Jó-e a magyar gyerekeknek, hogy később kezdik az iskolát?

Ma Magyarországon iskolába mehet az a gyerek, aki adott év május 31-éig betöltötte hatodik életévét, a szülők többsége azonban inkább úgy dönt, hogy még egy évet vár. Így a magyar gyerekek világviszonylatban egyedülállóan későn, 7 és 8 éves koruk között kezdenek iskolába járni. Gyermekpszichológusokat kérdeztünk arról, hogy jár-e bármilyen előnnyel, hogy egy hatéves gyereket még egy évig óvodában tartanak.

Magyarországon ma elvileg az kezdi el az iskolát, aki május 31-ig betölti a 6. életévét, ám a törvény lehetővé teszi a rugalmas iskolakezdést. Ennek következménye az lett, hogy a magyar gyerekek a nemzetközi átlaghoz képest későn kerülnek iskolába: többnyire nem 6 és 7, hanem 7 és 8 éves koruk között.

Beiskolázás: érvek és ellenérvek

"Hat-hétéves koruk között a gyerekek fejlődésük új fázisába érkeznek. Látványosan átalakulnak a testarányaik: a fej-törzs hossza a felnőttekéhez közelít, de a fejlődés új állomásáról tanúskodnak a maradandó fogak is. A hatodik év végére elkészül az idegrendszer komplett 'szigetelése', vagyis az idegrostokat burkoló myelinhüvely, és javul az érzékelő és mozgató idegpályák közötti kapcsolat is" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna gyermekpszichológus, egyetemi tanár.

"Hogy a gyerekek életében a hat és hét év közötti időszak fordulópont, alátámasztja az is, hogy a különböző kultúrák meglepően egységesen e kortól tartották-tartják alkalmasnak a gyerekeket, hogy bekapcsolódjanak a munkába, vagy hozzálássanak a formális tanuláshoz" - teszi hozzá a szakember.

Ehhez képest a magyar gyerekek többsége ma már nem 6 és 7 éves kora között kerül iskolába. "Az itthon elterjedt dogmatikus nézet szerint a gyerekek végtelenül sérülékeny és kiszolgáltatott lények, akiket lehetőleg minél tovább a család szoros ölelésében kell tartani. Óvni kell őket minden feladattól és megpróbáltatástól, különösen az iskolától, amelyben, úgymond, zord és lélektelen pedagógusok összevont szemöldökkel figyelik, sikerül-e összekapcsolni a betűket" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna.

A gyermekpszichológus szerint amellett, hogy a pedagógusokkal szembeni gyanakvás senkinek sem használ, az is kérdés, hogyan és mikor tanulja meg ilyen körülmények között a valóságtól mesterségesen elszigetelt gyerek, hogy az életben vannak leküzdendő nehézségek is, és mitől lesz képes összpontosítani saját erőit-energiáit, hogy felülkerekedjen.

"Bár sok a kitűnő tanító, a magyar iskolák akkor is mintha elfelejtették volna, milyen a gyerek. A gyerek nélkül kitalált iskolarendszer túl gyors: azt mondja, hogy karácsonyra, vagy év végére ír-olvas a gyerek. Ennek eredménye, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar negyedikesek értő olvasása ugyan jobb, mint az ugyanilyen korú norvég vagy svéd gyerekeké, 15 éves korra azonban ez megfordul. Ennek oka az, hogy a skandinávok sokkal lassabban haladnak, hosszú időn keresztül csak alapoznak" - mondja Vekerdy Tamás gyermekpszichológus. A szakértő szerint az is aggasztó, hogy míg tőlünk nyugatra az iskolával a társadalmi különbségek évről-évre csökkennek, nálunk nem.

Ez utóbbi ténnyel kapcsolatban azonban Vajda Zsuzsanna kétségesnek tartja, hogy összehasonlítható-e a hazai helyzet - ahol a lakosság 30 százaléka él a létminimum környékén, vagy alatta - a gazdag skandináv országokéval, ahol a hátrányos helyzetűek aránya nem több, mint 3-5 százalék (feltéve, hogy nem számítjuk közéjük az állampolgársággal nem rendelkező bevándorlókat).

Nyer vagy veszít a gyerek az iskolakezdés eltolásával?

Vekerdy úgy véli, hogy az iskolakezdés egy évvel való eltolásával a gyerek nem veszít egy évet, hanem nyer - a játék számára. A szakember szerint egy hatéves gyerek számára még nem a tanulás, hanem a szabad játék, a mese, az ének a legfejlesztőbb. Ezek alapozzák meg az érzelmi biztonságot, illetve az orientálódását a családban, a világban. Az iskoláskorban pedig az érzelmi nevelés alapjainak a művészeteknek kellene lenniük.

Vajda szerint azonban a visszatartás pozitív hatása nem egyértelmű. "Az óvónők beszámolói szerint a 6 év körüli gyerekek nagy része képességei alapján alkalmas lenne az iskolakezdésre, és a halasztás kudarcélményt jelent a számukra, azaz nemhogy javítaná, hanem rontja az önértékelésüket" - mondja. "Az életidő tékozlása nagy felelősség, hiszen ma már gyakran öt évig járnak a gyerekek középiskolába, tehát húszéves korukban esetleg még mindig az iskolapadban ülnek. És hány évesek lesznek, mire befejezik a tanulást, és végre hozzálátnak a munkakezdéshez, családalapításhoz?"

A szakember szerint az is probléma, hogy a visszatartott gyerekek foglalják a helyet az amúgy is férőhely-problémákkal küzdő óvodákban, ráadásul az ambiciózus szülők többnyire különórákra küldik őket, és gyakran kétes értékű, iskolán kívüli fejlesztő programokat is igénybe vesznek.

Van, ahol ötévesen kezdik az iskolát

A legtöbb európai országban a tankötelezettség alsó határa hat év. Van azonban néhány ország (Egyesült Királyság, Málta, Görögország és Hollandia), ahol a gyerekek már ötéves kortól iskolába mehetnek. "Ezekben az országokban kétségkívül gyakoriak az iskolaérettség hiányából adódó problémák - érthetetlen, miért erőltetik mégis a döntéshozók. Ám a hazai helyzet szintén szélsőségnek tekinthető" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna.

Vekerdy Tamás szerint azonban nehéz összehasonlítani a brit helyzetet a magyarral, mert ott még a hat-hét-nyolc évesek iskolai oktatása is a legjobb értelemben vett óvoda, nagyon sok játékkal.

Az európai országok közül akad egyébként néhány, ahol csak hétéves kortól kezdhetnek a gyerekek iskolába járni: ilyen többek között Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Bulgária vagy Svédország.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Tény, hogy az iskolákban kialakult helyzet nem kedvez a hatéveseknek

Bár a gyerekek rugalmas iskolakezdése kétségkívül humánus megoldás, abban mindkét gyermekpszichológus egyetért: nem szerencsés, hogy jelenleg két elsős között akár két év korkülönbség is lehet. "Két hatéves között már háromhónapnyi különbség is mérhető, míg később, 12 éves korban már csak egy év különbség mutatható ki. Ma egy hatéves kifejezetten nehéz helyzetben van, könnyen éretlen lehet a többiekhez képest" - mondja Vekerdy Tamás.

A gyermekpszichológus a szülőknek azt ajánlja: mérlegeljenek, és döntésükben az egyik fő tényező a tanító néni személye legyen. "Az a jó tanító néni, aki nem siet, jut idő bőven mesére, játékra, szabadban való tartózkodásra. A gyereknek természetesen az az előnyös, ha a tanító néni személye négy évig nem változik" - tanácsolja Vekerdy.

Nulladik osztály: mire megoldás?

A várhatóan májusban kormány elé kerülő új közoktatási törvénytervezet szerint a hétéves kort elért, de az iskolai tanulásra még nem képes gyermekek számára előkészítő osztályt kell szervezni. Ennek célja és feladata az lenne, hogy a gyermekek egy év alatt behozzák lemaradásukat, és elérjék az iskolaérettséget. Az előkészítő osztály után a gyermek - a szakértői bizottság véleménye alapján - vagy normál, vagy kis létszámú, vagy gyógypedagógiai első osztályban folytathatja tanulmányait. Az ötlettel kapcsolatban számos oktatási szakértő adott hangot abbéli félelmének, hogy a nulladik osztály rendszere a szegregációt fogja erősíteni. (nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/uj-ktv-terv-vitaanyag)

"A hátrányos, rossz családi körülmények között nevelkedő gyerekek beiskolázása különleges problémát jelent. Az ő esetükben alapvető, hogy minél előbb intézményi segítséget kapjanak, ahol felkészítik őket az iskolakezdésre" - mondja dr. Vajda Zsuzsanna.

Vekerdy Tamás szerint amennyiben a nulladik osztály csak a verbális intelligencia fejlesztéséről szól, nem old meg semmilyen problémát. A pedagógusoknak az idekerülő gyerekek fejlesztésénél fokozottan kellene szem előtt tartaniuk, hogy nem egyféle intelligencia létezik: a vizuális, a zenei, a kézzel végzett cselekvési-alkotói vagy a mozgási intelligencia ugyanúgy elismerésre kell, hogy kerüljön, mint a verbális - véli a gyermekpszichológus.