Újabb kutatási eredmény a halálközeli élményekről

Bár magyarázzák természettudományosan, spirituálisan és pszichológiai szempontból is, végső és biztos magyarázat még nem született a halálközeli élményekre. A skóciai Edinburgh-i Egyetem kutatóinak új tanulmánya szerint ezek az élmények az agyi folyamatok eredményei, és elsősorban a noradrenalin hormon idézi elő őket.

Egy sötét folyosó végén meglátni a ragyogó fényt, a túlvilág kapujában találkozni rég elvesztett családtagokkal, átélni a tökéletes békét, nyugalmat. Ezek a halálközeli élményt átélők leggyakoribb tapasztalatai. Bár sokan hisznek ezeknek a jelenségeknek a spirituális vonatkozásaiban, kutatók időről időre tudományos magyarázatokkal támasztják alá, hogy csupán az agyban lejátszódó kémiai folyamatoknak köszönhetőek ezek a víziók.

Az Edinburgh-i Egyetem kutatói szerint ezeknek a halálközeli élményeknek az oka az, hogy az agy magyarázatot próbál adni olyan máskor nem tapasztalt, idegen érzésekre, melyeket egy traumatikus esemény során érez az ember. Mindezt alátámasztja, hogy vizsgálatuk során olyan esetekben is tapasztaltak a résztvevők halálközeli élményeket, amikor, bár úgy hitték, valójában nem is fenyegette őket halál.

A kutatás szerint az agyban az ilyen élményeket a noradrenalin nevű hormon idézi elő, amely a középagyban termelődik, és amely pozitív érzelmeket, hallucinációkat, és más, a halálközeli élmények során tapasztalt érzeteket és víziókat vált ki. A tanulmány a Journal Trends in Cognitive Sciences című szakfolyóiratban jelent meg.

Számtalan kutatási eredmény született már ebben a témában. A berlini Charité Orvosi Egyetem kutatói a közelmúltban úgy találták, hogy a halálközeli élmények az agyban háromszorosára nőtt szerotoninszint következményei.

Egy svájci kutatás viszont arra jutott, hogy az agy jobb oldali halánték- és homloklebenye határán lévő (temporoparietális) területét stimulálva előidézhetőek halálközeli élmények. Egy szlovén kutatás pedig úgy véli, hogy a hosszú, sötét alagút végén meglátni a fényt csupán annyit jelent, hogy a szembe oxigénben szegény vér áramlik.

Sam Parnia, a New York-i Állami Egyetem újraélesztéssel foglalkozó kutatásainak vezetője, a Mi történik, ha meghalunk? című könyv szerzője szerint azonban bármilyen fiziológiai magyarázat is születik ezekre az élményekre, mégsem jelenthetjük ki róluk, hogy nem valósak, éppúgy, ahogy a szeretet vagy a boldogság érzését sem kérdőjelezzük meg.