A függőség inkább biológiai, mint lelki eredetű betegség az új kutatások szerint

Az új kutatások a függőséget inkább biológiai eredetű kórképnek, és kevésbé pszichés-szociális zavarnak tartják. Az Amerikai Addiktológiai Társaság új meghatározása szerint az addikció krónikus agyi rendellenesség, amelyben egyes agyterületek markánsan megváltoznak. Mit tudnak ma az idegtudományok a függőség kialakulásáról?

Újradefiniálta a függőség fogalmát az Amerikai Addiktológiai Társaság (The American Society of Addiction Medicine, ASAM): e szerint a függőség krónikus agyi rendellenesség, nem egyszerű viselkedési probléma. Ez az első alkalom, hogy a szervezet hivatalosan kinyilvánította, hogy a függőség több mint egy kémiai anyag vagy viselkedési szenvedély miatt bekövetkező kóros viselkedés. A függőség ugyanis a külső megnyilvánulásokon túl egyes agyi területek működését is krónikusan megváltoztatja.

A tudományos társaság egy négyéves, 80 szakértő bevonásával folytatott vizsgálat eredményeképpen alkotta meg az új meghatározást. Az új definíció szerint a függőség primer kórkép, azaz nem bizonyos érzelmi és pszichiátriai problémák következménye. Az pedig, hogy a függőséget krónikus betegségnek nyilvánították, azt jelenti, hogy egy életen keresztül kellene monitorozni, illetve szükség esetén kezelni, hasonlóan a szintén krónikus betegségnek számító szív- és érrendszeri panaszokhoz vagy a cukorbetegséghez.

A függőség 40-60 százalékban magyarázható a genetikai örökséggel

"A bejelentés tulajdonképpen nem meglepő. Már a nyolcvanas években felmerült a kérdés, hogy a függőség mennyiben viselkedési és mennyiben agyi rendellenesség. Az agykutatás az elmúlt évtizedekben fantasztikusan lendületesen fejlődött, a képalkotó eljárások terén és ezek segítségével az agyi folyamatok megismerése területén is óriási haladás történt. Ráadásul jelenleg a tudományos életben van egy olyan általános tendencia is, hogy a természettudományi eredményeket jobban elismerik, erősebb tudományos eredményeknek tartják őket, mint a pszichológiai kutatások - természetüknél fogva - időnként nehezebben megfogható eredményeit" - mondja Demetrovics Zsolt addiktológus, pszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének intézetigazgatója.

De ettől még az ember bio-pszicho-szociális lény, azaz több, mint a központi idegrendszere. "Van egy genetikai örökségünk, amely hajlamosíthat a függőség kialakulására, de az, hogy az addikció tényelegesen kialakul-e, a környezeti tényezők hatásának, visszahatásának is függvénye" - mondja az addiktológus. "Egészen másképp néz ki például egy heroinista Moszkvában, Londonban vagy Budapesten. Vagy egy olyan ember, aki társasági dohányos, azaz hiányzik nála a dohányzást meghatározó biológiai-pszichés érzékenység, könnyebben le fog szokni a dohányzásról, mint az, akinél erős a genetikai hajlam. Nem lehet, és nem is érdemes egymástól elválasztani a biológiai, a pszichológiai és a szociális tényezőket."

Az addikció kialakulásában 40-60 százalékra tehetjük a genetikai örökség szerepét, ami elsősorban bizonyos központi idegrendszeri mintázatokban jelenik meg. "Száz fölött van azoknak az ismert génváltozatoknak (polimorfizmusoknak) a száma, amelyek egy része a szert használókban nagy valószínűséggel jelen van" - mondja Demetrovics.

A függőség átrendezi az agyi idegsejthálózatot

A függőség kialakulásában részt vevő központi agyterületek a jutalmazó rendszer részei. "Rendkívül ősi agyterületekről van szó, amelyek már a rágcsálóknál is megtalálhatók. Ha jutalomértékű élmény éri az agyat, dopamin, vagy ahogy a köznyelv használja: boldogsághormon szabadul fel. Ma már tudjuk azt is, hogy a függőség kialakulását nagyban elősegíti, ha a jutalom váratlanul nagyobb, mint ahogy a korábbi tapasztalatok alapján az agy előzetesen kiszámolta" - mondja dr. Katona István agykutató, az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézet Molekuláris Neurobiológiai Kutatócsoportjának vezetője. A jutalom lehet kémiai anyag (étel, kávé, alkohol, cukor, drog, cigaretta vegyületei), de a viselkedési szenvedélybetegségek (internetfüggés, szexfüggés, játékszenvedély) esetén is a jutalomközpont aktiválódásáról van szó.

A boldogság utáni vágyakozás megismételteti velünk a jutalmazó rendszert aktiváló cselekvést, ami párhuzamosan az idegi szinapszisok átrendeződéséhez vezet. "A drogkereső viselkedésben részt vevő szinapszisok megerősödnek, és 'beégnek' az idegsejt-hálózatba. Ha ez a beíródás megtörtént, mivel nagyon erős emléknyomról van szó, nehéz kitörölni, inkább csak elfojtani lehet. Ezért is nagyon fontos a megelőzés" - mondja Katona. "Kokainfogyasztókról például tudjuk, hogy még húsz évvel az utolsó szerhasználat után is, ha droghasználókról szóló videót mutatunk nekik, szinte elviselhetetlen sóvárgási roham tör rájuk."

Az agyi jutalmazó központ mindenkinél más: van, akinek több jutalomra van szüksége, más kevesebbel is beéri. Az, hogy kinél milyen függőség alakul ki, nagy részben a környezet hatása. "Van, aki rátalál a drogokra, míg egy jobban szocializált környezetben felnőtt ember lehet, hogy az extrém sportokban találja meg ugyanazt az eufóriát" - mondja Demetrovics Zsolt.

Forrás: AFP

Különösen veszélyes a szerhasználat 21 éves kor alatt

A függőség kialakulásában ugyancsak meghatározó agyterület a homloklebenyben található prefrontális kéreg, amely felügyeletet gyakorol ősi, ösztönös cselekedeteink felett. Nem meglepő, hogy ez az agyterület az emberben sokkal fejlettebb, mint a rágcsálókban. "Az idegrendszer érése fokozatos folyamat. Míg a látókéreg gyakorlatilag kétéves korunkra kialakul, addig a kognitív kontrollért felelős terület csak 21 éves korra - ez az utoljára megérő agyi régió. A fiatalkori szerhasználat azért nagyon veszélyes, mert a belső kontrollgyakorlás ekkor még nem működik kellő hatékonysággal. Ezért van az is, hogy ha valaki 12-13 évesen szokik rá a cigire, 50 százalék az esélye rá, hogy egy életen át dohányzik. Míg ha valaki csak 21 éves kora után lesz függő, ugyanennek a valószínűsége csak 8-10 százalék" - mondja dr. Katona István.

"Minden olyan törekvés, amely valamilyen addiktív potenciállal rendelkező kémiai anyag népszerűsítését tűzi célul, azért komoly felelőtlenség, mert lényegében mások idegi szinapszisaival játszik" - mondja az agykutató. A már kialakult szenvedélybetegség azonban az egyéni akarattól sokszor lényegében független viselkedést jelent, ezért ennek gyógyítása szakemberek feladata, nem börtönőröké - hangsúlyozza Katona.

A leszoktatásban a pszichoterápiáé a vezető szerep

Bár komoly farmakológiai kutatások folynak a függőségről való leszokás gyógyszeres támogatására, egyelőre a pszichoterápiás megközelítések a legsikeresebbek. "A függőségnél tulajdonképpen egy kóros memórianyomot kellene kitörölni oly módon, hogy az összes többi emlék ne sérüljön" - mondja dr. Katona István. Ettől pedig még egyelőre messze áll az orvostudomány, ezért is fontos hangsúlyozni, hogy - akárcsak az autóbalesetek esetében - a megelőzésre érdemes koncentrálni az erőforrásokat. Persze itt sem szabad senkit az út szélén hagyni, ezért törekedni kell a kóros viselkedés pszichoterápiás elfojtására vagy legalább egészségesebb szenvedélyekre való lecserélésére, ami nagyon fontos felelőssége a szenvedélybeteg ember környezetének. A kisközösségi leszoktató programok a belső erő növelése mellett ehhez adhatnak lelki támogatást.