A kor előrehaladtával fokozottan jelentkező székrekedés az életminőség romlásán túl az idősek egészségére vonatkozóan is kockázatot jelent: a fent említett veszélyek mellett a folyamatos erőlködés akár ájuláshoz is vezethet, ezáltal sérüléseket, illetve a szívhez és az agyhoz vezető véráram csökkenése révén súlyosabb következményeket is okozhat.
A Canadian Medical Association Journal folyóiratban megjelent cikk az elöregedő nyugati társadalmakban egyre nagyobb gondot jelentő állapot gyógyszeres kezelésének hatékonyságát és kockázatait vizsgálta.
Gyógyszerek, anyagcserezavar, betegségek
A székrekedés jelentkezhet egyes gyógyszerek, például opioid fájdalomcsillapítók és vastartalmú tabletták szedésének következtében, illetve anyagcserezavar és más betegségek mellékhatásaként, de kialakulásának okait mindezidáig csak részben sikerült feltérképezni.
Véletlenszerű vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a polietilén-glikol és a laktulóz hatékonyan növeli a bélrendszerben lévő folyadék mennyiségét, de alkalmazásuk (főként a laktulózzal történő kezelés) felfúvódást, gázképződést és hasmenést okozhat.
A székrekedés enyhítésére alkalmazott anyagok másik csoportját a vízben oldódó rostok (például útifű maghéj) alkotják, de meggyőző erejű bizonyíték nem áll rendelkezésre ezek hatékonyságát illetően.
Alkalmaznak még a szakemberek természetes eredetű hashajtókat is, ilyenek például a szennafélék vagy a kaszkara, amelyek rövid távon hatásosak ugyan, de hosszú távon nem ajánlott az alkalmazásuk.
Szintén eredménytelennek bizonyult a székrekedés enyhítésében a fokozott folyadékbevitel és a testmozgás, bár ezeket egyéb kedvező hatásaik miatt mégis ajánlják a szakemberek.
A cikk szerzői több lépésből álló módszert ajánlanak az időskori székrekedés kezelésére: fontos idejekorán felismerni a tüneteket és a lehetséges másodlagos okokat, és mielőbb változtatni az életmódon, elsősorban az étrenden. Érdemes többféle hashajtót, székletlazítót és emésztést, bélműködést serkentő készítményt kipróbálni. Amennyiben ezek egyike sem vezet eredményre, mindenképpen fel kell keresni a háziorvost, illetve szakorvoshoz kell fordulni.