A keleti blokk kedvence a Lada-korszak előtt - Moszkvics 408 (1967) teszt

A 408-ast egészen 1976-ig gyártották, nyolc évig az utód 412-essel párhuzamosan. Nyugaton is kedvelték, mert olcsó volt (1967-ben a termelés 51%-a exportra ment)

Ha műszakilag nem is, formatervében nagyot lépett előre a Moszkvics 1964-ben. A 408-as vonalait az olasz Pininfarina rajzolta. Kipróbáltunk egy csodásan felújított példányt, ami az oldtimer minősítés mellé egy különleges bejegyzést is kapott a forgalmijába.

Az MZMA (Moszkvai Kisautógyár) vezetősége az 1960-as évek elején meglepő fordulattal úgy döntött, hogy az új modell formatervét a Pininfarina stúdióra bízza. Az eredmény elegánsra és finoman amerikai beütésűre sikeredett, technikailag azonban csak egy tyúklépést tett előre a szerkezet, hiszen ugyanaz a lomha, OHV-vezérlésű, három főtengelycsapágyas, 1,4-es motor dohogott az orrában, amely elődjét, a gömbölyű 403-ast is vitte.

Igaz, új karburátorral és a szívócső átalakításával 50 lóerősre izmosították a négyhengerest,

átvették ugyanakkor a klasszikus kormányváltót.

A futómű is változatlan maradt, elől független, kettős keresztlengőkaros csavarrugós, hátul merevhidas, hosszanti laprugós, de hátul puhábbra cserélték a rugókat, így a 408-as pattogós helyett ringós lett, és a rossz utaktól sem ijedt meg.

A tervezők tudták, nem minden autójuk közlekedik majd Moszkva sugárútjain, és a télre is gondoltak: a kabinból zsalu húzható a hűtő elé, az olajhűtő pedig elzárható, így hidegben könnyebben bemelegszik a motor.

Az 1,4-est szükség esetén be is lehet kurblizni,

és az előgyújtás szerszám nélkül állítható egy, az elosztófej tövében lévő kerékkel és skálával. Két olajszűrő is van: egy papírbetétes és egy fésűs, az akkori szovjet olajak minőségét ismerve nem csoda, hogy 2000 km-enkénti cserét írt elő a gyár.

Belgiumnak még dízel Moszkvicsok is jutottak

Dinamizmus még nyomokban sem lelhető fel a 408-asban, de ez nem gátolta meg a gyári versenycsapatot abban, hogy – akárcsak korábban a 407-esekkel – ezekkel is rendszeresen elinduljon hazai és nemzetközi ralikon (a raliváltozatokat a 412-es modernebb, 1,5-ös OHC-motorja vitte). A 408-ast két sorozatban is gyártották, a korai kettő vagy négy kerek fényszóróval (nyugati exportra csak néggyel) világított, hátul pedig keskeny, függőleges lámpái voltak.

A könnyűfém hengerfejes, három főtengely-csapágyas gép már 1964-ben is elavultnak számított. Duplatorkú K-126-os karburátor eteti, átlagfogyasztása 9,0 l/100 km körüli Forrás: Retro Mobil

1969-től a második szériára már téglalap alakú reflektorokat, kormány- helyett padlóváltót és vízszintes hátsó lámpákat szereltek,

így megjelenése leginkább az utódmodellre, a 412-esére hasonlít.

Ötajtós kombi (M-426, ilyet is teszteltünk) és háromajtós furgon (M-423) is létezett belőle, a nyugati licenszre készülő Zsiguli felbukkanásáig a 408-as igazi keleti sikermodell volt.

Hátul két személy kényelemben utazhat, az üléseken új műbőr feszül. A kétszínű ritka volt Forrás: Retro Mobil

Nyugatra is exportálták, Franciaországba, Finnországba, Norvégiába és Nagy-Britanniába, majd 1968-tól Belgiumban, a Scaldia gyárában elindult a dízelek összeszerelése. Ezek lusta és zajos, de egészen takarékos 1,8-as, 52 lóerős, Perkins-gyártmányú gázolajos motorokat kaptak. Hozzánk csak kevés 408-as jutott, és nem is volt túlságosan népszerű.

Érdekes lelet, oszladozó beltéri műanyagokkal

Tesztautónk tulajdonosát különleges kapcsolat fűzi a típushoz, régen, tágabb családjában több ilyen is volt, ő pedig

korábban restaurált már egy színre, évjáratra is szakasztott ugyanilyet,

de aztán eladta. Belejött a felújításába, ezért keresett magának egy ugyanolyat. Itthon találta meg, részben szétszedett, restaurálásra már előkészített állapotban.

A 372 literes csomagtérbe csak ferdén fér be a pótkerék, sokat elvesz a helyből. A tekintélyes méretű gyári szerszámkészletben kurbli is van Forrás: Retro Mobil

Bár a 408-as kasztnija egészen jól ellenáll a rozsdának - vastag acéllemezekből készült –, a típusra jellemző korróziós helyeket, a hátsó sárvédőíveket és a küszöböket itt is felfalta az idő. Nem jelentett különösebb gondot a kijavításuk, itthon sikerült hozzájuk megfelelő elemeket találni. A motor gyenge volt és füstölt, de nem kellett nagygenerál, egy gyűrűcserétől rendbejött.

2,4 méteres a tengelytáv, a hasmagasság tisztességes, 18 centis Forrás: Retro Mobil

A futóművet az utolsó csavarig szétszedték és felújították, a váltóhoz azonban nem nyúltak. Ezt az autót valaki korábban padlóváltóssá alakította, de eredetiségét egy bontóból szerzett kormányváltós egységgel viszonylag gyorsan sikerült helyreállítani.

A 408-asok betegsége a beltéri szerves műanyagok elporladása.

Itt is menthetetlen volt az összes kapcsoló és gomb, sőt a kormányból is csak a vasváz maradt meg. Szarvason egy kisiparos öntött mindenből újat.

Amerikás hangulat kanapéval és kormányváltóval

Ikerfényszórók, diszkrét fecskefarok, elegáns hűtőmaszk, mindenütt króm, kényelmes, egybe-üléspadok és puha rugózás: ezek alapján a 408-as tényleg amerikai minilimuzin benyomását kelti. A legnagyobb kuriózum azonban az, hogy hidegháború ide vagy oda, a Moszkvicsok amerikai szabvány szerinti, General Electric-gyártmányú fényszórókat viseltek egészen 1967-ig!

Nyugati mércével is elegáns a pult, orosz divat szerint balra van az indítókulcs. 1968 januárjában osztott ülőlapok váltották le az egybepadot Forrás: Retro Mobil

A 408-as motorja zajos és gyenge. Állásból majdnem fél perc kell a 100 km/h-hoz, a végsebesség pedig 120 körüli.

A kezelőszervek megdolgoztatják a vezetőt, az egyes szinkronizálatlan,

a váltót határozottan kell mozgatni, de pontos, a hátramenetet viszont keresgélni kell, és zajos is. Nehezen forog a kormány, aki vezetett már ős-Ladát, ismeri ezt az érzést.

Hiába az ikerfényszóró, sötétben tilos használni

Hatalmas a holtjáték, emiatt és a keskeny diagonálgumik miatt is a kocsi kóvályog az úton, állandóan korrigálni kell. A lágy futómű a kanyarban és fékezéskor is billeg, a magas karosszéria pedig dől, érzésre rettentően instabil, de az úthibakezelés nagyon jó – akkor sem jönnek zavarba a Moszkvicsok, ha le kell térni az aszfaltról.

13-as kerekeken gurul, gyárilag nem adtak hozzá fehér falú gumikat, de jól állnak neki Forrás: Retro Mobil

A felfüggesztésben egyértelműen az egykörös, rásegítő nélküli (csak 1969-től lett kétkörös és szervós a rendszer) négy dobfék a leggyengébb láncszem, a konstruktőrök dicséretére szóljon: elöl duplexek a dobok, és – először a Szovjetunióban – önbeállítósak is. Nagyon rá kell lépni a pedálra, hogy a kocsi megálljon,

80 km/h felett pedig elvész a biztonságérzet,

úgyhogy nagyjából ez a kellemes utazótempó, már csak a nyomórudas motor szelepeinek épsége érdekében is.

A szivargyújtó és a rádió maga a luxus. Itt még csupasz fém a pult teteje körbefutó habszivacs-csíkkal, 1971 után puha műanyagba burkolták Forrás: Retro Mobil

A forgalmi érdekes bejegyzése, a „szürkületig használható” a teljesen piros hátsó lámpák miatt került a papírokra (le lehetett volna cserélni újabb narancssárga indexburásra, de így eredeti). A 408-as nagyobb élmény a szemnek, mint az utasnak és pláne a vezetőnek, be kell látni, hogy új korában sem volt jó autó. Ennek ellenére bárhol a KGST-ben mindenki boldog volt, aki hozzájuthatott.

Műszaki adatok - Moszkvics 408 (1967)

Motor: soros négyhengeres, OHV-vezérlésű, hengerenkénti négyszelepes benzines, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1358 cm3. Furat x löket: 76,0x75,0 mm. Kompresszió: 7,0:1. Teljesítmény: 50 LE, 4750/perc fordulaton. Nyomaték: 92 Nm, 2750/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul merev tengely, laprugókkal, elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítókkal. Egykörös hidraulikus fékrendszer elöl duplex, hátul szimplex dobfékekkel, szervorásegítés nélkül.

Felépítmény: négyajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4090x1550x1480 mm. Saját tömeg: 990 kg.

Végsebesség: 120 km/h. Tank: 46 l.

Még több veterántesztet olvashat a Retro Mobil aktuális számában: