Új szívsejtek készültek infarktusos betegeknek

Először sikerült szívinfarktuson átesett betegek bőrsejtjeit egészséges, működő szívizomsejtekké programozni.

Régóta foglalkoztatja a szakembereket, miként lehetne szívinfarktus után a sérült szívizmot helyreállítani és az elhalt sejteket pótolni. A legfőbb probléma abból adódik, hogy rendkívül nehéz megfelelő emberi szívizomsejt-forrást találni, amelyet a páciens immunrendszere is befogad. Az elmúlt évek során fiatal és egészséges emberekből származó sejtekből sikerült olyan őssejteket - úgynevezett humán indukált pluripotens őssejteket (hiPSC) - kitenyészteni, amelyeket később szívizomsejtekké tudtak alakítani, viszont idősebb, beteg emberek esetében ez nem működött. Az így létrehozott szívizomsejtek ráadásul nem tudtak beépülni a meglévő szívizomszövetbe.

Izraeli szakembereknek most először sikerült szívinfarktuson átesett betegek hámsejtjeiből hiPSC őssejteket, majd azokból szívizomsejteket létrehozniuk. Így az idősebb, szívbeteg emberek hámsejtjeiből a laboratóriumban egészséges, fiatal - az újszülöttkorinak megfelelő állapotú -szívizomsejtek jöttek létre, amelyeket az immunrendszer nem kezelt idegenként, hiszen az átprogramozott sejtek a betegtől származtak - írja a European Heart Journal cikke.

Sejtprogramozás

Az átprogramozás során a kutatók két, szívinfarktuson átesett (51 és 61 éves) férfi bőréből vettek a sejtekhez génműködést szabályozó transzkripciós faktorokat, illetve valproinsavat adtak hozzájuk. Arra azonban ügyeltek, hogy az őssejtek létrehozásához gyakran alkalmazott c-Myc nevű faktort kerüljék, mivel az rákkeltő hatású. Az így létrejövő őssejteket működőképes szívizomsejtekké alakították, majd ezeket a már meglévő szívizomszövettel együtt tenyésztették. Mindössze 24-48 óra kellett ahhoz, hogy a meglévő és az átprogramozott sejtekből álló szövet egy egységet alkotva "dobogni" kezdjen. Végül az új szívizomszövetet egészséges patkányok szívébe ültették, amely a beültetés után megkezdte a gazdaszövet sejtjeihez való kapcsolódást - mondta el a kutatás vezetője.

Az úttörő jellegű kutatás sikereinek ellenére sok időnek kell még eltelni ahhoz, hogy a módszer széles körben alkalmazható legyen. A szakemberek becslése szerint legalább 5-10 év megfeszített munka szükséges, míg megkezdődhetnek a klinikai vizsgálatok.