Így védekezzünk az ünnepi stresszevés ellen

Ha valaki egyébként is hajlamos evésbe menekülni az érzelmileg megterhelő periódusokban, jobb, ha tudatosan készül a karácsonyi időszakra.

A karácsony a nagy családi összejövetelek időszaka, amelyet - jó esetben - a várakozás izgalma, az együtt töltött idő öröme és az önfeledt ünneplés, rosszabb esetben számos konfliktus jellemez. Nem szabad megfeledkezni azokról sem, akiknek az ünnep a szomorúság és a magány érzésével telik, eszükbe juttatva szeretteik elvesztését. Az ünnepi időszakban számos stresszhelyzettel kell szembenézni, az emlékek okozta feszültségtől a "tökéletes karácsony" előállítása érdekében tett - gyakran túlpörgetett - erőfeszítésekig: ezekben a szituációkban sokan választják az evést a problémák elrejtése vagy látszólagos megoldása érdekében.

Érzelmi evésről vagy stresszevésről akkor beszélünk, amikor valaki nem azért eszik, mert éhes, hanem mert az evés örömet és megnyugvást jelent a háborgó érzelmeknek. A megterhelő lelki helyzetekben az evés elterelheti a gondolatokat és hamar jó közérzetet biztosít - kiváltképp, ha kedvenc ételeink sorakoznak az asztalon. Aki "békeidőben" is hajlamos érzelmi evésre, tudatosan készüljön az ünnepekre - áll a New York-i Elhízáskutató Intézet ajánlásában.

Emlékek a töltött káposzta mögött

A szakemberek szerint probléma, hogy a megszokott ünnepi menü általában évente csak egyszer, karácsonykor kerül az asztalra, ráadásul gyakran évek, vagy akár évtizedek óta változatlan formában. A megszokott, hagyományos ételsor olyan kellemes gyermek- vagy fiatalkori emlékeket idézhet fel, amelyek visszahozására a halászlé, a rántott hal, a töltött káposzta vagy a bejgli tűnik az egyetlen megoldásnak, a nosztalgia pedig könnyen válik a negatívként érzékelt jelen ellenpontjává. Segíthet, ha az általunk kedvelt, az ünnephez kötődő ételeket az év más napjain is fogyasztjuk: így nem fogunk bepánikolni, hogy újabb évet kell várni a bejglire.

Önvizsgálat

Mielőtt bármit gondolkodás nélkül magunkba tömnénk, tartsunk önvizsgálatot - javasolják a pszichológusok. Gondoljuk át, hogy valóban éhesek vagyunk-e, vagy csak stresszt próbálunk evés útján levezetni. Értékeljük az éhséget egy képzeletbeli skálán, mérlegeljük a legutóbbi étkezés óta eltelt időt, az akkor elfogyasztott étel mennyiségét. Ha mégis a stresszevésnél kötünk ki, lényeges, hogy ne hibáztassuk magunkat, bocsássuk meg magunknak a ballépést.

A stresszevés leküzdésében szintén segítséget nyújthat, ha nemcsak magunkkal, de családtagjainkkal szemben is elnézőek vagyunk. Ne hánytorgassuk fel a múltat, lehetőleg kerüljük a konfliktusokat és ne feledjük: az ünnepeket a jelenben töltjük, nem pedig az elmúlt évek-évtizedek emlékeivel, így családtagjaink felé se a múltbéli sérelmekkel forduljunk, hanem igyekezzük élvezni az együtt töltött időt.