Kislexikon

 

Adaptív evolúció: az élőlények ökológiai alkalmazkodása a változó környezeti feltételekhez a törzsfejlődés során.

Adventív faj (flóra idegen eleme): a magyar flórában más területekről, elsősorban az emberi tevékenység következtében bejutott fajok.

Antropofil növényfajok: az emberi tevékenységtől befolyásolt termőhelyek növényei, melyek az emberi (antropogén) bolygatást kifejezetten igénylik.

Antropo-toleráns növényfajok: az emberi tevékenységtől befolyásolt termőhelyek növényei, melyek a rendszeres emberi bolygatást jól tűrik.

Biomassza: az élő anyag mennyisége adott pillanatban térfogat vagy súly szerint.

Diverzitás: a biológiai sokféleség jellemzésére használt fogalom.

Efemer növények: néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig tenyésző növényfajok, tehát egy év alatt több nemzedéket is létrehozhatnak.

Epifiton növények: fák koronáján és törzsén megtelepedő növények, főként a trópusi esőerdőkre jellemzők.

Euryők, eurytoleráns fajok: tág ökológiai tűrőképességgel rendelkező fajok.

Flóra: adott területen, adott időben előforduló növényfajok összessége.

Formáció: hasonló megjelenésű növényzettípusok, amelyeket rendszerint az uralkodó növényzet alapján határoznak meg, illetve neveznek el.

Gaia: a Föld istennője a görög mitológiában.

Generalista növényfajok: tág ökológiai alkalmazkodóképességű növények.

Indikátorfajok: a környezeti tényezők szűk intervallumához alkalmazkodott, és előfordulásukban ahhoz ragaszkodó fajok csoportja.

Karakterfaj (jellemző faj): olyan növényfajok, melyek kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodnak (hűek hozzá), csak annak állományaiban fordulnak elő.

Kompetitor vagy társulásalkotó fajok: a növényi társadalmak uralkodó fajai. Erőteljes vegetatív terjedésű fajok, kiterjedt kolóniákat képeznek.

Niche: a modern ökológia egyik legfontosabb fogalma, a populáció ökológiai állapotát jellemző állapottér részhalmaza.

Növényi populáció: valamely terület növényfajainak összessége.

Növénycönológia (növénytársulástan): a növénytársulások (fitocönózisok) florisztikai összetételét, kialakulását, szerkezetét, rendszerezését elemző tudomány.

Növénytársulás: a növényfajok meghatározott környezeti feltételektől függő, konkurenciától befolyásolt, azonos feltételek között állományaiban többé-kevésbé ismétlődő kombinációja.

Ruderális növények: zavart termőhelyek növényei. (Az egész országban gyakoriak, utak mellett, parlagterületeken, településeken fordulnak elő.)

Specialista növényfajok: szűk ökológiai alkalmazkodóképességű növények.

Sztenők, sztenotoleráns fajok: szűk ökológiai tűrőképességű fajok.

Szubsztrátum: táptalaj.

Szukcesszió: az egyik életközösségnek (társulásnak) a másik által történő felváltása (időbeni egymásutánisága), amelyet az éghajlat, a talajviszonyok vagy maguk az élő szervezetek idéznek elő.

Vegetáció: a földfelszínt beborító növénytömeg, a táj képét meghatározó növénytakaró, mely sok növényfaj populációinak együttese.