A repülés punkjai, akik naponta vásárra viszik a bőrüket

Ez itt nem ételosztás, hanem az iskolajáratra váró gyerekek

A biztonságos és agyonszabályozott - éppen ezért rendkívül unalmas - polgári légiközlekedés világában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy léteznek sokkal őszintébb, szabadabb repülési formák is. Ezek egyike az Európában kevésbé ismert, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Kanadában rendkívül népszerű bozótrepülés (bush flying). De mitől annyira más ez a repülési forma, kikből lesz bozótpilóta, és mi a pontos jelentése a Super STOL mozaikszónak?

Kezdjük a legfontosabbal, a bozótrepülés legfőbb szabálya, hogy a newtoni fizikán kívül egyetlen szabálya sincs.

Nincs kötött menetrend, amihez alkalmazkodni kellene,

nincs kiszolgálószemélyzet, sem a szó klasszikus értelmében vett repülőtéri infrastruktúra. A bozótpilóták modern avionikát (kivétel a navigáció) nem használnak, nem is lenne értelme, hiszen ahol ők repülnek, ott az esetek többségében áram, aszfaltozott út sincs, és ivóvízből is csak annyi van, amennyit maguknál tartanak.

A rendkívül sűrű növényzet fantasztikus látvány, de a leszállást nem könnyíti meg Forrás: Captain's Blog - Africa

Olyan nincs, hogy nincs futópálya

Afrikában sok helyen még a VOR (nagy teljesítményű rádióadó, mely az irányon kívül távolsági információkat is sugároz) vagy a műszeres leszállító rendszer (ILS) is ritkaságszámba megy, és nincsenek tükörsimára aszfaltozott, bevezető fénysorral gazdagon díszített futópályák sem.

Az esetek többségében a bozótpilóták olyan helyeken dolgoznak, ahová az átlagember maximum marha- vagy kecskecsordákat tud elképzelni,

éjjelente pedig ugyanitt néhány farkasfalka vívja évezredes csatáját a természettel.

Nagy légitársaságoknál dolgozó pilótának eszébe sem jutna leszállni olyan helyeken, ahol egy bozótpilóta ásítva és unottan teszi le a gépet.

Egy bozótpilótának ez egy luxuskategóriás futópálya Forrás: flyuganda.com

A bozótszlengben például egy tisztás, folyómeder vagy egy meredek hegyoldal már „fifi", vagyis felszállásra alkalmas, előkészített terep, ami persze

minden más pilótára ráhozná a szívbajt.

(A fifi egy fónia szleng, jelentése: „fuck it, fly it", választékos magyarra fordítva „francba, akkor is repülünk".) De ha nagyon muszáj, akár a vízre is képesek egy hagyományos futóművel felszerelt géppel leszállni vagy onnan felszállni.

A repülőgépek Toyota LandCruiserei

Fejletlen infrastruktúrához fejletlen gép dukál, ezért ne is keressünk modern avionikával felszerelt vasakat a bozótrepülésre használt repülőgépek között. A bozótgépek általában rendkívül könnyűek és strapabírók, a kiváló manőverezhetőség érdekében jellemzően

felsőszárnyas, farokkerekes gépeket használnak bozótrepülésre.

Ebben a világban a legkedveltebb típusok a Piper Super Cub, Cessna 180/185 és 210, valamint a DeHavilland Beaver gépei, de Kolumbiában nagyobb, akár Douglas DC3-as típusokat is használnak erre a célra.

A világ számos pontján bozótpilóták biztosítják az elhagyatott vidéken élők orvosi ellátását Forrás: Amref.org

A felhasználási területtől függően minden gépből létezik hagyományos és tundrakerekes kivitel, míg Alaszkában sok esetben a vízre és hóra szállást lehetővé tevő siklótalpakból kiereszthető futóműves gépeket használják előszeretettel.

Elgondolkodtató tény, hogy a bozótpilótákat a nagy légitársaságoknál dolgozó kollégák - teljesen alaptalanul - lenézik,

pedig általában sokkal képzettebbnek bizonyulnak,

ha klasszikus, úgynevezett elemi navigációt használva kell repülni és navigálni. A mai modern és rendkívül kifinomult képzési módszerekkel oktatott légitársasági pilóták egy része például már egy olyan egyszerű feladatnál is felsülne, mint egy szélháromszög kiszámítása.

Navigációs egyszeregy

A szélháromszög-számítás a repülős navigáció elemi kritériuma. Ha a szél iránya nem esik egybe a tervezett útvonallal, abban az esetben a szél nemcsak a gép talaj feletti sebességét, hanem a haladási irányát is befolyásolni fogja.

Ilyenkor az eltérítő hatást az alábbiak szerint kell figyelembe venni:
- A repülőgépet érő szél iránya és sebessége.
- A tervezett útvonal hossza (hosszabb útvonalon nagyobb a szélhatás, így nagyobb lesz az eltérés is).
- A repülőgép saját sebessége (kis sebességnél hatványozottan erősebb a szélhatás).

A fenti adatok ismeretében egy egyszerű számítással meghatározható az a szög, amennyivel „rá kell tartani" az útvonalra, hogy a szél hatását kiegyenlítve a repülőgép végül a tervezett útvonalpontra érkezzen. Az elemi navigáció oktatásakor a szélháromszög-készítés a tananyag része, mivel a szegényes infrastruktúrájú repülőterekre közlekedő kisgépeken a pilótán kívül nincs más eszköz a helyes útvonal kiszámítására.

Majom és gumicsónak a fedélzeten

A szinte teljesen kötetlen, ezért nagyon veszélyes repülési formának köszönhetően csak a legjobb bozótpilóták büszkélkedhetnek több évtizedes pályafutással, egy részük ugyanis korán meghal valamilyen légi balesetben.

Van, aki eltéved, van, akit a technika hagy cserben,

néhányan hegynek csapódnak vagy fának ütköznek leszállás közben, de olyan is előfordult már, hogy a pilóta szakadékba zuhant a géppel és a rakománnyal együtt.

A rotorlapát nem madárral, hanem egy kafferbivallyal történő ütközéstől hajlott el Forrás: Captain's Blog - Africa

Nem véletlen, hogy a CNN által 2010-ben összeállított lista szerint az USA tíz legveszélyesebb munkája közül az előkelő negyedik helyet foglalják el a bozótpilótáké. Ennek köszönhetően a hosszú évek, évtizedek óta repülő bozótpilóták rendkívül népszerűek - már-már rocksztárokként kedvelik őket a kisgépes közösségekben, mivel

a túlélési esélyük erős összefüggésben áll szakmai felkészültségükkel.

A bozótpilóták szinte bármit képesek elszállítani A-ból B-be, ha megfizetik őket, lehet szó élő állatról, műkincsekről, emberekről, gyógyszerről, egy darab fejszéről, gumicsónakról, vagy éppen robbantáshoz használt detonátorról. Két megkötés van csupán, beférjen a gépbe, és ne legyen nehezebb a maximálisan megengedett súlyú rakománynál.

Az élő álltatok szállítására nagyon ügyelnek Afrikában, mert extrém kockázatot jelent a fedélzeten egy elszabadult majom vagy kígyó Forrás: Captain's Blog - Africa

Elég a szabályokból és a menetrendből!

De kiből lesz jó bozótpilóta, és miért választja bárki is ezt a veszélytelennek semmiképp nem nevezhető hivatást? Nos, ezt az életformát általában az a pilóta választja, aki:

• Irtózik az agyonszabályozott, laboratóriumi körülményeket kínáló polgári repüléstől, ez különösen igaz az Egyesült Államokban és Európában dolgozó pilótákra.
• Aki már dolgozott az első pontban említett területen, és besokallt, de nem a szabályozott környezet miatt, hanem mert sok a részeg, türelmetlen, csak magára figyelő utas, és szeretne kevésbé stresszes, inkább a repülés szépségeit előtérbe helyező munkát találni.
• Azt a fajta romantikát keresi a repülésben, ami a fejlett országokban már évtizedekkel ezelőtt kihalt. Ezek a pilóták előszeretettel fordulnak a csak néhány embert szállító kisgépes világ felé, vagy az olyan légitársaságok irányába, amelyek nehezen megközelíthető területekre szállítanak csomagokat és egyéb fontos árukat.
• Kezdő a szakmában, és óragyűjtés céljából áll bozótpilótának, hogy később könnyebben találjon állást valamelyik nagy légitársaságnál - és itt a kör be is zárult.

A bozótpilóták számára nagyon fontos a teljes szabadság eszménye, és a munkával járó legfontosabb pozitívumnak tartják a kötetlen munkaidőt. Elsőre talán rémisztőnek tűnik, hogy nincs irányított légtér, nincs radar, de sok pilótát éppen ez a fajta korlátlanság vonz.

Pilóta, beteghordó, orvos egy személyben, ilyen az ideális bozótpilóta Forrás: Captain's Blog - Africa

Egy korábban Afrikában dolgozó magyar bozótpilóta, Pászka Csanád például így fogalmaz a Repülni jó blogon megjelent, vele készült interjúban:

Hatalmas, alig lakott területek, gyenge infrastruktúra, magadra utaltság.

Néha reggelente repülök valamerre, figyelem a frekvenciát, és senkit nem hallok. Magyarország méretű terület felett én vagyok az egyetlen, aki a sivatag felett szárnyal."

Nyilván nem Jack London-i értelemben vett kalandorokról van szó, de az kétségtelen tény, hogy aki egyszer bozótpilótának áll, többé általában

nem vágyik vissza a már-már kezelhetetlen méretű bürokráciával járó polgári repülésbe.

Egy ugyancsak Afrikában a mai napig bozótpilótaként dolgozó és erről több mint hat éve blogot vezető pilóta szavai szerint: „Az életben két dolog pótolhatatlan, a család stabilitása és a repülés kiszámíthatatlansága. Soha nem lennék már képes menetrendek mentén élni az életem."

Meglátjuk, mit hoz a holnap

Az biztos, hogy egy bozótpilóta esetében nem beszélhetünk „átlagos", izgalmakat nélkülöző napról, ez a fogalom ismeretlen az ő világukban. A munka ad hoc jellegéről egy adat: az esetek körülbelül negyven százalékában egy bozótpilóta nem tudja, hogy a következő napon hová repül.

A képen több tucat leszállópályát rejtettünk el Forrás: Captain's Blog - Africa

Ezért repülési terv készítésével csak akkor foglalkoznak, ha már biztos az úti cél, de ilyen esetekben is inkább egy rövid vázlatot állítanak fel, amiben ilyen megjegyzések szerepelnek: „ennél a sziklacsoportnál 3000 lábon fordulok balra 270 fokra, majd 20 mérföld múlva 220 fokos irányon keresztezem a folyót".

Habár a reptervvel (bozótpilótaszlengben storyboard) csak ímmel-ámmal foglalkoznak, a repülés szakmai részét nagyon komolyan veszik.

Minden út előtt alapos súlypontszámításokat végeznek,

és mivel a semmi közepén csak a legritkább esetben található üzemanyag, percre pontosan kiszámítják a szükséges üzemanyag mennyiségét, valamint a tartalékkal megtehető távolságot is.

Csak azért repült 500 mérföldet a pilóta, hogy a sérült gazella minél előbb értő kezek közé kerüljön Forrás: Captain's Blog - Africa

Irányított légtér hiányában nagyon fontos az állandó és jól érthető rádiókommunikáció a többi pilótával (már ha van valaki a körzetben), a munka körülbelül negyedét ez teszi ki. Itt folyamatosan mondani kell, hogy hol vagy, mit csinálsz, és milyen irányba tartasz. Érdekes, hogy kommunikációs hiányosságokból adódó balesetek nem jellemzőek a bozótpilóták között. Szemben például a szegényes infrastruktúrából adódó veszélyekkel.

Bozótpilóta-aranyszabály például, hogy leszállás előtt minden esetben

érdemes alacsonyan áthúzni a landolásra kiszemelt terület felett,

mert simán előfordulhat, hogy a „pályán" éppen egy elefántcsorda, oroszlán, esetleg néhány zebra igyekszik kipihenni a nap fáradalmait.

Szokatlan pilótazsargon

A bozótpilóták a kisgépes repülés punkjai, igazi lázadónak számítanak. Ők is fóniát használnak a rádiókommunikáció során, de a hivatalos nyelvezettől eltérően többségében „fóniaszleng"-ben beszélgetnek, amiből egy átlagos ember természetesen semmit nem ért.

Néhány közkedvelt kifejezés a bozótpilóta-szlengszótárból:

- Egg Beater: helikopter
- Flathatting: olyan nem engedélyezett ultraalacsony repülés, ahol a pilóta rátermettségét bizonyítja. Az esetek egy részében ez a mutatvány halálos balesettel végződik.
- George: robotpilóta
- Get the Roller Skates Up or Down: futómű ki- vagy behúzása
- Bambi Bucket: olyan víztartály, amit az erdőtüzek eloltására használnak.
- Bear Insurance #1: fegyver használata a vadonban, az üldöző vadállattal szemben.
- Bear Insurance #2: valaki, aki nálad lassabban fut.
- Big Empty: Alaszka elnevezése
- Combat Dump: nagydolog elvégzése felszállás előtt
- Down: sérült vagy nem repülő pilóta (bozótpilóták soha nem használják a beteg - sick - szót)
- Storymap: repülési terv
- Uncontrolled Landing: lezuhant, összetört gépre mondják.

Multitálentumok, mint a hőskor repülősei

Az igazán jó bozótpilóta nemcsak kiváló szakember, hanem elsőrangú szerelő és pszichológus is egyben. Bármikor előfordulhat, hogy a gépet távol a bázisállomástól kell javítani a semmi közepén, ilyenkor telefon, internet és egyéb segítség híján az ember csak magára számíthat. Mindegy, mekkora a baj, meg kell oldani, különben a pilóta megfagy az alaszkai -40 Celsius-fokos éjszakában, felzabálják az éjszakai ragadozók, vagy csak egyszerűen magára marad távol a segítségtől, és a gépe nélkül, mert azt elvitte a pár óra alatt a tízszeresére duzzadó folyó, aminek a medrében leszállt.

Fontos a jó emberismeret is, hiszen ne felejtsük el, olyan kisméretű gépekről beszélünk, ahol nincs az utasok és a pilóta között semmiféle fizikai szeparáció,

nincs áthatolhatatlan biztonsági ajtó vagy személyzet.

Mindenki ugyanazon térben utazik, és nehéz annál kellemetlenebb szituációt elképzelni, mint amikor egy pánikoló utas minden erejével igyekszik földre kényszeríteni gépünket. A bozótpilóták világában az ember soha nem kényelmesedhet el, ennél a munkánál nem fordulhat elő olyan eset, mint a nagygépes világban, ahol alvó pilótákról olvashatunk.

Ez itt nem ételosztás, hanem az iskolajáratra váró gyerekek Forrás: Captain's Blog - Africa

Egyetlen percre sem lankadhat a figyelem, mert itt nincs robot és intelligens repülésvezérlő szoftverek, amik az emberi tévedést képesek korrigálni. Elég egyetlen apró kihagyás, és a pilóta máris azon kapja magát, hogy

egy meredek hegyoldal elkerülhetetlen akadályként tornyosul előtte.

Ebben az iparágban a készségek szinten tartása a legfontosabb, ehhez pedig mi más lenne a legszórakoztatóbb megoldás, mint a gyakorlás, amit bozótpilóta stílusban természetesen a legbetegebb helyeken végeznek:

Nem áll tőlük távol a bohóckodás sem, mint például a havon driftelés repülővel, de a rutin szempontjából főleg az olyan ügyességi versenyek jelentenek sokat, ahol bozótpilóták versenyeznek egymással. A feladatok közül kétségkívül a STOL és Super STOL kategóriák a leglátványosabbak, itt annyi a teendő, hogy a lehető legrövidebb távolságon belül kell le- és felszállni a géppel.

Rövid kifutás

A STOL jelentése short take-off and landing, amit a rövid kifutású fel- és leszállásra alkalmas repülőgépek jelzésére használnak. STOL felszállásnál a magas tolóerő–tömeg arány és az alacsony légellenállás segít a repülőgép felgyorsításában. A leszállás utáni kifutás csökkentéséhez erős fékrendszerek, alacsony leszállási sebesség vagy sugárfordító használható. Az alacsony leszállási sebességet a légellenállást növelő fékszárnyakkal lehet elérni. (Forrás: Wikipédia.)

Pofonegyszerűnek tűnik, pedig pokoli nehéz a gyakorlatban. Nem elég jól ismerni a gép jellemzőit, mesteri fokon kell érezni a gép súlypontját.

Bármikor előfordulhat, hogy a pilóta a kelleténél erősebben fékez a megálláshoz,

és máris megtörténik, aminek nem lenne szabad megtörténnie. Persze az ilyen balesetek elenyészők az elképesztően látványos le- és felszállásokhoz képest.

Repülőgép és zsiráf találkozása, itt nincsenek győztesek, csak vesztesek Forrás: Youtube.com

Ezek közül a tavaly szeptemberi világrekord különösen emlékezetes, hiszen Bobby Breeden pilótának mindössze 7,32 méter kellett a felszálláshoz, és még ennél is kevesebb, 6,1 méter a landoláshoz. Azóta csak úgy hívják a kollégái, Helicopter Bobby. És hogy miért lehet egy csapásra beleszeretni ebbe a hivatásba? Arra zárásként álljon itt egy hangulatos videó.