabilizáló elektronikával, és érzéketlenebb, ezáltal finomabb nyomaték-adagolásra képes gázpedállal támogatja az 500X a sofőrt, hogy könnyebben találjon némi tapadást a csúszós úton. Természetesen a szokásos elektronikus őrangyalok legtöbbje kapható hozzá - figyel például a sávelhagyásra, a holttérre és a ráfutásveszélyre is, van benne tolatóradar és -kamera, az adaptív tempomattal pedig kényelmesen tudja követni az előtte haladó autót.
Ezúttal a 120 lóerős 1.6 dízelt próbáltuk ki röviden, városias felszereltséggel - de nem bánkódtam emiatt. Lefogadom, hogy az 500X-ek nagy hányada gurul majd ki ezzel a kombinációval a szalonokból, és amúgy is, terep híján, úgysem próbálhattuk volna ki a drágább meghajtások tudását. E pár kilométer alatt is kiderült, hogy ez a motor bőven elég a kocsi dinamikus mozgatásához, és mivel semmiféle megszokást nem igényelt, azt gondolom, hogy a váltó áttételeit jól illesztették a motor karakterisztikához. Bár kívülről talán éppen ez a legkevésbé feltűnő formaterv az 500-as családban, az utastérben sok izgalmas részletet rejtettek el.
A bemutatón elhangzott a régi igazság, miszerint a formaterv önmagában csak mutatós - valójában a dizájn az, amikor használati értéke is van a szép tárgynak. És valóban: úgy lett kifejezetten hangulatos a cockpit, hogy közben ergonomikus is, vannak pakolóhelyek, mindent könnyen megtalálni. Talán csak az meglepő, hogy korábbi Chrysler modellekhez hasonló módon, a kormányküllő hátoldalára kerültek a zene hangerőszabályzó és léptetőgombjai - ez európai szemnek szokatlan, tanulandó megoldás.
Az 500X első pillantásra nem tűnik különösebben tágasnak amúgy, az utastér négyszemélyes voltát jelzi, hogy feláras az ötödik fejtámla, a csomagtér pedig defektjavítóval is csak 350 literes, pótkerékkel pedig mindössze 245. Mokány kiállása ellenére ez tehát még mindig egy kifejezetten kompakt kocsi, ami persze nem meglepő, ez a kategória már csak ilyen.
Reméljük, nem sokára teszten is vallathatjuk, de e rövid menetpróba alapján úgy tűnik, rendesen kitalálták az olaszok ezt az autót. Már csak az a kérdés, betalál-e a formaterv, elkapja-e a stílusérzékeny vevőket a birtoklási vágy. Árképzésnél mindenesetre a realitások talaján jártak az olaszok: az 1,6-os benzines Pop alapmodell 4,39, míg a kínálat csúcsán lévő 1.6 Multijet Cross pedig 6,04 millió forintba kerül, így nagyjából a Nissan Juke és divatos társai szintjén mozog, a Mini Countrymannél pedig jóval olcsóbb.