Bejelentkezéskor emberünk megkérdi, hogy cégkivonat van-e. Kérdem, hogy az minek, ide járok, tudják, van világháló is, de azért szívesen mondok cégjegyzékszámot. Mondja, az kevés, be kell szkennelnie az eredetit. Itt jegyezném meg, hogy utoljára cégkivonatot az elhíresült hegyközségi választáson kértek tőlem. Egyébként sem értem a dolgot, hiszen csalárd módon meglepetésből nem szokott nekem tudtomon kívül senki autót vizsgáztatni, visszaélésre nem látok esélyt. De rendben van, elmegyek érte, szinte ingyen van a gázolaj, rá is érek, gyors kör ez.
Beállok a vizsgasorra. Várok, várok, igyekszem elintézni néhány telefont, kiszámolom a kén-adagot a borokhoz, átgondolom a teendőket, kínomban még le is írom. Otthon vár a cefre a préselésre, az emberek pedig rám, tudom. Ráadásul azt mondtam nekik, hogy délre elintézem, és igyekszem haza.
A piros feltűnő szín, bikának a posztó. Amikor már két és fél órája áll a vizsgahelyen ugyanaz a piros suzuki, amelyről köztudott, hogy gond sosincs vele, megkérdem, hogy mire várunk. A válasz: nézzem el, legyek türelemmel, dehát ellenőrzés van. Ellenőrzéhéés? Gyorsan megszámolom, hogy ha előttem két autó, aztán az enyém, dél közelít, reggel 9 óta vagyok itt, akkor este hétig kell várnom arra, hogy közel húszezerért levegyék a rendszámot a buszról. Ezt nem szeretném, úgyhogy a hallottak konklúziója alapján eltakarítottam a mögöttem állókat és lefaroltam a vizsgasorról. Eredmény nincs, fél nap elment. Ha majd ráérek visszamegyek.
Általában azért járnak emberek öreg, 14 éves roncsokkal, mert arra van pénzük. Én mondjuk emellett viccesnek, szépnek és okosnak is találom. A gépszörny korához képest topfitt, költök is rá vagyonokat, minden hónapban. Bármi elromlik, megjavul, minőségi alkatrészekből, mert komoly borászatban termelő munkaeszköz, ráadásul szerelemgyerek, ex rally-világbajnokságos szervizbusz. Duda viszont nincs rajta, mert nem csináltam meg amikor elmúlt, hiszen úgysem használom soha, annyira nem vagyok paraszt. Viszont kötelező, ezért elkaszálnak a vizsgán. Főleg ha ott vannak a kukacos ellenőrök, akiktől mindenki nagyon retteg. Akiknek - nem győzöm hangsúlyozni, nekik is el szoktam mondani, most le is írom - a fizetéséért annyit dolgozom, hogy lassan belerokkanok. Vagyunk így ezzel még páran. Megkérdezném, hogy honnan veszik a bátorságot maguknak arra, hogy hosszú órákon keresztül várakoztassák az állampolgárt, aki jóhiszeműen, öreg, de rendes autóval, időpontra érkezett, és azt hitte, hogy az egyébként teljesen felesleges, és mocskosul korrupt műszaki vizsgát letudhatja a szokott időegység alatt, és nem kell egy egész munkanapot eltöltenie vele?
Demeter Endre