Arról, hogy mi történt valójában a maláj géppel, több mint egy évvel a baleset után sem tudunk sokkal többet, de a baleseti jelentéssel sok, eddig tisztázatlan vagy bizonytalan tényre fény derült. Egyik érdekesebb, mint a másik, ám egy év nyomozás után is csak nagyon kevésre van minden tekintetben helytálló bizonyíték. Továbbra is egyvalami biztos: a maláj légitársaság MH370 hívójelű, Boeing 777-200ER típusú gépe eltűnt, a fedélzetén 227 utassal és 12 fős személyzettel.
Már a vizsgálat korai szakaszában elképzelhetőnek tartották – és több szakértő is megerősítette –, hogy a gép lezuhant az Indiai-óceán déli részén, de valószínűleg nem azon a 60 ezer négyzetkilométeres területen, ahol eddig gyanították. A szakértői jelentés arra is kitért, hogy a tudomány jobban feltérképezte és alaposabban ismeri a Hold vagy a Mars felszínét, mint az Indiai-óceán mélytengeri hátságait és medencéjét, ami nagyon megnehezítette a gép utáni kutatást.
Több repülési szakember és baleseti vizsgáló egyöntetű véleménye volt a nyomozás elején, hogy a gépet szándékosan vezette hullámsírba a kapitány, Zaharie Ahmad Shah (a vizsgálati jegyzőkönyv a hajózó személyzet egyetlen tagját sem említi név szerint, a nevesítés ilyen esetekben nem szokás). Ezt a pilóta munkahelyi depressziójával és magánéleti problémáival magyarázták, később pedig túlterheltségre gyanakodtak. A hivatalos jelentésben szerepelő adatok ugyanakkor ennek homlokegyenest ellentmondanak.
A rendkívül jól képzett kapitány 1981-ben csatlakozott a maláj légitársasághoz, és az ott töltött 33 év alatt fokozatosan lépkedett felfelé a ranglétrán, többféle géptípus (Boeing 737 és 777, Airbus A330) jogosítványával rendelkezett. A légitársaságnál a 777-es oktatókapitánya és vizsgáztatója volt, a cég megbecsült és köztiszteletben álló tagja. Repült óráinak száma az utolsó 28 napot, illetve 72 órát vizsgálva a légitársaság által meghatározott limiteken belül volt, kollégái sem látták rajta a kimerültség vagy fáradtság jeleit.
Összesített repült óráinak száma meghaladta a 18 ezret, a 777-es típuson eddig 8659 órát repült – ezzel a legtapasztaltabb kapitányok közé tartozott. Első osztályú orvosi minősítéssel rendelkezett, ennek érvényessége a balesetet követő június 30-án járt volna le. A maláj rendőrség külön nyomozása sem derített fényt magánéleti problémákra. A kapitány kiegyensúlyozott, boldog házasságban élt feleségével és három gyermekével, bankszámláján és két megtakarítási számláján kívül két háza és három autója volt.
Havi jövedelme és személyes kiadásai egyensúlyban álltak egymással. Munkatársai szerint kifejezetten jól kezelte a stresszes szituációkat, korábban soha nem adta jelét apatikus viselkedésnek vagy ingerlékenységnek. A nyomozók a kapitány viselkedési mintáit is vizsgálták, ehhez a Kuala Lumpur-i repülőtér zártláncú felvételeit is megnézték, de semmilyen szokatlan jellemzőt nem találtak Shah viselkedésében.
Ezután a jelentés kitér a gép radarokkal követett útjára. A 777-es felkészítése és tankolása teljes mértékben az előírásoknak megfelelően történt. Ezután a gép a pályához gurult, majd 16.40-kor felszállt. Két perccel később bejelentkezett a közelkörzeti irányításhoz, ahol további emelkedésre és egy útvonal-rövidítésre (short cut) kapott engedélyt IGARI pont felé. Nem sokkal később az első tiszt bejelentkezett a távolkörzeti irányításhoz, ahol engedélyt kapott, hogy előbb 25 ezer láb magasságig emelkedjen, majd ezt követően emelkedett 35 ezer lábra, ami a gép utazómagassága volt.
A felszállás után 39 perccel az első tiszt még elköszönt az irányítástól, a gép átrepült a korábban kiadott IGARI útvonalpont felett, majd öt másodperccel később eltűnt a polgári légi irányítás, valamint a helyi katasztrófavédelem központjának radarképernyőjéről is. Arról, ami ez után történt, a baleseti jelentés minden eddiginél több kérdést vet fel.
A maláj katonai radarok továbbra is követték a gép útját, röviddel az „eltűnése” után a 777-es először jobbra fordult, majd szinte azonnal éles bal fordulóba kezdett, és délnyugati irányba tartott. Nyolc perccel később a gép állandó, 231 fokos irányon repült, a sebessége 496 csomó, a magassága pedig 35 700 láb volt. Hat perccel később 237 fokos irányon repült a gép, sebessége 494 és 525 csomó között ingadozott, magassága pedig 31 és 33 ezer láb között váltakozott.
Három perccel később már 244 fokos irányon repült a Boeing, sebessége itt a volt legnagyobb, 529 csomó, a magassága pedig 32 800 láb. Negyed órával később már dél felé, Penang szigetének irányába repült. (Az összeesküvéselmélet-hívőknek érdekes információ lehet, hogy a gép kapitánya a szigeten született.) Pontosan fél órával később pedig eltűnt a katonai radarok képernyőiről is.
Különösen érdekes a gép magasságnak ilyen ritmusú változása, hiszen ha egy mindenre elszánt öngyilkosjelölt pilóta le akar zuhanni (ahogy a Germanwings A320-as franciaországi baleseténél történhetett), akkor nem süllyed, majd emelkedik ismét fel a géppel, és nem változtat folyamatosan a repült irányon, hanem konstans zuhanásba küldi az utasszállítót.
Tovább bonyolítja az eltűnés körüli talányokat a jelentés egyik része, amely kitér arra, hogy a közeli Kota Bharu reptér radarján négyszer is fel-, majd eltűnt a gép, és az ismételt feltűnések minden esetben más-más azonosító kóddal történtek. A modern repülésben a könnyebb azonosításhoz kóddal látják el a gépeket az irányítók. Ezt egy külön panelen kell beírnia a pilótának a két ülés közötti kezelőpulton, de a gép magától nem változtatja meg a kódot, ilyesmi csak és kizárólag emberi beavatkozással lehetséges.
A vizsgálati jegyzőkönyv ezután kitér egy eddig nem ismert eseményre a gép műszaki állapotáról. A Boeing 777-es 2012. augusztus 9-én a sanghaji Pudong repülőtéren gurulás közben összeütközött a China Eastern társaság egyik gépével. Ebben a balesetben a 777-es jobb oldali szárnyvége és a másik társaság Airbusának bal oldali vízszintes vezérsíkja roncsolódott. A jegyzőkönyv szerint a javítás rendben megtörtént, és a Boeing október 4-én már vissza is állt a forgalomba. Bár a szerelés minden tekintetben a gyártó Boeing sztenderdjei és ajánlásai alapján történt, teljes mértékben nem lehet kizárni az emberi mulasztást, ami később akár a gép eltűnéséhez is vezethetett.
A baleseti riport külön foglalkozik a vészhelyzeti jeladókkal (ELT – Emergency Locator Transmitter), ezekből négynek kell lennie a Boeing 777-esen: egy fix helyre beszereltnek, egy hordozhatónak, plusz oldalanként egy-egynek, amelyek a vészcsúszdák kiengedésekor automatikusan aktiválódnak. Az ELT-k nem a gép generátorairól kapják az áramot, hanem független tápellátásúak, és a jegyzőkönyv szerint mindegyik jeladó akkumulátora működőképes volt, csak hónapokkal vagy évekkel később járt volna le hitelesített élettartamuk. Ennek ellenére egyik sem küldött vészjelzést.
Érdekes tény, hogy az eltűnt 777-est a Boeing fix beszerelésű ELT nélkül szállította le a megrendelő maláj légitársaságnak, a hiányzó alkatrész pótlása 2004 decembere és 2005 júliusa között történt meg, de ennél pontosabban nem fogalmaz a jelentés – valószínűleg a baleseti vizsgálók nem találtak pontos beszerelési dátumot a javítási jegyzőkönyvekben.
Külön is megemlíti az angol nyelvű dokumentum, hogy a fix telepítésű ELT-t vészhelyzet esetén a pilótafülkéből is be lehet kapcsolni. A rendkívül szigorú repülés-karbantartási előírások korában azért mindenképpen elgondolkodtató, hogy egy ilyen fontos eszköz beszerelésének pontos leírását és időpontját a minden részletre kiterjedő baleseti riport sem tartalmazza.
A szakértői jelentés a korábbi felvetésekkel ellentétben gyakorlatilag kizárja, hogy a gép a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt zuhant le. Tény, hogy az engedélyezett repülési terv szerint az MH370-es járat két nagyon erős jet stream (futóáramlás) zónán is áthaladt.
Mindkettő nyugati irányú volt, az erősebb áramlás több mint 150 csomós (279 km/h) sebességgel mozgó légtömeget jelentett, a másik körülbelül 100 csomósat (186 km/h). Ám a radarképek és a rádióforgalmazás alapján a gép mindkét zónán probléma nélkül átrepült, és utolsó ismert pozícióján alig 20 csomós (körülbelül 37 km/h) oldalszélben repült, ami meg sem kottyan egy Boeing 777-es utasszállító gépnek.
Amellett, hogy a gép valószínűleg nem került végzetes viharba, más meglepetéseket is tartogat a jegyzőkönyv. Mint a világ egyik legmodernebb géptípusán, természetesen a maláj 777-esen is használták az ACARS-rendszert (Aircraft Communications Addressing and Reporting System). Ez, dióhéjban összefoglalva VHF rádió- vagy műholdas, hivatalos nevén SATCOM-kapcsolatot használ, így a pilóták többféle feladatot megoldhatnak akkor is, amikor nincs közvetlen kapcsolatuk az irányítással.
Lekérhetik például az időjárási adatokat, útvonalengedélyt vagy -módosítást igényelhetnek, hibaüzeneteket továbbíthatnak a légitársaság központjába, ezenkívül a rendszer számos paramétert rögzít automatikusan, többek között a fel- és leszállást is, másodpercre pontosan. A rendszer ezenkívül előre beállított időközönként (30 perc) automatikus helyzetjelentést küld a légitársaság központjába, amelyben az aktuális pozíció, időjárás és üzemanyagszint is szerepel.
Csakhogy az MH370-esen az utolsó automatikus ACARS-jelentés kimaradt, ezért az előírások szerint a légitársaság központja kétpercenként üzenetet küldött a SATCOM rendszeren keresztül a pilótafülke egyik kijelzőjére és a kabin nyomtatójára, hogy a pilóták azonnal vegyék fel velük a kapcsolatot. Ez a próbálkozás 40 percen át tartott.
A naplófájlok szerint a küldés minden esetben sikeres volt, ám a gépre már nem érkezett meg egyetlen üzenet sem, és a nyomtatóra küldött szöveg is „sikertelen kapcsolat” hibaüzenettel érkezett vissza a társaság központjába. Pedig ebben az időszakban a gép még biztosan repült! Mivel az ACARS kvázi kikapcsolhatatlan, a meghiúsult kapcsolatfelvétel azt a feltételezését erősíti meg, hogy a gép ebben az időszakban már rendkívül komoly műszaki problémával küzdött.
Végezetül a baleseti jelentés egy eddig nem ismert tényt is megemlít. A maláj gép egy 2,5 tonnás, a Motorolától származó konténert is szállított a raktérben 221 kilónyi lítiumion-akkumulátorral, töltőkkel és más tartozékokkal. Az exportra gyártott termékeket előre csomagolták, egy fa raklapra szerelték, majd a gép indulása előtt egy nappal elvitték a légitársaság áruszállító központjába. Ott azonban a jegyzőkönyvek szerint a rakomány nem esett át az ilyenkor szokásos szigorú elektronikus biztonsági ellenőrzésen. A konténer tartalmára ránézett a központ egyik munkatársa, majd azonnal bekerült a gép rakterébe.
Fontos hangsúlyozni, hogy az 585 oldalas baleseti jelentés nem állít fel lehetséges forgatókönyveket a gép (továbbra sem ismert) sorsáról, és állást sem foglal a feltárt tényekkel kapcsolatban. Ugyanakkor olyan megállapításokat tesz, amik csak tovább erősítik a gép eltűnése körüli bizonytalanságot. Hogy ezek után valaha kiderül-e, mi történt valójában az MH3070-es járattal, nem tudjuk. Az viszont nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a gép nem egy klasszikus értelemben vett balesetben tűnt el.
Az eltűnt maláj gép számokban