A Renault csúcsmodellje valójában nem is Renault, és ez látszik is rajta
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Mi ez, és mi benne az újdonság?
Sok tömeggyártó gyártó próbálkozott már azzal, hogy a saját felségterületén kívül, egy még nagyobb kategóriában betörjön a piacra. A Renault is magáévá tette ezt a mentalitást, időről időre megpróbál betörni a nagy limuzinok piacára, de átütő sikert még sosem ért el. A Renault 25 volt a leghíresebb próbálkozás, de utána a Safrane és a Vel Satis már egyre kevésbé nevezhető sikertörténetnek. Most itt a Latitude, amely már nem is francia, de azt gondolhatták: hátha ez segíti át őket a holtponton.
Talán a hátsó lámpa a legszebb benne, de innen sem Renault-s
A Latitude a Renault-Nissan konszern márkáinak közös műve, bár a Lada és a Dacia nem vett részt a folyamatban. Ez a közösség kicsit rá is nyomta a bélyegét az autó koncepciójára, egy kicsit hontalannak érzem, zavaros, hogy mitől lenne ez francia autó. Valójában ez egy Samsung SM5-ös Renault emblémával. Koreában gyártják, csak egy-két Renault és Nissan műszaki megoldás van benne, miközben sem a külseje, sem a belseje nem örökölte eléggé a Renault-s stílusjegyeket.
Majdnem 4,9 méter hosszú, ezzel 20 centiméterrel hosszabb a Lagunánál
Hogy néz ki?
Nem tudom, mi ihlette ezeket a vonalakat, de biztosan nem francia ember tervezte. Igazi koreai dizájn, abból sem a legjobb. Egy tíz éve bevezetett koreai modelltől ez nem rossz, de látványos francia modellnek kevés. A Latitude formája már az alatt a fél év alatt kiégett, amióta először láttam a magyarországi bemutatón.
Ha levennénk a jelet, akkor bármilyen márka lehetne
Belül sem biztató a helyzet, sem az anyagválasztás, sem az összeszerelés minősége nem olyan, amire a Renault kihúzhatná magát. Egy Lagunában jobb érzés ülni, ez még úgy is igaz, hogy a vezetőülés masszázsfunkcióval feledtetné a nem túl ötletes formákat. A navigáció kijelzője felett is eljárt már az idő, a Latitude-re már most ráférne egy kis modellfrissítés.
240 lóerős és 450 Nm leadására képes az Infinitikben is használt háromliteres turbódízel
Műszaki tartalom
Elsősorban hatásvadász extrái miatt különleges, a masszázsülés többet tud, mint a Jaguar XJ-ben lévő, míg levegőionizálóval nem nagyon találkozhatunk más autóban. Ez a rendszer a Samsung-kapcsolat gyümölcse, arra találták ki, hogy a levegőben terjedő pozitív ionokat negatívvá alakítsa, ami elvileg javítja a közérzetet az utastérben. Emellett még van egy légfrissítő rendszer is az autóban, amelyben cserélhető az illatpatron, egyszerre két illatot tud tárolni, és szabályozható az erőssége is.
A hatfokozatú automata jól illeszkedik a nyomatékos motorhoz
Ettől függetlenül a tesztautó műszakilag legérdekesebb pontja a háromliteres turbódízel. A Nissannal közösen fejlesztett erőforrás alkatrészeinek 25 százalékát a kisebb, kétliteres motortól örökölte, de még ennél is fontosabb, hogy 90 százalékban újrahasznosítható anyagokból készült. Azért fejlesztették a Nissannal közösen, mert a nagyobb Nissan modellek mellett az Infinitikben is ezt az erőforrást használják kicsit áthangolva és hosszában beépítve. Az első futóműve a Lagunából származik, a hátsó Nissan-fejlesztés, de ettől még nem nagy durranás. A hatfokozatú automata már csak átlagosnak számít, mint ahogy a TomTom navigáció kijelzője is már idejét múlta.
Már kicsinek számít a navigáció kijelzője, és a felbontása sem túl jó
Milyen vezetni?
Luxuslimuzinnak készült, ezért a vezetési élményt nem lehet erényei között kiemelni. Elsősorban lassú tempónál kissé érzéketlen a kormányzás, ami a sebességet növelve egyre jobban elveszi a rásegítést, így némi érzés is szorul bele. A futómű alapvetően kényelemre van hangolva, de azért mérsékelten lendületesen is lehet vele közlekedni. Itt mutatkozik meg a nagy motor egyetlen hátránya a kétlitereshez képest: az autó orrnehéz, emiatt jobban alulkormányzott. Ennek a kivédésre a menetstabilizáló kapott egy alulkormányzottságot csökkentő elektronikát is. A futómű egyetlen gyengéje keresztúthibákon jön ki, ilyenkor bántóan felüt.
Világosabb belső kicsit javíthatott volna az utastér kisugárzásán
Nem sok rosszat lehet elmondani a viszonylag új háromliteres, 240 lóerős dízelmotorról. Ugyanezt a motort használja kicsit átalakítva az Infiniti, ezért nem meglepetés, hogy járáskultúrában nem marad el az általam már tesztelt Infiniti M30d-től. A hatfokozatú automata váltó már más kérdés, hiszen sebességben nem veszi fel a versenyt a mostani modern váltókkal, de nem is ijesztően béna ebben az autóban. Puhán vált, és a motor alacsony fordulaton ébredő 450 Nm-es nyomatékának köszönhetően a Latitude minden sebességtartományban kellően rugalmas.
A vezetőülés kétféle masszázst tud, kétféle erősségen
Érdekes a fogyasztás kérdése is, hiszen a háromliteres tesztautó szinte ugyanazt a fogyasztást produkálta, mint a kétliteres testvére. Városban 10-11 litert mértünk, de országúton ez lemegy egészen 8 liter/100 kilométerig. Összességében 9,3 liter/100 km-es átlag jött ki, ami csak két tizeddel rosszabb, mint a 2.0 dCi értéke. Ennek ellenére a nagy német prémiumgyártók csodamotorjai már ennél kisebb fogyasztásra is képesek, de azért a Latitude-nek nem kell szégyenkeznie.
Hátul hatalmas a lábtér, de az ülések nem franciásan puhák
Milyen benne utazni?
Bár a motor járása kulturált, szinte hangtalan, az autó rugózása pedig inkább a kényelemre fókuszál, van pár zavaró körülmény, amit elrontja az összbenyomást. Az úthibákon néha zavaróan zökken, a rossz utakon nyöszörög, míg nagy sebességnél a vártnál kicsit hangosabb. Ugyanakkor a vezető kellemetlen érzéseit egy masszázsülés igyekszik feledtetni, amely kétféle programot tud két különböző erősséggel, ezáltal jobb, mint amivel a Jaguar XJ-ben találkoztam. A levegő minőségét az ionizáló javítja, de van kétféle illatosító is, ahol szintén lehet erősséget is szabályozni. A zörgéseket tíz hangszórós Bose hifi igyekszik elnyomni, ami természetesen USB-csatlakozóval is rendelkezik.
Az indítógomb mellett vannak a levegőionizáló és az illatosító kapcsolói
Az ülések kényelmesek, a térkínálat pazar, egyedül a feláras (370 ezer Ft) tetőablak vesz el zavaró centimétereket a fejtérből. A 477 literes csomagtartó nem rekordméretű, de pont elég arra, hogy a négy utas poggyászait elnyelje.
Megéri az árát?
Már a Latitude kategóriáját megtalálni sem túl egyszerű, hiszen méreteivel a Volkswagen Passat, Ford Mondeo, Opel Insignia által fémjelzett középkategória felett foglal helyet, de a magyar bemutatóján ezekhez a modellekhez is mérték. Ezeknek azonban inkább a kicsit kisebb Laguna a konkurense, míg a Latitude igazi versenytársa a kategóriát kinövő Skoda Superb lehet, de abból 170 lóerős turbódízel jelenleg a plafon. A Skoda ezzel a kisebb motorral, Elegance felszereltséggel és duplakuplungos automata váltóval 10,3 millió forintba kerül, de mire sok fontos extrával telerakjuk, addigra már 12 millió forintnál is drágább. A tesztelt Latitude a háromliteres motorral 11,4 millió forint, míg a kétliteressel már csak 9,3 millió forint.
Az egyetlen feláras extra a 370 ezer forintos dupla napfénytető. Nem ért ennyit
A Latitude tehát olcsó választás, de akkor is meggondolnám, hogy egy ilyen modellért adjak-e több mint tízmilliót. A kérdésre az első választ az értékvesztése adhatja meg, ami elég nagy. A tesztautónak megfelelő modellt egyévesen, 24 500 kilométerrel 7,5 millióért árulják, vagyis egy év alatt csaknem négymillió az értékvesztése. Tavaly 60 darabot adtak el belőle, ami a Laguna-eladásoknak körülbelül a negyede.
Összegzés
Kicsit olyan érzésem van, mint amikor először ültem a Lancia Thesisben, azzal a különbséggel, hogy a Thesis azért nagyobb jelenség volt. Már akkor is tudtam, hogy kudarcra van ítélve, de a szándékot mindig díjazni kell. Ez a piac azonban egyelőre nem vevő a francia vagy olasz nagy limuzinokra, de ne legyen igazam. A Latitude legnagyobb hibája az, hogy igazából nem dőlt el, hogy koreai vagy francia. A motorja ígéretes próbálkozás, a menetkényelmével sincs nagy gond, az ára pedig egészen jó, de a hatásvadász extrái még nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy letarolja a kicsivel kisebb, de sokkal nevesebb riválisokat.
Műszaki adatok |