Nem nyugszik a gyerek - Alfa Romeo 159 SW 1.9 JTDm 16v

Kevés csodálatosabb dolog van az életben, mint a szerelem. Talán csak a beteljesült szerelem az. Kevés pusztítóbb dolog van az életben, mint a düh. Akár beteljesül, akár nem...

Kezdjük a szép dolgokkal. Azzal az érzéssel, amikor az ember önkéntelenül is rajong, bolondozik, hülyeségeket művel, mindezt a boldogság mámorító, felszabadító és jótékonyan megbocsátó, eltakaró bársonyleple alatt. Valami ilyesmi a szerelem. Legalábbis nekem. Perverz dolog tárgyakat szeretni, tárgyakba szerelmesnek lenni? Valószínűleg az, de akkor mit érzek, mikor meglátom, birtokba veszem, egybeforrok vele? Hogy írjam le azt az érzést, ami olyan, mintha

Mitől? Miért?

Mert szép. Karakteres. Különleges. Benne van minden, ami a művészetet megkülönbözteti az ipartól, ami a zseniálisat az átlagostól, a labdarúgót a primadonnától, Pelét Ronaldótól.

Mert férfi kell hozzá. Úgy, mint ahogy a nő mellé férfi kell. Határozatlan szelleműek, félénkek, visszahúzódóak kerüljék. Mint ahogy a nagyarcú, anabolikus szteroid-fanok, két, véres halálfej-tetkóval a hátukon szétvarrt "ki-ha-én-nem" srácok is. Nem nekik való. Nem tudnák élvezni az autó eleganciáját, mérnöki zsenijét, szoborszerű formáját. Előbbieknek túl sok, utóbbiaknak túl kevés az agresszió benne. Pedig szerintem nem agresszív, hanem "csak" határozott. Főleg a vezető szemszögéből. Persze mindez másnak tűnik, ha a visszapillantóban bukkan fel..., elismerem.

Ha valaki mégis birtokolja, akkor változik. Hozzáidomul. Még ha csak egy hétig is a társa, és aztán odébb áll. Csalfa szerető? Igen. Olyan, aki nyomot hagy, hogy aztán nyárestén merengve, az ember a csillagokat bámulva meséljen róla azoknak, akiknek még nem volt ilyen élménye.

Ügyetlenből ügyest, lúzerből coolgépet, csúnyából különleges arcélűt, szerethetetlen balekból vonzó machót csinál. De nem nekik lett kitalálva. Kelletlenül lesz társa azoknak, akik nem az ő szintjén vannak. Igazán akkor üt nagyot, ha társára lel. Lélekben, fejben.

tesztképek > bemutató fotók > videó a szedánról

Mitől ilyen ütős? Nem tudom. Azaz igen is, meg nem is. Ott van a formája, amiről egészen idáig zengtem. Kombiként még szebb. Igen, nekem sohasem kellene szedán változatban. Mestermunka az első lemezhajlítástól az utolsóig! Határozott, elegáns, sportos, közhelymentes, nem úgy, mint a mondat első része. A hátsó kerékjárati ívek kiszélesedő formája figyelemelterelő játék arról a tényről, hogy a hajtás elöl van, nem ott, ahol a forma alapján hátulra adná magát.

Aki ült már Alfában, az tudja, milyen az Alfa-érzés. Aki még nem, az pótolja, hisz' sohasem késő! A belső tér vezetőorientált, kiszolgáló. A középkonzol bizalmasan elfordul az utastól, a közepén elhelyezett három, mélyen ülő, kör alakú óra csak nekem súg. Beszél vízhőfokról, üzemanyagszintről, készségesen tájékoztat a turbónyomásról. Éjjel minden visszajelző, műszer, gomb rubintvörösen ragyog. Pazar látvány. A két főműszer mutatói "hat órától" indulnak. Innen lendülnek magasra, szépen, hogy aztán aláhulljanak, majd ismét feltámadjanak.

Kiváló anyagok, hosszú ülőlapú, egyedi hangulatú ülések, és ami ritkább: örökkévalóságot sugárzó masszivitás. A kormány pont olyan, amilyennek ezek után elképzeli kedves olvasóm. Segítségével minden ív, minden kanyar precízen megrajzolható. Bizonytalanságnak nyoma sincs. Feszes futómű, mely néha meglepően kirugózik, határozott váltó, könnyű kezelőszervek és kategóriabajnok fékek. Tökéletesen érződik, hogy az autót a prémium szegmens legjobbjai ellenében tervezték, gyártották. Minthogy tökéletesen érződik, hogy ezen az autón olyanok dolgoztak, akik számára a fém alapanyag, az alkotás, építés első és legfontosabb kelléke. Szeretet, odaadás, a különlegessé válás ősi vágya. A gyár a melengető anyaméh, az autó a féltve őrzött magzat.