Ez a Volga fontos elvtársak helyett új korától dinnyét szállított

Szinte kizárólag állami vállalatok, termelőszövetkezetek és hivatalok fejesei használták a „tepsi” Volgát, jellemzően sofőrös autóként. Történetünk gyönyörűen felújított, a megszokott fekete vagy fehér fényezéstől eltérően kék ruhában pompázó főszereplőjét viszont egy új korától kedve egy magánszemély hajtotta, mégpedig főleg otthona, a termőföld és a piac között.

Gyermekként egyszer utaztam Volgával: a Központi Statisztikai Hivatal egyik kombijával jöttünk haza Balatonakaliból, a gyermektáborból. Nem sokra emlékszem az autóból, de arra igen, hogy a leghátsó, kihajtható ülések egyikében akartam ülni. Remek ötlet volt a plusz két férőhely, a szocialista táborban nem is volt még egy hétszemélyes személyautó. Ha csak ketten utaztak benne, akkora csomagteret lehetett varázsolni hátul, hogy egy vidéki csemegebolt egy heti árukészlete elfért benne.

A legszélesebb személyautó volt a szocialista táboron belül, de az 1800 mm-es érték ma már a középkategóriában általános, nem a luxusmodelleknél. Eredetileg csak bal oldali külső tükörrel szállították. A későbbi változatok egyszerű fekete maszkot kaptak Forrás: Retro Mobil

Leállította a pajtába a dinnyés gazda

Nem is értem, hogy a csányi dinnyés gazda miért ezt a kék lépcsőshátú Volgát választotta magának. Két magyarázat lehet: az utastérben nem praktikus dinnyét szállítani, vagy

nem kaphatott kombit a Merkurtól.

Az autó előéletét persze nem szabad egy mondatban elintézni.

Vahl Tamás mostani tulajdonos régóta vágyott egy Volgára, a családjában M21-est, azaz ennek gömbölyded (és a kezdeti időkben ugró szarvasos emblémás) elődjét használtak sok évig, eredetileg egy olyanra pályázott. De nem talált magának valót, csak lepusztultak vagy csillagászati áron kínált darabok akadtak a hálójába.

Nagy, 2800 mm-es a tengelytáv, ballonos kerekei 14 colosok. Érdekes, hogy az első ajtó kulcslyukát milyen mélyre, az övvonal alatti lemezrészre fúrták. Hasmagasságának köszönhetően könnyebb terepen sem akadt el Forrás: Retro Mobil

Fejben már ráállt az M24-esre, a GAZ autógyár hosszas előkészítést követően 1970-ben bemutatott bárkájára (az oroszok nevezik így), amely szintén ritkán bukkant fel a hirdetési oldalakon. A csányi lelet rögtön felkeltette az érdeklődését:

első tulajdonosa árulta szürke forgalmival,

aki egy évtizeddel ezelőttig ezzel hurcolta a portékát a helyi piacra, majd, amikor már túl öregnek ítélte a munkához, egy zárt és száraz pajtába állította.

A cél: jobb legyen, mint új korában

Mindössze 86 ezer kilométer volt az órájában, karosszériájának nagy része is épségben megmaradt. Miután megalkudtak, a Volgát egy tatai restauráló csapat vette kezelésbe. Tamás nem akart félmunkát végezni, abban állapodtak meg, hogy az 1981-es autó teljesen megújul, sőt, egy kicsit egyedivé is válik.

Eredetileg csak a rádió körül és keskeny csíkban a pult derekán futott végig fát imitáló műanyagbetét, a restauráláskor igazi fát használtak és sokkal többet is. A váltógomb és a volán közötti fémkar a kéziféké Forrás: Retro Mobil

Az egyediség az autó belső kialakítására vonatkozik, ugyanis a tulajdonos szerette volna, ha a Volga olyan belső kárpitokat és burkolatokat kap, ami korhű ugyan, de egy kicsit különlegesebb a szovjet tervezők eredeti megoldásainál. Így a fautánzatú betéteket igazi fával váltották ki, a műszálas ülés- és ajtókárpitokat igényes textil-bőr huzatra cserélték, a szőnyeget az utastérben és a csomagtartóban is színben passzoló plüssszerű anyagból varrták.

A két csodatévő szerelő-restaurátor az utastérrel harmonizáló plüsskárpittal bélelte ki a jókora csomagteret (varrtak mellé bőr utazótáskát és pótkerékhuzatot is), eredetileg nem volt ilyen igényes a burkolat. A hátsó kerékdobokra zajcsillapítót is ragasztottak, ilyeneket tettek többek között az ajtókba is Forrás: Retro Mobil

A tökéletesítés részeként mai hangszigetelő anyagot ragasztottak többek között az ajtólemezek belsejére, a kerékdobokra, a géptető- és a csomagtérfedél belsejére.

Kívülről nézve minden olyan, mint 34 évvel ezelőtt,

még a használat során jellemzően elkallódó vagy tönkremenő küszöbdíszléc, a három ciril betűs Volga felirat, az embléma és a lökhárítóbaba is visszakerült eredeti helyére.

A hetvenes évek egyik legszebbje

Az autó többi részéhez hasonlóan a parancsnoki UAZ-ban is szolgáló 2,4 literes, felülszelepelt négyhengerest is darabokra szedték, mint ahogy a futóművet és a fékeket is teljes körűen felújították. Sok alkatrész jött Ukrajnából és Szlovákiából, de magyar forrásból is vettek sok mindent hozzá.

Parkolólámpa a C-oszlopon, felette a legtöbb példányról hiányzó, a gyártó vállalatra (GAZ) utaló szarvasos embléma, amelyet tűzzománcos szakember gyártott újra Forrás: Retro Mobil

Az eredeti kék színnel megegyező új fényezés nagyon jól mutat a széles (1800 mm) és hosszú (4735 mm) tepsin, így csillogó-villogó állapotban minden bizonnyal a legszebb szocialista autónak járó díjat is elvinné egy szépségversenyen.

Bár sokszor előfordult, hogy koppintottak a szovjet formatervezők, az M24 letisztult,

kicsit amerikás dizájnja teljesen önálló.

Nehéz lenne megtippelni az értékét, de a szebb Volgák simán 1,5-2 millió forint körül járnak, az ilyen ráncfelvarrás előtti példányok pedig még drágábbak lehetnek.

Nem igaz, hogy zúg a Volga

Amikor a fotózás helyszínére mentünk, és Tamást követtem a saját autómmal, néha bizony le-lemaradtam gyorsításokkor, nem számítottam ilyen dinamikára a 186 Nm-es motortól. Aztán a kormány mögé ülve magam is megtapasztaltam, hogy milyen lendületesen viszi a könnyű, 1,4 tonnás karosszériát, ráadásul közben szépen, csendesen surrog.

Az UAZ-ból lehet ismerős a 2,4 literes négyhengeres; strapabíró, és nem is fogyaszt sokat. Egyszerű mechanika tartja magasban a nehéz géptetőt, amelyre felcsavarozták az eredeti motortér világító lámpát is Forrás: Retro Mobil

Gazdája szerint a legjobban a 100-110 km/óra körüli tempót kedveli, olyankor a fogyasztása is tíz liter alatti, de a vegyes átlag sem eget rengető, 9-12 l/100 km. Ezzel azt a tabut is megdönti, hogy iszonyú benzintemető lenne, bár kétségtelen, hogy amikor vége szakadt a vállalati kocsik és az ingyenes állami üzemanyag korszakának, a magánkézbe kerülő példányokat sok átalakították gázosra.

Főleg sofőrös autónak használták

Rengeteget kell tekerni a volánt, még jó, hogy menet közben nem túl nehéz a munka a szervo nélküli szerkezettel. Négydobos fékrendszere nem túl acélos, rugózása olyan, mint egy jól megkonstruált hintóé, azaz szinte lebeg, az ócska budapesti utakon is élmény vele a nosztalgiázás.

Szép textil-bőr kombináció váltotta az eredeti műszálas anyagot, a szőnyegezés is igényesebb, mint volt egykoron. Helyhiány az nincs, a hátsó sor olyan, mint egy kényelmes kanapé. Forrás: Retro Mobil

Elöl a jókora karimájú volán és az ülés között több térre vágyna a hosszú lábú vezető, viszont a hátsó sorban lehet terpeszkedni, ott ráadásul kartámasz is kényezteti az embert. Ez érthető is, mert

sofőrös autóként vetették be legtöbbször,

általában fontosabb elvtársakat szállított, és sok országban taxiként is bevetették.

Nagyon jól áll neki ez a kék szín, rendszerint feketében pompáztak a Volgák. Alkatrészeket Ukrajnában és Szlovákiában is találni hozzá. Nem mindegyiken volt baba a lökhárítón Forrás: Retro Mobil

Kicsit eltorzítja az idő az emlékeket, de fontos tisztázni, hogy a Volga M24 (és elődje, a gömbölyű és kezdetben kiálló szarvasos emblémás M21) már csak fiatalabb kora miatt sem töltötte be a rettegett „nagy fekete autó” szerepét. Vezető politikusok sem használták, arra ott volt a Csajka, a ZIL, és a Kádár-rezsim idején a sok Mercedes. Igaz viszont a legenda, hogy készült jó néhány V8-as motoros, automata váltós elfogó Volga, de csak a KGB használta őket a Szovjetunióban.

Műszaki adatok - Volga M24 (1981)

Motor: soros, négyhengeres, hengerenként kétszelepes, felülszelepelt benzinmotor, elöl hosszában beépítve. K 126 jelű karburátor. Hengerűrtartalom: 2445 cm3. Teljesítmény: 98 LE, 4500/perc fordulaton. Nyomaték: 186 Nm, 2400/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.

Felfüggesztés: elöl oldalanként független, háromszöglengőkaros, tekercsrugóval, stabilizátorral, hátul merev tengely félelliptikus hosszanti laprugókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek. Globoidcsigás kormánymű.

Felépítmény: négyajtós, ötszemélyes önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4735x1800x1490 mm. Tengelytáv: 2800 mm. Saját tömeg: 1400 kg. Megengedett össztömeg: 1940 kg. Gumiméret: 185 R 14.

Menetteljesítmények: Végsebesség: 145 km/óra. Átlagfogyasztás: 9-12 l/100 km.