Adatokkal nem sokra megyek, ha át akarok adni valamit a Ferrari F430-ból. Létezik még néhány egzotikus típus, olyan paraméterekkel, amelyek túl vannak jón és rosszon. Jórészük nevét csak beavatottak szűk köre ismeri. Másnak - no name furcsaságok. De még a patinás márkák között sem akad még egy, amely "Világbajnok 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004" feliratú plakettet helyezhetne el autóján, hogy nemes szerénységgel csak a legutóbbi eredményeit tüntesse fel.
És itt nem arról van szó, hogy taroltak egy versenyautóval, ez meg csak a nevében közös azzal. Ebbe a legközvetlenebb módon és a legnagyobb mértékben vitték át a Formula-1-es technikát. A Ferrari F430 Michael Schumacher versenygépének egyenes-ági rokona, közúti leszármazottja, amelynek végső futómű-hangolásában személyesen vett részt minden idők legeredményesebb pilótája. Aki ebbe ül, nemcsak autót vezet, még csak nem is extrém autót, hanem közúti használatra alkalmassá tett versenyautót. Világbajnokot. Barrichello és Schumacher kollegájává avanzsál, és ez a tudat elkíséri az első métertől az utolsóig.
Még egy gondolat, elöljáróban. Egy olyan autóval, amelynek nincs más különlegessége, csak annyi, hogy gyors, rettentően idegesítő lassan menni. Kényszerzubbonynak érezzük felvenni a forgalom ritmusát, sorjázni egy teherautó mögött. Azokban a kocsikban semmi egyéb nem igazolja az átlagost meghaladó vételárat, mint a sebesség. Ha az hiányzik, vége a mulatságnak. A Ferrari F430 más. Nem ő visz engem lassan, hanem én viszem őt féltő óvatossággal. Közben hallgatom beszédes hangjait, testemben érzem mozgását, átadom magam az érzésnek, amelyet valamennyi érzékem közvetít. Közösen hozzuk össze a ferrarizást. Türelmetlenkedni a piros lámpánál? Mintha az űrhajós unatkozna kilövés előtt...
Quattrocento trenta