1950-ben Virgil Exner (1909–1973), a vállalat 1949-ben kinevezett – korábban a General Motorsnál, majd a Studebakernél is nevet szerzett – főstilisztája kapta azt a cseppet sem könnyű feladatot, hogy frissítse fel a Chryslerek ósdi formavilágát. Gyorsan megtalálta a vélt megoldást: újszerű európai vonalú, lendületes autókat akart.
Kapóra jött neki, hogy jó barátja, Luigi Segre, a Carrozzeria Ghia kereskedelmi igazgatója éppen Amerikában járt, így gyorsan létrejött a szövetség. Első lépésként
egy sor stílustanulmányt, prototípust és kis szériás luxuskupét terveztek.
Exner jól tudott „olaszul” rajzolni, ő készítette el az alapokat, a részleteket pedig Felice Mario Boano, a Ghia főstilisztája tisztázta véglegesre.
Ezeket az autókat nem tervezték sorozatban gyártani, fő feladatuk a Chrysler formai megújulásának reklámozása volt. A felépítmények mind Torinóban készültek két okból: a kész prototípusokat Európában is kiállították autószalonokon, ráadásul
a Chryslernél egy-egy darab legyártása jóval többe került volna.
Az első, a Saratoga sorozatmodellre alapozott K-310-es tanulmány 1951-ben jelent meg, 310 lóerős Hemi V8-as motorral, ennek nyitott változata volt a C-200.
Előbbi továbbgondolt, még mutatósabb variánsa lett az 1952-es D'Elegance, amiből többet, összesen 18-at építettek. Ugyanebben az évben adták ki a Special SS-t az aktuális New Yorker alapjain, majd C. B. Thomasnak, a Chrysler exportfőnökének elkészítették ennek rövidebb tengelytávú változatát, a Thomas Specialt, egyetlen példányban.
A Thomas egyszerűbb rokonából, a GS-1-ből azonban 12 darab készült, igaz, mindegyik kicsit más. A
Ghia-féle Chryslerek mindig a márka legújabb motorjaival mentek,
1953-ban pedig három kisebb, kétüléses érkezett, a szerényebb Falcon (4,5 liter, 170 lóerő), a méregzsák Flight Sweep I (5,7 liter, 365 lóerő) és a keménytetős Flight Sweep II.
1956-ban Reza Pahlavi iráni uralkodónak gyártották a K-300-ast, telefonnal, hűtőszekrénnyel, lemezjátszóval és aranyozott belsővel. 1962 és 1964 között két tanulmány is megjelent a soros hathengeres Plymouth Valiant bázisán: a St. Regis Coupe-hoz a Ghia egy korábbi alkotása, az Asimmetrica adta az ötletet, a Torinói Autószalonon bemutatott V280 pedig az utolsó közös olasz–amerikai Chrysler volt.
Az Exner által gyakran „ötletautóknak” nevezett luxuskupékból összesen legfeljebb 50 készült, de pontos számuk nem ismert. Hogy a projekt elérte-e a célját, azaz befolyásolta-e a Chryslerek megjelenését?
Talán árnyalták a formákat, hírverést pedig biztosan keltettek.
Manapság pedig ha egy-egy példány felbukkan aukciókon, a fél- és egymillió dollár közti sávban kezdődik az árazás, és olcsóbbak már sosem lesznek.
Még több veterán olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában: