Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Rettenetes magyarságú, nyilvánvalóan Google Translate programmal fordított levelet kapott olvasónk az eladótól: „Még mindig eladó. Egyéni eladó. Az autó a Glasgow, Egyesült Királyság. Megvettem ezt az lokautót, amikor én dolgozom közé tartozik. Még a Magyarországon bejegyzett összes dokumentum magyar nyelvu. Az autó fut finom és többek között kiváló állapotban van mind a test mind mechanikai, belso, valóban hibátlan, és még soha nem zuhant, nemdohányzó.”
A kusza szövegből ki lehet hámozni, hogy törésmentes RAV4-et kínál a külföldi férfi, és akkor vette, amikor nálunk lakott. Most Glasgow-ba szólította a kötelesség, és a magyar rendszámú Toyota helyett inkább egy helyi jobbkormányosra vágyik. „Nagyon nehéz számomra, hogy autót vezetni bal oldali közlekedés van az Egyesült Királyságban, ok kénytelenek eladni” – indokolja a fájó válást.
Idáig Robert története hihetőnek tűnik, de van néhány gyanús körülmény. Először is a szenzációsan alacsony, 2 699 000 forintos ár, ami egy kétliteres, CVT váltós, 95 ezer kilométert futott, megkímélt és zuhanásmentes RAV4 III-ért aprópénznek tűnik, a hasonló (ráncfelvarrás utáni) példányokért legalább 4,3-4,5 millió forintot kérnek. A hihetetlenül olcsó ajánlatoknál szokott kiderülni, hogy anno árvízben állt az autó, banki végrehajtók fenik rá a fogukat, törés után, lopott donorból fércelték össze.
Olvasónk, H. G. akkor kezdte igazán ráncolni a szemöldökét, amikor Robert, az eladó egy újabb levélváltás után kifejtette az adásvétel feltételeit. Igen, ő fogja fizetni a szállítás költségeit, sőt, a megbeszéltek szerint
a vevőnek lesz öt napja kipróbálni a kocsit,
és ha nem tetszik, visszaadhatja. A fordítóprogram zagyva magyarságával hol közlekedési vállalatként, hol hajózási társaságként emlegeti a megbízható szállítmányozási céget, velük kell intézni az adásvételi szerződés aláírását, a fizetést és az átvételt.
Előtte mindössze annyi dolga van a kedves vevőnek, hogy megadja a teljes nevét, a telefonszámát, a pontos címét. Ja, és elutalja a vételár 50 százalékát betéti garanciaként. Ha valakinél eddig netán nem villant fel az átverést jelző vörös fény, hát most legfőbb ideje. Ráadásul Robert ebben a levélben már nagyvonalúan egymillió forintban jelöli meg a vételárrész felét, holott a teljes összeg a hirdetésben még 2,7 millió volt. Mi történik, ha elutalja Nagy-Britanniába a pénzt, és nem érkezik meg az autó?
Aggodalomra márpedig van ok, az acélkék-metál, benzinmotoros Toyota RAV4 ugyanis nem létezik. Pontosabban valószínűleg igen, csak nem Nagy-Britanniában, nem Robert Waldner tulajdonában. A kamuhirdetéshez kitalálta a gyártási évet és a jól hangzó, százezer kilométer alatti futásteljesítményt, aztán az LRP kezdetű rendszámos kocsiról összelopkodott néhány képet – vesztére éppen az Origo régi autótesztjéből. Erre ugyanis emlékezett az olvasónk, és jelentkezett nálunk, nagy köszönet érte.
Az utolsó levélváltásokat már a mi kérésünkre indította el, és ahogy a lopott tesztfotós fantomautóról beszélgettünk az Origo szerkesztőségében, újabb érdekes fordulatot vett az ügy. Egy kollégánk nemrég ugyanilyen esettel találkozott, amikor az édesapja használt autót keresett magának. „Még mindig eladó. Én vagyok egy privát eladó, élek angliai Birmingham. Mégis, Magyarországon bejegyzett az összes olyan dokumentumot magyarul” – válaszolta kérdésükre a hirdető fordítóprogram-magyarul.
Fontos tisztázni, hogy ez az ajánlat sem a Használtautó.hu-n, hanem egy kisebb oldalon jelent meg, és egy kétéves dízel Peugeot 308 SW-t ajánl nevetségesen alacsony áron, 2 254 280 forintért. Az eladót Martin Waldnernek hívják, akit a toyotás Robert Waldner testvérének gondolnánk a mese alapján, ám ugyanennyi erővel az is lehet, hogy egyetlen szélhámos áll a Waldner fivérek aláírása mögött, vagy az, hogy egy száztagú bűnbanda – a világ valamelyik szegletében, de aligha Angliában.
Kollégánk ugyanis megkereste Martint egy remek ötlettel: egy régi barátja úgyis Birminghamben lakik, és szívesen megnézné élőben a Peugeot kombit, és ha jó, akár megvenné, és haza is hozná. Így a közvetítőkkel sem kéne bajlódni, ám a kérdésre nem érkezett válasz, és a telefont sem veszi fel. Arra a megkeresésre sem érkezett soha válasz, amiben alvázszámot kértek (ugyanígy járt el a toyotás „fivér” is, nyilvánvalóan jó okkal. Az első két szabványlevél után csak számlaszámról lehet tárgyalni.
Ha már minket olvas, feltételezzünk önről, hogy haladó internetező, és nem dől be mindennek. Rutinosan törli a viagrás, hét nyelven éneklő plüssmacskás és más spamaket, online vásárlásait is jól meggondolja. Most pedig megbotránkozva gondol azokra a balfácánokra, akik egy nyilvánvalóan kamu ajánlatra képesek egymillió forintot elutalni, de vigyázat:
nem mindenki gyanakvó, és szép számmal vannak kezdő netezők is.
A Waldner-féle ajánlatoknál akadnak hihetőbbek, botrányos helyett rendes magyarsággal (vagy angolul), 50 helyett kevésbé rémisztő 10 százalékos előleggel.
A rendőrség tavaly hat büntetőeljárást indított kamu online autóhirdetések ügyében – volt olyan vevő is, aki a teljes árat elutalta, és nem kapott kocsit. Azt, aki ilyen helyzetbe kerül, az ORFK azonnali feljelentésre biztatja, amihez csatolni kell a vásárlási és utalási dokumentumokat, plusz a teljes levelezést. Sajnos nem kaptunk adatot az eredményességről, de szétfoszlatta az illúziókat azzal, hogy a rendőrség leszögezte: hiába van kétnyelvű adásvételi, az eladók adatai általában valótlanok.
Megkeresésünkre az Európai Fogyasztói Központ Magyarországtól (EFK) dr. Kriesch Attila sem biztatott sok jóval: bár évente csak két-három ilyen panasz szokott befutni hozzájuk, egyikben sem tudnak sikerrel közreműködni. A Toyota RAV4 és a Peugeot 308 SW példáján bemutatott módszert ismerik.
Olyan is van, hogy az eladó és a „megbízható” szállítmányozó cég összejátszik, az utóbbitól is kapunk visszaigazolást, de a kocsi sosem érkezik meg.
Előlegfizetés után mindkettőnek bottal üthetik a nyomát, kivéve, ha különösen pofátlan társasággal hozza össze a sors a gyanútlan vevőt. Ilyenkor további pénzt is kiénekelhetnek belőle azzal, hogy
adminisztratív okokból a jármű elakadt a határon.
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság kereteiben működő EFK panaszkezelése ilyenkor nem sokat segít, de általában a bírósági eljárás sem, az ingyenes e-mail fiókon vagy Skype-on, rendszerint álnéven kommunikáló eladók felkutathatatlanok.
Ha netán mégis sikerül felderíteni őket és pert nyerni ellenük, akkor is feladják a leckét a külföldi végrehajtás költségei és nehézségei. De tételezzünk fel egy másik csodát, azt, hogy megérkezik a leelőlegezett autó. A reklamáció, urambocsá Waldner-féle levélben ígért csere már csak a nyelvi nehézségek és a távolsággal járó költségek miatt is reménytelen, az autó mégsem olyan, mint egy okostelefon, amit visszapostázunk Kínába. Ráadásul a fogyasztóvédelem csak akkor próbálhat meg segíteni, ha ez eladó vállalkozás, amikor magánszemélyről van szó, csak a bírósági út marad.
Kézenfekvő megoldásnak ott van persze a PayPal fizetés, ennél biztonságérzetet ad, hogy a két fél nem látja egymás banki adatait, a rendszeren belül történik a pénzmozgás. Még fontosabb, hogy
elmaradt vagy hibás teljesítésnél visszavonható a tranzakció,
igaz, a belső vitarendezés elvileg nem vonatkozik autókra. A rendőrség tapasztalatai szerint nem szívesen kockáztatnak PayPal rendszerrel a csaló eladók, inkább egyéb módon (Western Union, banki átutalás) próbálnak meg a pénzhez jutni.
Triviálisnak tűnhet az ORFK tanácsa, hogy senki se adjon meg az IBAN-számlaszámnál és a SWIFT-kódnál részletesebb adatokat (főleg ne netbankos felhasználónevet és jelszót), de amikor sokan máig a kártyájukra ragasztott PIN-kóddal járkálnak, ezt sem felesleges elmondani. Netes vásárlás előtt megérhet egy 625 forintos lekérdezést a Közszolgáltatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál, hogy egyáltalán a meghirdetett autóhoz tartozik-e a rendszám, és nem lopott-e, de azt nem fogjuk megtudni belőle, hogy például Robert Waldneré-e az angliai magyar Toyota RAV4.
Sajnos egy használt autó megvásárlása nem olyan dolog, amit otthon, a karosszékből el lehet intézni, aztán egyszer csak csenget a házunk előtt a tréleres álmaink autójával. Az Európai Fogyasztói Központ és a rendőrség képviselője is egyetért abban, hogy bármilyen messze is hirdessék a világban a kocsit, a személyes megnézést nem érdemes megspórolni. Ez bizony a hitelesnek tűnő, például a német Mobile.de és az Ebay Kleinanzeige kínálatában szereplő hirdetésekre is vonatkozik.
Csak a rutinos nepperek tudják úgy leinformálni a kocsit és a kereskedőt, hogy nagy biztonsággal elkerüljék a lehúzást, az egyszeri vásárlónak (vagy megbízható segítőjének)
élőben is meg kell néznie az autót, a papírjait,
és főleg azt, hogy valós eladó hirdeti-e. Ezt tanácsolja a közlekedési esetekre szakosodott Dr. Székely Ügyvédi Iroda vezetője is, és azt is ajánlja, hogy az alvázszám lekérdezésével az importőrnél vagy egy-egy kereskedésben tájékozódjunk a kiszemelt kocsi szervizmúltjáról.
Székely Andrea is igyekszik szétfoszlatni a magyar vevők illúzióját, csábítóan olcsó ajánlatok ugyanis csak a mesében vannak. Vakon vásárolni olyan, mintha ruletteznénk, vételárrészt előre átutalni pedig soha, semmilyen körülmények között nem szabad. Érdemes tájékozódni arról, hogy nem lopott-e az autó, erre a külföldön magyar rendszámmal hirdetett kocsiknál a rendőrség honlapja is alkalmas, csak meg kell keresni a nyilvános körözések menüpontot.
Kriesch úr a fogyasztóvédelemtől milliónyi taposóaknáról tudna még mesélni, a jogszerűen működő kereskedők weboldalának másolatával (mirror site) dolgozó csalóktól kezdve a magyar elvárásoknak nem megfelelő külföldi műszaki vizsgákig. Azzal, hogy az online vásárlások világában nem ismerjük az eladó felet, sokszorosára nő az átverés esélye. Szigorúbb ellenőrzésre aligha számíthatunk, arra viszont biztosan, hogy a Waldner-féle nyilvánvaló átverésnél finomabb módszerek is elterjednek.
Mi van akkor, ha külföldre adnánk el az autót?
Sokan csak a tömegével Romániába hazahordott Daciákra emlékeznek, pedig a magyar használtautó-export is létező dolog, igaz, töredéke az import volumenének. Rossz hír, de eladóként is bele lehet sétálni a csalók kelepcéjébe. Tipikus eset, hogy az álvevő ír egy külföldi bank által kiállított hamis csekket, ami akár néhány ezer euróval is meghaladhatja az autó árát. Utána elmagyarázza, hogy a többletet az üzletre kell fordítani (műszaki szakértő, szállító vagy ügynök díja), és amint a csekk értékét jóváírják az eladó számláján, megkéri, hogy utaljon át belőle x összeget egy cégnek.FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után egy olvasónk levélben számolt be hasonló csalásról, igaz, nem autókkal, hanem repülőgépekkel: "Werner keresztnévvel egy másik Waldner úr repülőgépeket is ad-vesz, általában nigériai, vagy hasonlóan magas pedigréjű szállítmányozó cégen keresztül.
A vételárat azután fizetné ki a Western Union fiók, hogy szállítmányozó átvette a gépet, és küldött róla egy SMS-t Wandernek. Mindehhez csak a szállítási költségeket kell előre átutalni egy bankszámlára, amit a vételárban visszakap a balek. Mostanra az efféle csalások miatt sok portálon csak regisztráció után lehet válaszolni az ajánlatokra. - B. Gy."
