Érzékek birodalma - Concorso d'Eleganza Villa d'Este

A Concorso d'Eleganza Villa d'Este - egy néhány évtizedes kihagyást leszámítva - 1929 óta a világ legritkább és legszebb autóinak gyűjtőhelye. A jól szituált résztvevők és a lelkes érdeklődők luxuskörülmények között vehetik szemügyre a szépségverseny résztvevőit - így tettünk mi is.

Goutte d'Eau, azaz Könnycsepp. Leginkább így ismerik a Figoni & Falaschi karosszériás Talbot-Lago T150 C SS Teardrop Coupét
(Még több gyönyörű autó a galériában. Kattintson a képre!)

Fantasztikus, játékos, elegáns, sportos, előkelő - csak hogy néhány jelzőt említsek, de talán a formák tobzódása lenne a legtalálóbb. A hangzásában is fényűző Concorso d'Eleganza Villa d'Estén megcsodálható autók többsége (a legöregebb Talbot-Darracq GP 1500 1926-os évjáratú, a legfiatalabb Iso Grifo Can Am 1971-es) olyan korban született, amikor a tervezők teljesen szabadjára engedhették fantáziájukat, a gazdaságos gyártásnál fontosabb volt egy megfelelően ívelő sárvédő, a biztonságnál a formai kifejezőerő. Persze a legtöbb, itt látható kocsiból pont ezért csak néhány darab készült, emiatt annyira értékesek és érdekesek.

Az űrkorszakot idézi a Lancia Aurelia B52 PF200.
A Pinin Farina hat hasonlót készített az ötvenes évek közepén

Az észak-olaszországi Comói-tó partján zajló autó-szépségverseny a legrégebbi ilyen jellegű esemény Európában és a világban egyaránt. Az autógyárak és karosszériakészítő műhelyek legújabb, legfejlettebb kocsijaikat, előremutató tanulmányaikat mutatták be 1929 őszén, majd a világháború előtt majdnem minden esztendőben, utána még 1947-ben, majd 1949-ben. Azután egészen 1986-ig nem rendeztek itt megint Concorsót, akkor pedig veteránkiállítás lett a dologból.

Lancia Lambda és Mercedes-Benz 710 SS Sport Tourer

A kilencvenes évek végén megjelent a BMW mint főszponzor, és nagy lendülettel vágott neki a patinás esemény feltámasztásának, nem mellékesen mint a Rolls-Royce és a Mini tulajdonosa. A sportosságáról és eleganciájáról ismert bajor cég néhány év alatt elérte, hogy a Concorso ismét a figyelem középpontjába kerüljön: mára egyértelműen ez a legrangosabb európai veteránautós szépségverseny, az itt szerzett elismerések nagyban növelhetik egy-egy autó értékét. Keményen szelektál a rendezőség, élükön Urs Paul Ramseierrel, hogy a nyolc kategóriába sorolt ötven oldtimer és az új koncepcióautók az autógyártás lehető legszélesebb keresztmetszetét nyújtsák, persze komoly előnyben vannak a kis szériában vagy akár egyedileg készített, valamilyen különleges technikai megoldást felvonultató, izgalmas karosszériát viselő járművek. Legfőbb szempont az esztétikai, műszaki és történeti érték. Közúti forgalomra műszakilag alkalmas, minden okmánnyal rendelkező, 1980 előtt gyártott kocsikat lehet benevezni, a jelentkezéshez a FIVA (nemzetközi veteránjármű-szövetség) igazolása is szükséges.

BMW Concept Coupé Mille Miglia 2006-ból

A nyolctagú zsűri igazi szakértőkből áll: idén Lorenzo Ramaciotti, a Fiat csoport vezető dizájnere elnökölt, mellette Charles Lord March, a Goodwood Festival of Speed szervezője, Jürgen Lewandowski, Horst Brüning, Hideo Kodama, Robert Cumberford, Carlo Otto Brambilla és Patrick le Quément, a Renault korábbi dizájnfőnöke értékelte a versenyzőket.

Alfa Romeo 6C 1750 Gran Sport 1931-ből. Hathengeres, kompresszoros motorral szerelt gyári versenyautó. Később Giuseppe Campari tulajdona volt

Egy autómániásnak igazi paradicsom a Concorso d'Eleganza Villa d'Este, remek alkalom, hogy próbára tegye jártasságát az automobilizmus történetében, a karosszériaszobrászat legkiválóbbjainak munkásságában, vagy hogy egyszerűen csak gyönyörködjön. Az oldtimerek túlnyomó többsége nem az ismert gyári kivitelében szerepel, hanem valamelyik (főleg itáliai) műhely által rájuk szabott különleges karosszériával. A legtöbbet, hat kocsit a Pininfarina (illetve régebbi írásmódja szerint Pinin Farina) állította ki, a Ghia, a Vignale és a Zagato három-három, a Bertone és a Touring kettő-kettő, a Frua és a Motto egy-egy kocsival járult hozzá a szélsőséges formákat is felvonultató show-hoz.

Kilátás a Comói-tóra, előtérben az egyetlen Lamborghini Miura Roadster. Nem egészen egyértelmű, miért a "Zárt sportkocsik" kategóriában indult

Érdekes a Scaglietti helyzete, hisz a náluk készült Ferrari karosszériákat (250GT, 275 GTB/4) is Pininfarina tervezte. Mondhatnánk, természetes hogy a műszaki alapot adó kocsik többsége is Alfa Romeo, Lancia, Ferrari, Maserati, Lamborghini, Fiat, Cisitalia, de azért az öreg kontinens többi országa is kitett magáért: a BMW egy szériakivitelű és egy a Mille Miglián indított 328-assal és egy 507-essel jeletkezett, a Mercedes-Benz egy 1928-as évjáratú 710 SS-el és egy 1954-es sirályszárnyas 300 SL-el indult. Roppant erős volt a brit felhozatal, az 1931-es Bentley 8 Litre mellett Squire 1500 SC, MG K3 Magnette, Lagonda V12 Rapide, Rolls-Royce Phantom II Continental és Silver Wraith, Jaguar SS 100, Mark IV, C-Type, D-Type, XK 120, Aston Martin DB2 képviselte a szigetországot.

Kora egyik legelegánsabb amerikai kocsija volt a Duesenberg X Straight 8

A harmincas-negyvenes években még a franciák is ott voltak a világ élvonalában, főleg ami a formatervezést és a versenysikereket illeti. Ehhez képest csak egy Bugatti (57 TT 1935-ből, Bertelli karosszériával), egy Delage (D6 3 Litre, 1947, Letourneur & Marchand), két Talbot-Lago (T26 GS 1948-ból Dubos Fréres felépítménnyel és 1938-as évjáratú Figoni & Falaschi karosszériás T150 C SS) érkezett. Mondjuk ez utóbbi, "Könnycsepp" néven ismert jármű vitán felül az egyik legszebb autó, amelyet valaha készítettek, ezt bizonyítja a három most elnyert díj is.

Utolsó simítások a Ferrari 275 GTB/4 motorterében, mielőtt a rajongók megrohanják

Az újvilágból mindössze három kocsi érkezett, illetve négy, ha a Cisitalia-Fordot is ide számítjuk, de azok aztán megérdemelték a figyelmet: az 1937-es Packard 1507 tizenkéthengeres erőforrása 7756 cm³-es, a kocsi egyike a néhány gyári kupénak. 1927-ből érkezett az egyedi "csónak-farú" McFarlan-karosszériás Duesenberg X Straight 8, amelynek különféle változataiból összesen 13 készült és négy maradt fenn. A Cadillac Series 90 (1938) egy olyan szériából származik, amelybe először került 16 hengeres motor, ezáltal a világ egyik legexkluzívabb kocsijának számított. A legenda szerint Henry Ford olyan nagy tisztelője volt az olasz autóknak, hogy ha Alfa Romeót látott, megemelte a kalapját. Nem tudom, igaz-e, de annyi biztos, hogy Henry Ford II két Cisitaliát is birtokolt, mielőtt megrendelte volna a Ford mechanikára épülő 808XF-et kabrió és kivitelben. Nem is készült több belőlük.

Frazer-Nash Namir, Giorgetto Giugiaro ItalDesign stúdiójának legújabb modellje

Csak a katalógus többszöri áttanulmányozása után jöttem rá, hogy nem szerepelt egyetlen Austin-Healey, Renault, Peugeot, Citroën, Morgan, Riley, Triumph, Volvo, de még Porsche, De Tomaso, Alvis, Jensen, Lotus, Delahaye és Auburn sem, hogy a "földhözragadtabb" márkákat ne is említsük. Az az igazság, hogy nem is hiányoztak. Annyi volt a látnivaló, hogy nehéz lett volna még többet befogadni. A klasszikus kocsik mellett még megmérkőzött egymással öt új koncepcióautó is, amelyek talán harminc vagy negyven év múlva élveznek majd hasonlóan fontos státust. Az olasz formatervezés legszebb tradícióit felelevenítő Spada TS Codatronica, a Touring Superleggera-karosszériás Bentley Continental Flying Star, az amerikai megrendelésre egy példányban, 599 GTB Fioranóból átalakított aranyszínű Ferrari P540 Superfast Aperta, a hibrid hajtású, Italdesign tervezésű Frazer-Nash Namir és a jubiláló Alfa Romeo tiszteletére a Zagatónál készített TZ3 Corsa közül ez utóbbi nyerte a zsűri díját.

A Villa Erba előtt. Frazer-Nash Namir, Alfa Romeo 2000 Sportiva, BMW Concept Coupé Mille Miglia

A Concorso résztvevői mellett látható volt szinte minden BMW modell, amely meghatározta a cég stílusát, valamint a harmincas évek legendás sportkocsijának, a 328-asnak a Berlin-Róma versenyre és Mille Migliára felkészített változatai is, ráadásképp a frissen, romokból újjáépített Kamm Coupé. Az idén százéves Alfa Romeo is elhozott néhány elképesztő különlegességet a gyári múzeumból, rendeztek dizájn-szimpóziumot, és ki lehetett próbálni néhány úszóképes autót - Amphicarokat és Schwimmwagent - is a Comói-tavon. A több mint ötezer látogató a szépséges járművek mellett találkozhatott Ercole Spadával, a Zagato egykori főtervezőjével és a Mille Miglia sokszoros győztesével, Luciano Viaróval is.