Nem gondolná, milyen jó a legolcsóbb veterán Mercedes

A nyolcvanas évek elején nem sokan hittek a „Baby-Benz” sikerében, de a Mercedesnek nem tört bele a bicskája a méretcsökkentésbe. Sőt: remek autót küldtek csatába az Audi 80 és a BMW 3-as ellen, ami mai forgalomban is megállja a helyét. Egy korai példányt mutatunk be, ami, bármilyen szokatlan is a szemnek, már oldtimerrendszámot hord.   

Ebben a 123-as sorozatra jellemző szaharasárga színben csak egy évig készült. Az 1987-es ráncfelvarrással a vékony díszléc helyét átvette az alsó részt borító műanyag panelsor (ez lett a „Sacco deszkás") Forrás: Retro Mobil

1982 novemberében nagy lehetett a nyüzsgés a Mercedes stuttgarti központjában. Új korszakra készült a csillagos márka vezetése, egy kisméretű szedánnal sokkolták a nagyközönséget. Persze a 4420 mm-es hosszúság csak mercedeses szemmel tűnhet kicsinek, hiszen éppen akkora volt, mint az akkori Mazda 626, Peugeot 305 vagy Renault 18. Igaz, a palettán őt követő W123-as (ismertebb nevén fekvőlámpás) Merci 4725 mm-ig nyújtózkodott, volt tehát köztük harminc centi.

Egyszerű név, összetett futómű

A névválasztás is szokatlan, mivel az aktuális modelleknél a motorméretre utaló számsort használták azonosítónak (a gyári kód mellett), míg a 190-es maga volt a típusnév. Akik eleinte fanyalogva méregették az új jövevényt, hamar beláthatták, jó lóra tett vele a Mercedes, vitték mint a cukrot,

1993-as nyugdíjazásáig több mint 1,8 millió példányt adtak el belőle,

pedig mindössze egyféle karosszériával lehetett megvásárolni. Ráadásul szinte egy időben mutatkozott be fő riválisával, a második generációs BMW 3-assal, amiből idővel kombit, kupét, kabriót és összkerekest is kínáltak.

Mercedes-hagyomány volt sokáig, hogy a hátsó lámpabúrákat vízszintesen kiemelkedő csíkok tagolták, így nehezebben koszolódtak be. Az utólagos (de a 190-eshez gyári extraként is kapható) felnik polírozottak Forrás: Retro Mobil

Bruno Sacco zseniális formaterve önmagában is eladta volna a 190-est, de azért a műszaki fejlesztők is beletették tudásuk legjavát az autóba. Kapott például egy zseniális, térlengőkaros, oldalanként öt ágból felépített hátsó felfüggesztést, ezzel, valamint az első, alsó keresztlengőkaros futóművel a nagyobb modellekével vetekedő rugózási komfortot és futási tulajdonságokat tudtak elérni.

A megszokott mercedeses vezetési pozícióról és kényelmes, epedás ülésekről sem kellett lemondania a legkisebb csillagost választó vevőnek, igaz,

az elöl főúri kényelmet adó elrendezés érdekében kompromisszumot kötöttek a fejlesztők,

a hátsó lábteret olyan szűkre szabták, hogy termetesebb felnőttek mögött még gyermekek sem igen férnek el.

Idős német úr garázsából érkezett

Adamik Tamásnak ez utóbbi nem okozott gondot, csemetéi már felnőttek, neki az számított, hogy párjával kettesben kényelmesen autókázhassanak egy klasszikus csillagossal. És vajon a 190-es már klasszikus? Kor szerint mindenképpen abba a táborba tartozik, szerencsére egyelőre nem kezdett el felfelé kúszni az ára, mint 8-10 évvel idősebb rokonainak.

A nyolcvanas évek divatját követve magasan húzódik a rakodóperem, a 410 literes kapacitás nem kimagasló. A padló alatt szükségpótkerék bújik meg Forrás: Retro Mobil

Németországból érkezett, az egyik legismertebb veterános börzén, a Veteramán vásárolta egy hazai restaurátorcsapat, hogy felújítsák Tamásnak. Első blikkre nem festett túl szépen, mindkét oldalán húzásnyomok, karcolások éktelenkedtek, ráadásul utastere is alapos tisztítás után kiáltott.

Ugyanakkor remek restaurálási alapnak tűnt,

hiszen mindössze 107 ezer kilométert mutatott az órája, és ezt tükrözte a motor, a váltó, valamint a belső burkolatok állapota is.

Első gazdája 65 évesen vásárolta, az ülésekre huzatot, a padlóra kétrétegnyi szőnyeget tett, alig-alig ment vele. Ennek is köszönhette, hogy amikor sikerült kihámozni a koszból, egy szalonállapotú belső bukkant fel Tamásék előtt. Kasztnijának két oldalát fényezték, egy aszódi szakember munkáját dicséri, hogy nem látszanak a színeltérések az újonnan festett és a régi részek között.

Gyönyörű állapotú, kopásmentes az egyszerű, jól kezelhető pult, a műszerek közül kispórolták a fordulatszámmérőt. A kesztyűtartó megvilágított, utólagos extra a szervokormány és a magnó nélküli Becker rádió Forrás: Retro Mobil

A futóművet és az autó alját csak a veteránminősítés kedvéért kellett letisztítani és egyes helyeken festeni. A kétliteres, karburátoros, 90 lovas négyhengeres (egykor ez a belépő szintet jelentette, rajta kívül kezdetben a befecskendezős, 122 lóerős benzinesből, továbbá a szintén kétezres, 72 lovas szívódízelből állt a választék) jó kondícióban megmaradt. Fura, hogy a német javítók barkácsmódon, javítás helyett kikötötték az elromlott hőgombát, és az automata szívató sem tette a dolgát.

Nem volt túl bőkezű az alapfelszereltség

A bemutatott autó egyébként nagyon jól demonstrálja azt a modellpolitikát, amit a Mercedes és a konkurens német prémiumgyártók évtizedekig folytattak, és valamilyen szinten még most is követnek. Ha pikírtek akarunk lenni,

örülhetett a vevő, hogy mozgatható a kormány és lehúzható az ablak,

vagy zárhatók az ajtók. Alapból még a jobboldali külső tükör sem járt hozzá, külön pénzt kellett áldozni a két hangszórós rádióért (magnó nem volt hozzá) és a fordulatszámmérőért is.

A jó tapintású műanyag panelre egy kis szövetcsík is jutott, elektromos ablakemelőt vagy központi zárat csak külön rendelésre szállított a gyár. A zseb keskeny, viszont hátulra még ilyen sem jutott Forrás: Retro Mobil

Valószínűleg úgy voltak vele a stuttgartiak, hogy aki a közel 30 ezer márkás árat kifizeti, annak telik még feláras extrákra is, vagy ha alapmodellt vesz, elégedjen meg minőséggel, a menettulajdonságokkal és a kényelemmel. Ezekben nincs is hiba, még 32 év elteltével sem.

Nagyon jó ülni a tág határok között állítható első ülésekben,

remek az üléspozíció, élvezi az ember, hogy a keskeny első és oldalsó oszlopoknak hála jó a kilátás, és a vastag C-oszlop sem zavarja az embert a hátralátásban. Jókora a volán, élvezet megmarkolni a rücskös felületű, újszerű műanyag karimát.

A jobb oldali tükör kezdetben még extra felszerelés volt, érdekes megoldás, hogy az utasoldali magasabb, de keskenyebb, s mindkettő lapja kékre színezett. A hűtőmaszk melletti belső lámpák a ködfényszórók Forrás: Retro Mobilé

Persze a csigás kormányszerkezet sosem arról volt híres, hogy közvetlen lenne, de megbocsátjuk neki, ahogy viszonylag nagy holtjátékát is, mert szervójának hála könnyű forgatni, és illik a ringatózó, finom rugózáshoz. Ha már rugózás: az úthibakezelés sokkal jobb, mint a mai autóké, lágyan és a kiváló futómű-szigeteltségnek köszönhetően halkan gurulunk át a kátyúk zömén, ugyanakkor kanyarokban sem érezzük veszélyben magunkat.

Pörgős benzinmotor, négysebességes váltóval

Kiváló a négytárcsás fékrendszer, a mai forgalomban is biztonságban érezzük magunkat. A 90 lovas motor 165 Nm csúcsnyomatéka 2500/percnél ébred, ám már 1500-tól lendületbe hozza a mai kisautókkal egy súlycsoportban lévő szedánt, és érezhetően nem bánja, ha magasabb tartományokig forgatjuk.

Az alapjáraton erősnek tűnő motorhang menet közben egyre inkább a háttérbe szorul,

110 km/h-nál még hangjuk megemelése nélkül beszélgethetnek az utasok. Igaz, e felett elkezd hangoskodni, jól jönne egy kímélő ötödik sebességfokozat, de természetesen ez is feláras volt.

Jellegzetes hangon, nem túl halkan szólal meg a négyhengeres, amely szolgált a 123-asban, pluszpénzért csatoltak hozzá automataváltót is. Extraként klímaberendezést és blokkolásgátlót lehetett rendelni Forrás: Retro Mobil

Magyarországon a rendszerváltás körüli használtautó-dömping megbecsült darabja volt a 190-es, és eleinte márkáért, később forintért újonnan is lehetett kapni. Mostanra a megmaradt autók (főleg a dízelek) nagy része félmillió kilométer feletti futásteljesítménynél jár, és a viharvert példányokat 3-500 ezer forint körül is el lehet hozni, de az igazán jóknak már megkérik az árát, bőven egymillió forint felett járnak. Persze lesz ennél jóval drágább is, az biztos.

Műszaki adatok - Mercedes 190 2.0 (1983)

Motor: négyhengeres, hengerenként kétszelepes OHC-vezérlésű benzines, elöl hosszában beépítve. Stromberg 75 CD karburátor. Hengerűrtartalom: 1997 cm3. Furat x löket: 89,0 x 80,2 mm. Teljesítmény: 90 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 165 Nm, 2500/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.

Felfüggesztés: elöl alsó keresztlengőkar tekercsrugóval, hátul ötlengőkaros, oldalanként független felfüggesztés, tekercsrugóval, elöl-hátul stabilizátorral. Elöl-hátul tárcsafékek, szervorásegítéses fékrendszer. Globoidcsigás kormánymű hidraulikus rásegítéssel.

Felépítmény: négyajtós, önhordó acél karosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4420x1678x1383 mm. Tengelytáv: 2659 mm. Csomagtartó: 410 l. Saját tömeg: 1110 kg. Megengedett össztömeg: 1600 kg. Üzemanyagtank: 55 l. Gumiméret: 175/70 R 14.

Menetteljesítmények: Átlagfogyasztás: 8,5 l/100 km. Végsebesség: 175 km/h.