Van-e bármi hatása az egészségre a hamburgeradónak?

Önmagában a hamburger-, zsír- vagy üdítőital-adó bevezetésétől naivitás azt várni, hogy a lakosság egészségesebben táplálkozik majd. Ha azonban az egészségtelen ételekből befolyó adóbevételeket a kormányok az egészséges ételek támogatására fordítanák, az elméleti kutatások szerint markánsan átalakulhatnának az étkezési szokások. Mit mutatnak a korábbi nemzetközi kutatások eredményei?

A hamburger- vagy zsíradó nem új találmány, ilyen típusú közterhet először 1942-ben egy amerikai fiziológus, Anton J. Carlson vetett fel. Javaslata szerint a túlsúlyos emberekkel extra adót kellene fizettetni, amelyből emelni lehetne a fronton harcoló katonák élelemmel való ellátásának színvonalát.

Az ötlet az Egyesült Államokban legközelebb a nyolcvanas évek közepén, az elhízottak számának drasztikus növekedése láttán merült fel, amikor Kelly D. Brownell professzor, a Yale Egyetem élelmiszerpolitikával és elhízással foglalkozó Rudd Központjának igazgatója azt javasolta, hogy a hamburgeradóból befolyt összegből egészséges ételeket támogassanak.

Mire költsék az adóbevételeket?

Az adó bevezetésének egyik legfontosabb kérdése, hogy a befolyt összeget mire fordítsa egy adott kormány: a döntéshozók lyukakat akarnak vele betömködni, vagy az elhízásból, egészségtelen táplálkozásból eredő betegségek kezelésére fordítanák?

Vagy esetleg a lakosság egészségtelen életvitelének alapjaiban történő átformálása a cél, és a befolyt összeget elsősorban egészséges ételek támogatására, ezáltal az étkezési szerkezet átalakítására, kisebb mértékben pedig felvilágosító kampányokra, szűrőprogramokra fordítanák?

Egészségtelen ételre az Egyesült Államok csaknem összes állama vetett már ki adót, és Európában is több ország vezetett már be ilyet (Dánia 2010 januárjában zsíradót, Németország "szenvedélyadót" vezetett be), több országban pedig napirenden van a téma (Romániában, Nagy-Britanniában, Új-Zélandon, Franciaországban). Az adóbevételek elköltésének előremutató példái azok az amerikai kezdeményezések, amelyek, felismerve, hogy a kövérség elleni harc másik kardinális pontja a mozgás, az infrastruktúra megváltoztatását (bicikliutak, sétautak kiépítése) finanszírozzák a befolyó adókból.

Milyen termékekre vessék ki?

Bár az USA több államában vezettek már be adót cukros üdítőitalokra, gyorséttermi ételekre (hamburgerre, pizzára), a kezdeményezéseket nem kísérte az elhízottak arányának látványos csökkenése. Kiderült, hogy az élelmiszerek megadóztatása sokkal bonyolultabban hat a fogyasztás szerkezetére, mint a cigarettára vagy az alkoholra kivetett jövedéki adó, amelyek egyértelműen visszavetették a fogyasztást.

Kutatások igazolták például, hogy a magas telített és transz-zsírsav tartalmú termékek megadóztatása, bár csökkenti ezek fogyasztását, azaz társadalmi szinten a koleszterinszint mérséklődik, a sófogyasztás (főleg a gabonatermékek fogyasztása révén) viszont megnő. A fokozott nátriumbevitel pedig emeli a magas vérnyomás kockázatát - ily módon a szív- és érrendszeri betegségek kockázata társadalmi szinten nem változik.

Ugyancsak vizsgálatok igazolják, hogy a magas zsírtartalmú tejtermékek (teljes tej, vaj, zsíros sajtok) megadóztatásával párhuzamosan csökken a gyümölcsfogyasztás.

A termékek körének kiválasztásánál tehát gondosan kell eljárni. A legtöbb országban a következő élelmiszerek kerültek fel a "bűnös ételek" listájára: teljes tej, vaj, zsíros sajtok, saláta-dresszingek, különféle kenhető zsiradékok (margarin, vajkrém, mogyoróvaj, növényi olajok), gyorséttermi ételek (hamburger, pizza, sültkrumpli), félkész ételek, chipsek, tejcsokoládé, sütemények, kekszek, vajas pattogatott kukorica, cukros üdítők.

A listát természetesen mindenütt komoly vita előzte meg, visszatérő téma volt például a tejtermékek "egészségtelensége". Elméleti szinten azonban abban egyetértés volt, hogy olyan termékeket kell megadóztatni, amelyek energiatartalma nagyon magas, tápanyagtartalma viszont csekély.

Valóban csökkenti-e a fogyasztást az árak növekedése?

A 2000-es évek közepén több amerikai kutatás is igazolta, hogy a megadóztatás miatt megnövekedett árú cukros üdítők és pizza fogyasztása csökkent - azaz az adók első ránézésre hasznos eszköznek bizonyultak a kövérség ellen.

A kutatásokból azonban az is kiderült, hogy a csekély mértékű, 3-4 százalék körüli adók a lakosság átlagos testtömegében nem eredményeztek szignifikáns változásokat. Ha a döntéshozóknak valóban a lakosság egészségi állapotának javítása a célja, akkor egyes vizsgálatok szerint 15-18 százalék körüli adók bevezetésére lenne szükség.

A korábbi kutatások ugyancsak érdekes megállapítása, hogy a túlsúlyos és elhízott emberek a legkevésbé árérzékenyek, a növekvő költségek ellenére ők ragaszkodnak leginkább bevált, egészségtelen kedvenceikhez.

Forrás: AFP

Igazságos-e a hamburgeradó?

Ismert, hogy az alacsonyabb jövedelműek, akik egy hónapban jövedelmük nagyobb részét költik élelmiszerre, mint a tehetősek, nagyobb arányban vásárolnak egészségtelen élelmiszereket, így a hamburgeradó őket erőteljesebben érinti.

Ráadásul, mivel manapság az egészségtelen ételek jellemzően olcsóbbak, mint az egészségesek, az alacsonyabb jövedelműek duplán akadályoztatva vannak fogyasztási szerkezetük átalakításában.

Termékekre vagy túlsúlyos emberekre vessék-e ki inkább az adót?

Azokban az államokban, amelyekben a hamburger- vagy zsíradó bevezetése felmerült, az ellenzők gyakori érve volt, hogy a döntéshozók azokat is plusz terhekkel sújtják, akik egyébként mértékletesek, és csak időnként, egészségre nem káros mennyiségben vesznek magukhoz egészségtelen ételeket. Miért kell azt is büntetni, aki kéthetente egyszer téved csak be egy gyorsétterembe vagy iszik meg fél liter cukros üdítőt?

Az adó ellenzői úgy vélik, hogy az elhízás és az ehhez kapcsolódó szív- és érrendszeri betegségek, valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának hátterében a legtöbb ember esetében akarat- és motivációhiány áll.

Nagy-Britanniában a társadalmi vita során felmerült például olyan javaslat, hogy ne a termékeket, hanem az embereket adóztassák meg, mégpedig testtömegindexük (BMI) alapján. Az ötlet támogatói progresszív adót képzeltek el: minél elhízottabb valaki, annál nagyobb támogatást kelljen fizetnie az államkasszába.

Érdekes utat választott a kövérség elleni harcban Japán. A 2008-ban elindított elhízás elleni kampány keretében minden 40 és 74 év közötti embernek az éves orvosi vizsgálat során mérik a derékbőségét. Nők esetében 90, férfiaknál 85 centimért nem haladhat meg a derék körvonala. Aki ennél testesebb, kötelező diétás tanácsadáson kell részt vennie, illetve 3-6 havonta meg kell jelennie felülvizsgálaton. A szigetország célja, hogy 2012-ig 10 százalékkal, 2017-ig 25 százalékkal csökkentse az elhízottak arányát. Ha ez nem sikerül, a kormány terve az, hogy egészségtelen ételeket gyártó cégeket, valamint az egészségügyi felvilágosításért felelős helyi önkormányzatokat sújtja különféle adókkal.