Izaskun Orue, a spanyolországi Deusto Egyetem pszichológusa és munkatársai a Social Psychological and Personality Science című szaklapban közölt kérdőíves vizsgálatban 777 spanyol iskolás (8 és 12 év közötti) gyereket kérdeztek meg arról, hogy tanúi voltak-e agressziónak az iskolában, a környékükön, az otthonukban vagy a TV-ben.
Azt is megkérdezték tőlük, hogy szoktak-e ők maguk agresszió áldozatai lenni, például hogy milyen gyakran ütik meg őket otthon. Más kérdések arra irányultak, mennyire tartották helyénvalónak a megkérdezett gyerekek az agresszív viselkedést - például a következő állítást kellett értékelniük: "Időnként meg kell ütnünk másokat, mert megérdemlik."
A kérdőív utolsó részében azt mérték fel, mennyire volt agresszív maga a válaszoló, egyrészt saját beszámolója, másrészt osztálytársai jellemzése alapján. Hat hónappal később ismét feltették a gyerekeknek ugyanazokat a kérdéseket, hogy megvizsgálják az agresszióval való találkozás hosszabb távú hatásait.
A gyerek egy idő után az agressziót tekinti normálisnak
A kérdőívek egyértelműen azt mutatták, hogy azok az iskolások, akik tanúi vagy elszenvedői voltak agressziónak, agresszívebbek voltak "szelídebb" közegben nevelkedő társaiknál. Az agresszió megtapasztalásának késleltetett hatása is volt: akikről az első kérdőívben kiderült, hogy gyakran találkoztak agresszív viselkedéssel, azok a hat hónappal későbbi válaszaik alapján agresszívebbé váltak a vizsgálat kezdetén regisztrálthoz képest.
A kutatók a változást azzal magyarázták, hogy az agressziót otthon, az iskolában, a tévében, illetve saját bőrükön megtapasztaló gyerekek egyre inkább gyakorinak, normálisnak és elfogadhatónak tartják az agressziót.
"Azok az emberek, akik számukra nehezen emészthető erőszakkal találkoznak, előbb-utóbb elhiszik, hogy az agresszió normális módja a konfliktusok megoldásának és a vágyott dolgok megszerzésének. Ez a hit csökkenti a gátlásaikat a másokkal szembeni agresszióval kapcsolatban" - írják a szerzők.