Ne indulj el télen vizes hajjal, mert megfázik a fejed, és kihullik a hajad! – szól a generációról generációra terjedő tanács, amelynek azonban nem sok tudományos alapja van. Mégis, egy amerikai felmérés szerint az anyák 40 százaléka hiszi, és legalább már egyszer mondta is a gyerekének.
Pedig tudományosan (egyelőre) nincs bizonyíték rá, hogy közvetlen ok-okozati kapcsolat lenne a megfázás és a hajhullás között, valamint a vizes haj és a megfázás között.
Se a megfázást, se az influenzát nem a vizes haj, hanem a vírusok okozzák, amelyek vagy érintkezéssel (kézfogással, tárgyak – telefon, kilincs, törülköző, evőeszköz – közvetítésével), vagy a levegőben (tüsszentéssel, köhögéssel) terjednek.
Tény, hogy a megfázás és az influenza is gyakoribb télen, ám ennek nem az a fő oka, hogy kint hideg van, hanem az, hogy ilyenkor többet tartózkodunk beltérben összezsúfolódva, így a kórokozók könnyebben terjednek. A hideg annyiban járul hozzá ezekhez a betegségekhez, hogy kiszárítja a nyálkahártyákat, így azok védekezőképessége csökken, és a kórokozók könnyebben megtepelednek rajtuk.
A tartós hideg másik hatása, hogy összehúzza az ereket, - többek között az orrban is -, és ily módon az immunrendszer gátolva van abban a munkájában, hogy védekezzen a már bennünk lévő vírusok ellen, amelyek így kedvükre szaporodnak, és egy idő után megfázásszerű tünetekhez vezetnek.
Ezt a jelenséget a brit Cardiffi Egyetem Megfázás Központjának (Cardiff Common Cold Center) munkatársai néhány éve télen egy kísérlettel is igazolták. 90 egészséges diákot arra kértek egy kísérletben, hogy 20 percen keresztül lógassák a lábukat hideg vízbe. Ezt követően megnézték, hogy az elkövetkező öt napban hány résztvevőnél jelentkeztek megfázásos tünetek, amit összehasonlítottak a kontrollcsoport 90 tagjánál jelentkező megfázásos esetek számával. Azt találták, hogy azok közül, akik a lábukat a hideg vízben áztatták, kétszer annyian betegedtek meg, mint azok közül, akik nem.
A „vizes haj hajhullást okoz” mítosz elterjedése egyébként kapcsolatban állhat egy másik széles körben elterjedt tévhittel is, mégpedig azzal, hogy a fejen keresztül különösen sok hőt vesztünk. A valóság az, hogy nem csak a fejen keresztül vesztünk sok hőt, hanem akkor is, ha mezítláb vagy fedetlen felsőtesttel megyünk ki a hidegbe.
A téli sapkaviselés célja nem a hővesztés megakadályozása, hanem hogy a maghőmérsékletünk ne hűljön le túlzottan. A kutatások szerint ugyanis, ha télen a fejünk hidegnek van kitéve, viszont a testünk többi részét megfelelő öltözékkel melegen tartjuk, úgy testünk maghőmérséklete (ez a szervezet belsejében mérhető, az életfunkciók ideális működéséhez szükséges hőmérséklet) gyorsan csökken.
Ennek oka, hogy a fejbőr vérerekkel gazdagon átszőtt terület, így egyfajta hőcserélőként működve igen gyorsan lehűti a test egyéb, meleg ruhával védett területeiről érkező vérmennyiséget. Ráadásul, ha csak a fejet éri a hideg, és a test többi részét nem, akkor nem indul be a hőveszést gátló vacogás, így a maghőmérséklet gyorsabban süllyed. (A maghőmérséklet gyors csökkenése pedig, ahogy már utaltunk rá, az erek összehúzódásával és az immunrendszer csökkent védekezőképességével jár.)
Összességében tehát az a gyerek, aki vizes hajjal megy ki télen játszani, és megfázva jön haza, nem közvetlenül a vizes haj miatt lesz beteg, hanem mert a kórokozók már korábban is ott voltak benne. És a felnőtt is, aki körül ott tüsszög egy négyéves, nem azért lesz beteg télen, mert vizes hajjal az utcára lép, hanem azért, mert a kórokozók már megtelepedtek benne.
A hajhullás hátterében pedig valószínűleg más okok – genetikai okok, gyógyszermellékhatások, tápanyaghiányok – állnak. Egy eset van, amikor a megfázás vagy az influenza veszélyeztetheti a hajhagymákat: ha a betegség extrém magas lázzal jár.