A tavaly debütált, Magyarországon készülő új Vitara talán még a gyártóját is meglepte óriási hazai és nemzetközi sikerével. Itthon rögtön az eladási listák élére katapultálta vissza a Suzukit, és a típusok versenyében is rögtön letarolta a konkurenciát, köztük az ár-érték arány bajnokát, a Dacia Dustert is.
A japán gyártó mindig is a kisautóiról volt híres, számunkra a legismertebb egyértelműen a Swift, amelynek már a harmadik generációját ontják az esztergomi szerelőszalagok.
Először úgy tűnhetett, hogy az új Baleno a Swiftet váltja,
ám azóta már tudjuk, hogy a „mi autónk” is kap majd utódot, amely talán már idén debütál valamelyik autószalonon. A mostani Swift egyik hátránya, hogy valahol félúton van a mini- és a kisautók között, így nehéz alternatívának felhozni egy jóval tágasabb Opel Corsa vagy Skoda Fabia ellenében.
Ám most itt a Baleno, amely a nevén kívül teljesen új autó,
a kis- és az alsó középkategória határán egyensúlyozik,
a hossza 15, a szélessége 5, a tengelytávja 9 centit ver a Swiftre, csak a magassága kisebb 6 centivel. Gömbölyded formaterve nem a legfrissebb divat szerinti, de így is vállalható, azonnal azonosítható, hogy Suzuki. Nem minden szögből néz ki jól, az oldalablak-keretek, a kilincsek és a hátsó szpojler indiai ízlést tükröző gagyi krómozása pedig giccses, és egyáltalán nem a luxust juttatja eszünkbe.
Nem lódított nagyot a Suzuki, amikor azt ígérte, hogy
ennyire tágas kisautó még nem volt a piacon.
A magam 175 centijével a beállított vezetőülés mögé ülve a térdem és a támla között egy bő 30 centis tér tátongott, mint ha csak egy Skoda Superb-ben terpeszkedtem volna. Örömteli, hogy mindehhez nem tették a padlóra a hátsó ülést, és nem rövid az ülőlap hossza sem. Viszont a lábtérrel ellentétben a fejtér már nem ilyen bőkezű hátul, kb. 185 centitől már a plafon igazgatja a frizurát, de ez normális ebben a kategóriában.
Nyilván ekkora helyhez máshol kellett szűkebbre szabni a centiket, ezért félve nyúlunk a kissé magas peremű csomagtérajtóhoz. Aki a Swift ismeretében aprócska üregre számít, jócskán csalódni fog, a Balenóé ugyanis másfélszer nagyobb, kalaptartóval 320 literes.
Ehhez persze az álpadlót ki kell venni vagy legalábbis az alsó állásába rögzíteni, és
a pótkerékről is le kell mondani,
ami a hazai kátyúk ismeretében nem túl előnyös. A jobb felszereltség esetén osztott hátsó támlák lehajtásával bővíthetünk, a padlót a felső állásba téve sík felületet kapunk.
Sokan tartottak attól, hogy az indiai gyártás meglátszik a minőségen, ezek az aggodalmak viszont nagyrészt alaptalanok. Az igaz, hogy a műanyagok a Balenóban keményebbek, mint a Swiftben, de a GLX szintnél a hátsó ajtóra is jutott puha szövetborítás, az összeszerelés minőségébe pedig nem lehet belekötni.
Az illesztések és eldolgozások precízek,
nyekergés nem hallatszik még rossz úton haladva sem.
Mindez a karosszéria merevségének is köszönhető, ami a biztonság szempontjából sem hátrány. Hat légzsák, ESP és a guminyomás-ellenőrző minden esetben jár, az alapmodell háromcsillagos EuroNCAP eredménye elsősorban a kiegészítő felszerelések hiányának szól, azokkal felszerelve simán meglett a négy csillag az új, kettős értékelést lehetővé tevő rendszerben.
A beltér a tágasságot leszámítva sem rossz hely, a műszerfal a Vitara ergonómiáját és kezelőszerveit kínálja mozgalmasabb formákba öntve. Az érintőképernyő és a különböző kezelőszervek egyértelműen a kompakt SUV-ból kerültek át, és mivel ott is jól működtek, itt sem okoznak meglepetést.
Újdonságot a két fő műszer közé bekerült színes kis képernyő jelent, ezen a szokványos adatokon felül néhány érdekes grafikon (oldal- és hosszgyorsulás, gáz- és fékpedálállás stb.) jeleníthető meg, bár ezek igazából feleslegesek. Se a kormányon, se máshol nincs gombrengeteg, gyorsan elsajátítható a kezelőszervek működése.
Volt már Balenója a Suzukinak
Nem ismeretlen a hazai piacon a Baleno név, hiszen 1995 és 2002 között (Indiában egészen 2007-ig) már készült ilyen névvel Suzuki személyautó. Ez volt a gyártó első próbálkozása a kompakt kategóriában, és a rozsdásodási hajlamot leszámítva nem is sikerült rosszul. A szedán, kombi és háromajtós ferdehátú karosszériával készült autót sokféle típus- és márkanévvel a világ szinte minden pontján árulták, még Észak-Amerikában és Ausztráliában is. Hazánkban is lehetett kapni a korábbi Balenót, de a japán import miatt túl drága volt, ezért nem is lett olyan gyakori látvány az utakon, mint a Swift. Összesen ötféle benzines (1,3–1,8 liter) és egyféle dízelmotort szereltek bele, létezett automata váltós és összkerékhajtású kivitel is, sőt, a nagymotoros kombihoz még állítható feszességű lengéscsillapítást is adtak. 1998-ban jött a ráncfelvarrás, az utód Liana 2002-ben váltotta le a Balenót.A tesztelt autóban Boosterjet motor duruzsolt, a fantázianévvel elsőként a Vitarában találkozhattunk 1,4 literes változatban, négy hengerrel. A Balenónak csak egy litere és három hengere van, de
a 112 lóerő és 170 Nm igen korrekt,
főleg annak tudatában, hogy a jól felszerelt kocsi menetkész tömege mindössze 950 kiló. Ez csak egy mázsával több a jóval kisebb, legendásan vékony lemezruhát hordó első magyar Swift tömegénél, és a motor is alig gyengébb, mint a legendás, japán gyártású ős-Swift GTi pörgős 1,3-asa, ami jó dinamikát sejtet.
Ahogy várható, a pehelysúlyt igen könnyen repíti a turbós háromhengeres. A végsebesség tisztességes,
jó hosszú egyenesben akár a 200 km/h is elérhető,
persze csak a német autópályán. Kevésbé mellbevágó a gyorsulás a hosszúra áttételezett váltó miatt, de a 11,4 másodperces gyári adat erősen pesszimista, méréseink szerint 10 másodperc is elég álló helyzetből a 100 km/h-hoz. Ha felépült a töltőnyomás 2000-es fordulatszámnál, akkor utána nagyon rugalmas a motor, visszaváltás nélkül is könnyedén gyorsít.
Sajnos a Suzukitól megszokotthoz képest nyúlósabb, akadósabb a váltókar (a tesztautóban mindössze 350 km volt az átvételkor), városban a negyedikre is ritkán van szükség, a kímélő ötödiket tényleg csak városon kívül érdemes használni. Még a hosszú áttételezés ismeretében is
meglepő volt a tesztfogyasztás, ami épp csak 5 liter feletti értékre jött ki,
vegyes használattal és többségében légkondi használatával, ráadásul start-stop rendszer nélkül. Ha ezt tudja az új motor, akkor tényleg nincs szükség dízelre.
Az álhibrid még takarékosabb
Noha a Balenóba remek választás az egyliteres Boosterjet, aki nem a dinamikára, hanem a minél kisebb fogyasztásra gyúr, annak az 1,2-es SHVS változat lesz az igazi. A mikrohibridnek keresztelt rendszer két fő elemből áll, egy főtengelyre szerelt 3 lóerős villanymotorból és egy lítium-ion akkuból. A működés igen egyszerű, mivel amikor nem nyomjuk a gázpedált vagy fékezünk, akkor a villanymotor-generátor tölti az akkumulátort. Amikor elindulunk vagy intenzíven gyorsítunk, az apró e-motor rásegít a műveletre, ráadásul a start-stop is ezen keresztül működik. Már megállás előtt leállítja a benzinmotort, amely induláskor gyakorlatilag hangtalanul és rezzenés nélkül újraindul. A műveletben nem vesz részt az önindító és a normál 12 voltos akku sem, így ezek nincsenek extra igénybevételnek kitéve. Az 1,2 literes, négyhengeres szívómotor egyébként, ha nem pörgetik, csendesen dolgozik, ereje elegendő a normális közlekedéshez. Fogyasztásban pedig még a szintén takarékos turbósnak is alámegy: akár 4-4,5 literrel is eljárhatunk, ami mellett senkinek nem fog hiányozni egy csettegő dízel.Ha nem kergetjük a 6200-nál kezdődő piros mező közelébe, a motor erősen titkolja háromhengeres mivoltát. Nagyon simán jár, és kimondottan csöndes, városban felhúzott ablakokkal szinte hangtalan, nagyobb sebességnél is csak szerényen hangosodik fel. Ettől még lehetne jobb a hangszigetelés, elsősorban a kerekek felől jönnek a zajok, autópályán pedig a szélzaj lesz a domináns.
Kellemes, megnyugtató érzés vezetni a Balenót, ugyanakkor a turbós motor az erején kívül
különösebb élményt nem nyújt,
bár nem is ilyen szerepre szánták. A kormány lehetne közvetlenebb és direktebb áttételezésű, viszont a futómű meglepően szépen vasalja ki a budapesti úthibák ütéseit, az olcsóbb verziók kisebb, 15-ös felnivel talán még ennél is kényelmesebbek.
Persze a szűk kanyarokban hamar alulkormányzottá válik a Baleno, vagyis a külső ív felé tolja az orrát. Szépen harap a fék, ebben a motorváltozatban a hátsó kerekeket is tárcsák lassítják, ellentétben az olcsóbb négyhengeressel. Összességében a közvetlen kormányzású, pontos váltójú, ügyesebb futóművű Swiftet jobb vezetni, de a Baleno célközönségét ez aligha fogja zavarni.
Az általunk tesztelt változat a csúcsmodell volt,
a Boosterjet motor sajnos csak a legmagasabb GLX felszereltséggel kapható.
Ebben többek között automata bi-xenon fényszóró, ködlámpa, négy elektromos ablak, digitális klíma, érintőképernyős multimédia-rendszer, tolatókamera, ülésfűtés, radaros adaptív tempomat (!) ráfutásgátlóval, és 16 colos felni is megtalálható, ráadásul tengelyirányban is állítható a kormány, és hátulra is vezet fűtőcsatorna. Így is kissé mellbevágó az 5,3 milliós listaár, gyorsan hozzátéve, hogy ténylegesen olyan 4,7 millió környékén hozható el.
Ha Esztergomban, de legalábbis Európában gyártanák, akkor további százezrekkel lehetne olcsóbb a Baleno. Furcsa, de a fapados GA kivitel az 1,2-es szívómotorral a kicsivel 3 millió feletti kedvezményes árával talán így is rosszabb ár/érték arányú a tényleg kicsontozott felszereltsége miatt.
Viszont
jó középutat jelenthet az 1,2-es a közepes GL felszereltséggel, kézi váltóval.
Egy ilyen változatért 3,4 milliót kell fizetni, és bár a turbós motor remek dinamikáját nélkülözni kell, de a hasonló áron kínált Swifthez képes a jóval tágasabb utas-, illetve csomagtér, valamint a komfortosabb rugózás a Baleno felé billenti a mérleg nyelvét.
Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 998 cm3. Furat/löket: 73/79,5 mm. Hengerek/szelepek száma: 3/12. Teljesítmény: 83 kW (112 LE)/5500. Nyomaték: 170 Nm/2000. Sebességváltó: ötfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.