A Volkswagen évtizedek óta tudományos módszerekkel lépked feljebb és feljebb az autómárkák presztízsranglétráján, a dízelbotránytól függetlenül uralja az eladási statisztikákat és az összehasonlító teszteket. A hűvös elegancia, a szolid minőség, a műszaki fejlettség, az okos modulstratégia és az ennek köszönhető elképesztő modellválaszték széles körben ismert és elismert alapértékévé vált. Csakhogy az értelemmel egyenrangú érzelem a VW globális kínálatában is ritka.
Persze létezik egy-két kivétel, mint a bohókás New Beetle, avagy a sportos Scirocco, de a hagyománytisztelő Volkswagenek legkisebb közös többszöröse mindenképp az Up, Polo, Golf, Passat, Tiguan,Touareg, Touran, Sharan tengelyen keresendő.
Ez pedig nem más, mint a csúcsra járatott funkcionalitás,
amelynek óriási szerepe van abban, hogy a hétköznapi, illetve üzleti szériák már a megjelenésük napján saját osztályuk eminenseivé válnak.
Az Arteonnal minden téren kicsit más a helyzet. A VW az előd CC jó szereplésének, valamint a Sport Coupé tanulmány 2015-ös genfi közönségsikerének köszönhetően nem próba szerencse alapon, de azért mégis elég bátor módon a prémium márkák által kitaposott és uralt négy- és ötajtós gran turismók közé dobta az újdonságot.
A 4-es BMW és az A5 Audi vadászterületére irányított kupélimuzin az új neve ellenére sem valószínű, hogy beleszól majd a nagyok dolgába, ám a Volkswagen joggal remélheti, hogy elégedett és hű ügyfelei rendelnek belőle annyit, amennyi kifizetődővé teszi a projektet. Ezek a kapitalista autógyártók már csak ilyenek: szeretnék viszontlátni a pénzüket, meg realizálni a profitot.
Akár már most borítékolható, hogy ez így lesz, hiszen egyrészt a Volkswagen marketingosztálya ezt már réges-régen kikutatta: pozitív ügyfélvisszajelzések nélkül nem indulhat el semmilyen sorozatgyártás.
Másrészt az MQB platformból összelegózott túraszedán voltaképpen már kész főegységekből áll.
Talán a legnagyobb erőfeszítés a VW konszern (tehát a Skoda, a Seat, az Audi, a Lamborghini, a Bentley) szinte hiánytalan sormintájába belepasszírozni egy újabb dögös és drága presztízsmodellt. De ha az Arteon nem is hozná a számokat, csak öregbíti a Volkswagen nevet, már megérte - akárcsak a két éve nyugdíjazott Phaeton luxuslimuzin esetében.
Az Arteon is képes lehet becsempészni a köztudatba, hogy a Volkswagen a legnagyobbakkal is képes konkurálni, ha akar - mindenekelőtt dizájn terén. Kimondva kimondatlanul
a Passat CC örökségét továbbgondolva tehetős vásárlókat hoz,
akik a márkát szeretik, de a Passatot sterilnek és unalmasnak tartják, a Touareget meg túlméretesnek - és különben is, egy SUV sosem lesz igazán sportos. Ki van ez találva.
Szép lassan esik le, hogy az Arteon valami más, és több mint egy ferdehátú Passat. Legelső pillantásra még olyan, mintha az első számú európai cégautó kilapított utóda lenne. Csakhogy egy kicsit elidőzve a formán, a Passat klasszikus, mérnöki élekből és ívekből álló hármas tagoltságú karosszériája helyett mintha művészi vonalak köszönnének vissza ránk.
Az orrész faltól-falig krómrácsa még lejjebbről, még szélesebbre húzva parancsolja a tekintélyt, az ajtók keretnélküliek, s a gyári terminológiában fastbackként meghatározott far a csomagtérajtóval együtt,
a C-oszlop folytatásaként lágy ereszkedéssel zárja a 4,85 méter hosszú granturismót.
Praktikus ötajtós kialakítása, na meg szinte centire megegyező hossza miatt valahol a Skoda Superb házon belüli vetélytársa is lehet, de emblémája, dizájnja és kupés mivolta miatt jóval drágábban.
A sportos utazóautót jelentő olasz definíció az Arteon esetében ténylegesen fedi a valóságot. Négy felnőtt elöl-hátul fejedelmi körülmények között, stílusosan utazhat (szerencsére öt főre van vizsgáztatva). Valójában az is utazik, aki a volán mögött ül, a vezető tehermentesítése ugyanis meglehetősen jól sikerült. Magától értetődő, hogy a Passat-rokon Arteon hardveresen hozza a kötelezőt, azaz a hibátlan ergonómiát, továbbá a könnyen és precízen mozgó kezelőszerveket. De szerepének megfelelően a vezetést szerető autós játékszereként is megállja a helyét.
Egyedi beállítások garmadával ki-ki a saját ízlésére formálhatja a menetdinamikát (köztük az egyenesen a Golf GTi-ből átemelt progresszív kormányt), a gázreakciót és bizonyos vezetősegédek működési tartományát. Ugyanakkor olyan naprakész funkciókkal is rendelhető, mint a proaktív tempomat (a navigáció adatai alapján előre gyorsít-lassít a legközelebbi sebességhatár változása előtt),
előre bevilágít a kanyarokba, tartja a sávot kormányzással.
Sőt az út szélére kormányozza és állóra fékezi az autót, ha a sofőr az inaktivitás, magyarul a rosszullét vagy elalvás jeleit mutatja.
További biztonsági funkció, hogy a frontkamera felülbírálja a prediktív parancsokat, azaz az Arteon nem kezd el eszeveszettül gyorsítani, ha például a városból kiérve ideiglenes terelésbe szalad bele a mesterséges intelligenciája. A legújabb őrület, a gesztusvezérlés is elérhető az Arteonhoz, a hasznossága azonban erősen véleményes.
Az Arteon egyetlen régi vágású tulajdonsága, hogy egyelőre egyik hajtáslánca sem részben vagy egészben villanymotoros (holott tanulmányként még plug-in hibrid volt). Ma kétféle kétliteres dízelmotorral rendelhető, egy 150 lóerőssel (340 Nm nyomatékkal), illetve a 240 lovas biturbóval (500 Nm).
Utóbbival 6,5 másodperc alatt ugrik százra,
a szabványos fogyasztása pedig mindössze 5,9 l/100 km. Szerencsére van egy benzines is a kínálatban, mégpedig a 2.0 TSI nevű expressz 280 lóerővel, ülésbepréselő gyorsulással és elektronikusan korlátozott 250 km/h-s végsebességgel.
200 lóerő felett alapáron jár a hétfokozatú DSG váltó és a 4Motion összkerékhajtás, a többihez ezek rendelhetők lesznek. Augusztusra várható még egy 190 lóerős benzines és azonos teljesítményű dízelmotor érkezése is. Novemberre saccolták a gyáriak az 1.5-ös, hengerlekapcsolásos, 150 lovas TSI erőforrás bevezetését, ez már a legújabb generációs egységek közül való a szép számmal győri egységeket is felvonultató palettáról.
Állítólag úgy már ki lehet hozni 8,5 millióból is az Arteont, de
az aktuális kínálat 150 lovas alap TDI-ként is bőven tízmillió felett jár.
Még több lehet, ha a kényelemre fókuszáló Elegance, illetve a sportos megjelenésű R-Line csomagot is rádobja az ember a konfigurátorban. Márpedig várhatóan sokan lesznek vele így, ha már egyszer a garasos racionalitás helyett inkább az érzelmek ragadják magukkal őket, és készek kiadni 1,7 milliós felárat egy hasonlóan motorizált Passathoz képest.