Már új korában is veterán autó volt - Wartburg 353 S teszt

A Standard, azaz alapkivitelnél hiányzott a ködlámpa, de a helye megvan, így utólag is be lehetett szerelni ezt a szocialista modelleknél nem megszokott extrát. A homlokfal hasonlít az 1.3-aséhoz, de az irányjelzők itt is ugyanazok, mint amikkel 1966 óta szerelték a 353-asokat. A fényszórók halogénizzósak

A Wartburg általában szélsőséges érzelmeket váltott ki az emberekből: vagy szerették, vagy nem. Egy kései 353-ast próbáltunk ki abból az évből, amikor négyütemű motorokra váltott a gyár, és mindenki az új 1.3-ast várta a Merkúrnál.

Aki kedvelte az 1966-ban bemutatott, alvázát és technikáját a gömbölyű 312-estől megöröklő autót, szinte biztosan a praktikuma miatt szimpatizált vele.

Nem volt még egy ilyen óriási csomagterű népautó

a keleti blokkban, ráadásul az utastérben is elfért négy felnőtt. Valószínűleg az is jót tett a 353-as imázsának, hogy a német iparért mindig rajongtak a magyarok, és ezt a pozitív hozzáállást és bizalmat meghálálta a Wartburg is.

Akik nem kedvelték a márkát és a típust, szinte biztosan a karosszéria méretéhez képest és abszolút értelemben is gyenge, sokat fogyasztó kétütemű motorra fújtak, s persze faék egyszerűségű formatervével elbújhatott a Skodák, Ladák vagy éppen a Pininfarina tervezte Moszkvics 408/412-es mögött. Alvázas építésével is igazi őskövület volt, igen puritán berendezéssel.

Korszellem: megfosztották csillogó díszeitől

Ha lehet ilyet mondani, a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig tartott a 353-as legszebb korszaka,

amikor nemcsak a minőség volt jobb

a későbbi évekből származó sorozatokéval összevetve, de a krómozott hűtőmaszkkal és lökhárítókkal (illetve a De Luxe esetében eloxált alumínium díszléceivel) mutatósabb is volt, mint később.

Háromféle kiosztással készült a hátsó lámpabúra a gyártási időszak alatt, a kezdeti modelleknél krómkeret is díszítette azt. Az alapmodellről a hátsó ablakfűtést is lespórolták Forrás: Retro Mobil

Először 1984-ben nyúltak hozzá érdemben a látványvilághoz, amikor is az összes említett krómos kiegészítő, azaz a lökhárító és a díszrács feketévé változott, de ez az összeállítás nem tetszhetett a gyáriaknak (hogy a vevők mit szóltak, arra valószínűleg nem sokat adtak Eisenachban), így másfél évvel később, 1985 nyarán a fényszórókkal együtt kicserélték a maszkot arra, ami az itt bemutatott autót is díszíti. Ekkor a DKW-hőskor óta először a hűtő a motor elé költözött.

Rögtön kiderül a képről, hogy 1985 utáni: a hűtőt már hiába keressük a tűzfal és a motor között, előre költöztették a maszk mögé, viszont a kiegyenlítő tartályt a jobb első doblemeztől a légszűrőház mellé tették. A fék a gyártás végéig nélkülözte a szervót Forrás: Retro Mobil

Az abban az évben kiadott magyar nyelvű prospektus a következő szavakkal méltatta a típust:

A Limousine alapmodellként képviseli az eisenachi autógyár már több mint három évtizede alkalmazott elképzelését:

fejlesztésben és választékban a mellsőkerék-hajtású Wartburg kiegyensúlyozott, modern, és csoportjában az átlagot meghaladó használati értéket nagyfokú gazdaságossággal ötvözi. Ezeket a jellemzőket a tervszerű műszaki fejlesztéssel állandóan tökéletesítik."

Standard-modell, úgyhogy kormányváltós

Tulajdonképpen ma is hasonló marketingszövegekkel igyekeznek eladni az autókat a gyártók, de az akkor 19 esztendeje gyártott modell esetében az ilyen mondatok azért megmosolyogtatók. Fontos technikai változás volt még, hogy a ráncfelvarrással új (32 SEDR 2936 jelű) karburátort is bevetettek. Sok helyen leírták azt is, hogy az 1984-es fekete maszk bevezetésével jött a padlóváltó, de ez nem igaz.

Ilyen rücskös kormányt is ritkán lát már az ember. A jobb oldali műszer 1985 előtt csak két mechanikus órából állt (tankszintjelző és vízhőfokmérő), a modern kor jegyében ezután LED-esekre váltottak, s megjelent a Trabantnál is ismert átfolyásmérő, amely a pillanatnyi fogyasztásra utalt Forrás: Retro Mobil

Már 1966-tól kínálták ezt a lehetőséget,

a belga piacon például a kezdetektől így árulták az autókat,

nálunk azonban valóban csak a nyolcvanas évek közepétől jelent meg a kínálatban a hamar elkopó, elég pontatlanul kapcsolható, de elvileg modernebb szerkezet. Ám a Standard alapváltozatoknál továbbra is megmaradt a precízebb és könnyebben javítható kormányváltó, ahogy az itt kipróbált autóban is.

Eredeti szőnyegek, még a pótkerékről sem hiányzik a borítás. Az 525 literes csomagtér a lépcsőshátú szocialista típusok poggyászhordó bajnokává tette. A magas raktérperem korjellemző Forrás: Retro Mobil

Gazdája, Balázs világosszürke limuzinja több szempontból is érdekes. Papírjai szerint 1988 szeptemberében gyártották, azaz az utolsók közül való: maga a kétütemű sorozat ennek az évnek a végén köszönt le, és október 12-től már négyüteműt is készítettek a Wartburgnál. Másik érdekessége, hogy mindössze 17 ezer kilométert futott, vagyis tökéletesen megmutatja, hogy milyen is volt egy gyári állapotú példány, amely egykor a Merkúr átadótelepén várta tulajdonosát.

Veteránként pont a kétütemű érdekes

Persze azért néhány kozmetikai beavatkozásra szükség volt ahhoz, hogy így nézzen ki: az előző tulajdonos parkoláskor szerzett sérüléseit a két oldalfal átfújásával tüntették el, újjávarázsolták a felniket, és az alvázvédő réteg is friss.

Lakatosmunkára egyáltalán nem kellett költeni,

és az utastér is szalonállapotú. Érdemes megnézni a rücskös felületű kormányt, az ülés- és tetőkárpitot, a padlóburkolatokat: mind hibátlan.

A Wartburgokban már a nyolcvanas évek elejétől kezdve megjelent az automata öv. A hibátlan tetőkárpit jól mutatja az autó állapotát: a C-oszlopnál mindig elválik a műbőr, itt a helyén van Forrás: Retro Mobil

Balázs természetesen beindítja nekünk az autót, és megyünk is egy kört vele. Nos, a kétütemű szerelmeseinek bizonyosan felállna a szőr a hátán, ha meghallanák, milyen gyönyörű hanggal szólal meg az 50 lovas háromhengeres (amelynél a csöpögő vízpumpa javítása volt az egyetlen beavatkozás), de a kormányváltó kapcsolási érzete is parádés.

Nagy, 155 mm-es a hasmagasság, az alvázas típus terepen sem ügyetlen. A korai változatoknál krómozott díszlécek borították az ajtók ablakkereteit, s a De Luxe modelleknél a küszöböt is. 1984 után már nem készült küszöbdíszléces variáns Forrás: Retro Mobil

Az elöl tárcsa, hátul dob alapú fékrendszer tisztítás után tudta a gyári paramétereket, de mai autóból átülve nem árt arra felkészülni, hogy nincs szervórásegítés.

Ugyanolyan lelkesen billeg, ahogy tette azt új korában,

30 évvel ezelőtt, de a modern (természetesen a benzinbe utólag bekeverendő) 2T olajjal már nincs zavaró füstölés. Egyedül az egykor oly népszerű tolótetőt hiányoltuk kicsit, de megállapítottuk: a wartburgozás ma már igazán hangulatos hobbi.

Műszaki adatok - Wartburg 353 S (1988)

Motor: kétütemű, háromhengeres, vízhűtéses benzinmotor, elöl hosszában beépítve. 32 SEDR 2936 karburátor. Hengerűrtartalom: 992 cm3. Furat x löket: 73,5x78,0 mm. Teljesítmény: 50 LE, 4250/perc fordulaton. Nyomaték: 100 Nm, 3000/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú, teljesen szinkronizált, valamennyi fokozatnál (kikapcsolható) szabadonfutós kézi váltó, elsőkerék-hajtás. Egytárcsás száraz kuplung.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkarok tekercsrugókkal, hátul alsó háromszöglengőkar tekercsrugókkal, keresztstabilizátor. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer. Fogasléces kormánymű.

Felépítmény: négyajtós, alvázas acélkarosszéria. Hossz x szélesség x magasság: 4220x1640x1495 mm. Tengelytáv: 2450 mm. Saját tömeg: 920 kg. Tank: 40 l. Csomagtér: 525 l. Gumiméret: 6.00-13.

Végsebesség: 130 km/h. Fogyasztás (vegyes): 7-9 l/100 km.

Még több veterántesztet olvashat a Retro Mobil 2017 májusi számában Forrás: Retro Mobil