„A kutatásaink szerint, ha egy intenzív osztályon fekvő betegnek naponta húsz percig megnyugtató, gyógyulást támogató szavakat mondanak, gyorsabb a gyógyulás, kevesebb a szövődmény, és csökken a gyógyszerfogyasztás” – mondta el az Origónak dr. Varga Katalin, az ELTE Affektív Pszichológia Tanszékének vezetője, a Magyar Hipnózis Egyesület elnöke.
A szakember a szuggesztív kommunikációnak nevezett technikából bemutatót is tartott a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáján, ahol már alkalmazzák a technikát. „A felszínen rém egyszerűnek tűnik, mintha csak kedvesen beszélnénk a beteghez, pedig van oka, hogy a szuggesztív technikákat vagy a hipnózist éveken át tanítjuk” – mondja Varga.
A pozitív szuggesztió első lépése a kapcsolat felépítése, ami alapvetően pofonegyszerű, mégis a hazai kórházi viszonyok között nem magától értetődő. „Azzal kezdjük, hogy Jó napot kívánok, XY vagyok, maga pedig a … – és mondom a beteg keresztnevét. Sajnos általában már ez nem természetes, hogy az orvos, az ápolók tudnák a beteg keresztnevét, illetve azt is, hogy például a Klárit vagy a Klárát szereti-e jobban. Tehát egy pozitív szuggesztióban az első a kapcsolat felépítése, amely során gondot fordítok arra, hogy úgy szólítsam meg a beteget, ahogy az neki kellemes” – mondja dr. Varga Katalin.
A szakember ezt követően finom, bensőséges hangon arra biztatta a beteget, hogy bár tudja, hogy az intenzív osztályon mindig nagy a nyüzsgés, próbáljon mégis ellazulni, pihenni. Arra is kérte, hogy ebben az ellazult állapotban idézzen fel gyerek- vagy fiatalkorából, vagy a mostani életéből pozitív emlékeket. Eközben a pszichológus a beteg kezét finoman simogatta. „A finom érintés oxitocint szabadít fel az agyban, az oxitocin pedig egy nyugtató-stresszoldó hormon. Ugyanez a hormon szabadul fel egyébként szülés során is. De nem csak az érintésnek van hormonális hatása, a pozitív emlékekkel megtelt beteg szervezete is másképp működik, mint egy feszült, aggódó emberé.”
Kevesen gondolnak bele abba, hogy a "ne aggódjon", "nem fog fájni" tipikus negatív szuggesztiók. A pozitív szuggesztió ezzel szemben a kellemes élményeket erősíti, és az aggodalmak helyett a gyógyulásra koncentrál.
Bár a technika hasonló, a pozitív szuggesztió és a hipnózis nem ugyanaz. Hipnózis során az éber agyat kísérlik meg módosult tudatállapotba, azaz transzállapotba juttatni.
Intenzív osztályon fekvő betegeknél erre nincs szükség, állapotuk folytán már egyébként is transzállapotban vannak. Ám ez általában nem egy örömteli transzállapot, hanem úgynevezett negatív transz, amikor a beteg be van szűkülve a félelmekre, fájdalmakra, aggodalmakra, nem érti a saját helyzetét. A pozitív szuggesztió célja ebben a helyzetben, hogy a negatív transzból pozitív transzba, vagy legalább semleges állapotba vigye a beteget megnyugtató, támogató gondolatokkal.
Magyarországon még nem végeztek hipnózisban műtétet, egy múlt heti, Budapesten tartott konferencia azonban betekintést adott abban, hogy a világ nyitottabb felén a technikát már számos területen használják. Például egy amerikai vizsgálatban égési sérült betegek kezelését egészítették ki pozitív szuggesztióval: a kísérlet eredményei szerint, ha a megégett betegnek „hűvös és kellemes” szuggesztív üzeneteket juttattak el, meg tudták előzni a mélyebb szövetrétegek lelökődését, illetve a gyulladásokat és az ödéma kialakulását.
Egy másik nemzetközi kísérlet a pozitív szuggesztiónak a sürgősségi betegellátásban való alkalmazását vizsgálta. Eszerint, ha a mentőápolók a mentés kezdésekor körülbelül egy percig nyugodt hangon szuggesztív szöveget mondtak az akár eszméletlen sérültnek, magasabb volt a túlélés esélye a szuggesztiós támogatást nem kapó kontrollcsoporthoz képest.
De kiderült az is, hogy a pozitív szuggesztió és a hipnózis az immunrendszert is képes erősíteni: a technikák eredményesnek bizonyultak többek között allergiák, egyes autoimmun betegségek, az irritábilis bél szindróma, a pánikrohamok kezelésében, valamint szürkehályogműtéteknél, a palliatív ellátásban, az anesztézia és a fájdalomcsillapítás terén, illetve a szenvedélybetegségek kezelésében is.
Dr. Gál János, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika igazgatója, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese szerint az eredmények egyértelműen megerősítik, hogy a beteg számára a legfőbb gyógyszer az orvos: az orvos hozzáállásán és az orvos-beteg kommunikáción, együttműködésen nagyban múlik a gyógyulás. „Ma már igazolt, hogy a gondolatok hatnak a testre. Akinek negatívak a gondolatai, előbb lesz beteg, lassabban gyógyul. A tudatra ható technikák a napi gyógyító munkában még újszerűnek számítanak, ám e téren hamarosan áttörés várható” – mondja dr. Gál János.