Becslések szerint világszerte minden tizedik ember diszlexiás, azaz összesen több mint 700 millióan küzdenek nap mint nap olvasási, szövegfeldolgozási (és közvetetten tanulási) nehézségekkel. A probléma kulcsát mindenképpen az agyi folyamatokban kell keresni, hiszen a diszlexiáért azoknak az agyi területeknek az eltérő működése tehető felelőssé, amelyek a beszélt nyelv hangjainak az írott nyelvvel való összekapcsolásában vesznek részt.
A szakemberek régóta kutatják, hogy vajon mi okozza a diszlexia kialakulását: az egyik népszerű elmélet szerint a diszlexiások agyában a beszédhangok reprezentációja torzul, míg egy másik teória értelmében a fonetikus reprezentáció ugyan megfelelően működik, de a beszédfeldolgozásért felelős többi agyterülethez nem jut el a szükséges információ. Éppen ezért a diszlexia szűrésére használt standard tesztek a mai napig mind a fonetikus reprezentáció, mind pedig a megfelelő információ-átadás meglétét vizsgálják.
Hogy kiderüljön, a két elképzelés közül melyik áll közelebb a valósághoz, egy kutatócsoport speciális képalkotó eljárással vizsgálta 45 felnőtt agyát, akik közül 23-an diszlexiások voltak, 22-en pedig nem. Az eljárás azokat az idegi működési mintákat vizsgálta, amelyekkel a résztvevők bizonyos beszédingerekre reagáltak: így a kutatók reális képet kaptak arról, hogy a résztvevők agya mekkora pontossággal képezi le a hangokat a nekik megfelelő fonetikus reprezentációkká. A szakemberek meglepődve tapasztalták, hogy a fonetikus reprezentációk mindkét csoportban teljesen épek voltak, vagyis nem valószínű, hogy a beszédhangok leképzésének torzulása okozza a diszlexiát.
A kutatók ezért egy újabb vizsgálatot végeztek, amelynek célja a diszlexiások és nem diszlexiások agyi kapcsolódásainak feltérképezése volt: azt figyelték, hogy a beszédfeldolgozásban részt vevő 13 agyterület milyen könnyen tud kapcsolódni a fonetikus reprezentációkhoz.
Az eredményekből egyértelműen kiderült, hogy ezekben a kapcsolatokban kell a probléma gyökerét keresni: a felvételek szerint a diszlexiások agyának bizonyos területei között komoly akadályokba ütközött a kapcsolódás. Ráadásul minél több akadályba ütközött a kapcsolódás, a diszlexiás résztvevők annál rosszabbul teljesítettek az olvasási, betűzési és egyéb teszteken. Az eredményekről a Science legfrissebb számában jelent meg tanulmány.
A kutatók szerint ebből arra lehet következtetni, hogy nem a reprezentációk minősége, hanem az azokhoz történő kapcsolódási nehézségek tehetők felelőssé a diszlexiáért. A szakemberek abban bíznak, hogy mostani eredményeik segítségével célzottabb, az agyterületek kapcsolódásait elősegítő módszerek kidolgozásával lehet a jövőben könnyebbé tenni a diszlexiások hétköznapjait.