Egyre több bizonyíték van rá, hogy a legideálisabb a táplálkozással elfogyasztani a szervezet számára szükséges anyagokat, és általában nincs szükség tabletták formájában is növelni a vitaminbevitelünket. Akad azonban néhány kivétel, a Smithsonian Intézet magazinjának összeállítása szerint van öt dolog, amit tényleg érdemes fogyasztani: fokhagymát, D-vitamint, probiotikumokat, niacint (B3-vitamint) és cinket. Erről részletesebben korábbi cikkünkben olvashat, most a cinkre koncentrálunk.
A C-vitamin nem előzi meg a megfázást, ám a kutatások szerint a cink igen. A sejtanyagcserére ható ásványi anyag a vizsgálatok szerint gátolja a megfázást okozó leggyakoribb vírusok, a rhinovírusok szaporodását. Egy 2013-as vizsgálat szerint a cinkkészítmények lerövidítik a megfázás hosszát, valamint enyhítik a tüneteket.
A cink közel száz enzim működését serkenti. Gyerekkorban elősegíti az egészséges növekedést, segíti a sebek gyógyulását, és elengedhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez is. Hiányában kevésbé vagyunk ellenállóak a fertőzésekkel szemben, ezért különösen fontos a megfelelő cinkbevitel időseknek és betegeknek.
Bár a testünkben csak kis mennyiségű cink található – körülbelül 2-3 gramm –, meglepően sok élettani folyamatban szerepel, például szükség van rá a DNS-szintézisnél is. Főleg a vázizmokban, csontokban van cink, de megtalálható a vesében, a hasnyálmirigyben, a retinában, a fogakban, a hajban, a májban, a vérsejtekben, a prosztatában vagy a herékben is.
A WHO adatai szerint évente 800 ezer gyerek hal meg a világon cinkhiánnyal kapcsolatba hozható betegségekben, a nyugati világban azonban a cinkhiány ma már ritka jelenség. Egyoldalú táplálkozás (vegetáriánusoknál nagyobb a kockázata) és felszívódási zavarok miatt (például tartós hasmenés, túlzott alkoholfogyasztás, vagy épp Crohn-betegség következtében) azonban nálunk is kialakulhat.
A cinkhiányt nehéz felfedezni, mert a tünetei elég általánosak. A leggyakoribb tünetek az étvágytalanság, vérszegénység, lassú sebgyógyulás, az ízérzékelés és a szaglás romlása, hasmenés, illetve hajhullás. A legveszélyeztetettebbek a gyerekek, az idősek és a betegek. Amerikai becslések szerint az USA-ban az idősek 40 százalékának, világszerte pedig körülbelül kétmilliárd embernek az étrendje cinkhiányos.
Cinkből a hazai ajánlás legalább 10 milligramm/nap (például az amerikai napi ajánlás 8 mg nőknek, és 11 mg férfiaknak). Ez kiegyensúlyozott táplálkozással könnyen fedezhető.
Jó cinkforrás a bárány- és a marhahús, a borjúmáj, a rák, a homár, a növények közül pedig a búzacsíra, a hüvelyesek, az olajos magvak (mandula, kesudió, mogyoró), valamint a magas kakaótartalmú étcsokoládé is tartalmaz cinket. Tudni kell azonban, hogy a cink sokkal nagyobb mennyiségben van jelen húsokban, mint növényi eredetű termékekben, ráadásul a felszívódása, hasznosulása is jobb az állati eredetű táplálékok esetében. (A hüvelyesekben és egyéb növényekben található fitátok ugyanis megkötik a cinket, megakadályozva ezzel a felszívódását.)
A cink szerepével kapcsolatban az elmúlt években megsokszorozódtak a kutatások. Vannak eredmények, amelyeket már több vizsgálat is megerősített, vannak azonban olyanok is, amelyek bár biztatóak, még nincs elegendő tudományos bizonyíték ahhoz, hogy ajánlás szülessen belőlük.
Amit biztosan tudunk: a cinknek szerepe van a kulcsfontosságú immunsejtek, az úgynevezett T-limfociták mozgósításában, így az immunrendszer működését, a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességünket, illetve egy fertőzés legyőzésének hosszát a cinkbevitel befolyásolja. Igazolt, hogy a cinkhiányos emberek sokkal esendőbbek a kórokozókkal szemben, valamint hogy a cinkkészítmények a megfázás hosszát akár 40 százalékkal is lerövidíthetik.
A WHO adatai szerint a harmadik világ országaiban évente 1,6 millió öt év alatti gyermek hal meg járványos hasmenés következtében, a cinktablettákkal azonban a halálos hasmenés kockázata jelentősen csökkenthető.
Igazolt továbbá, hogy a cink befolyásolja a tanulást és az emlékek képződését: meghatározó szerepe van ugyanis az idegsejtek egymás közötti kommunikációjában.
Ugyancsak bizonyított, hogy a cink védi a bőrt és nyálkahártyákat. A cinkkészítményeket hatékonynak találták fekélyes sebek gyógyításában, a gyulladások csökkentésben és a baktériumok szaporodásának lassításában.
Igazolt az is, hogy a cink lassítja az öregkori szembetegségek, különösen az időskori makuladegeneráció (AMD) lefolyását. Egyes vizsgálatok előrehaladott AMD esetén azt találták, hogy a cink és az antioxidáns hatású vitaminok (C-, E-vitamin és a béta-karotin) kombinációja képes lassítani a betegség lefolyását.
Egyelőre kevés kutatási eredmény támasztja alá, de a cinket (a cink-szulfátos készítményeket) előnyösnek találták az akne kezelésében, a tüdőgyulladás megelőzésében és kezelésében, valamint segíthet csontritkulás esetén is. A kutatások szerint ugyanis kapcsolat van az alacsony cinkbevitel és a csökkent csonttömeg között. Ezért a csontvesztés üteme lassítható, ha a csontritkulásban szenvedő beteg a kalcium és a mangán mellett cinket is szed.
Egyre több kutatási eredmény veti fel azt is, hogy a cinknek szerepe lehet a figyelemhiányos hiperaktivitás kialakulásában, illetve kezelésében is. A Közel-Keleten végzett kísérletek szerint – ahol egyébként a gyerekek jóval nagyobb arányban szenvednek cinkhiányban, mint Nyugaton – a figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedő gyerekeknek alacsonyabb a cinkszintjük, mint a rendellenességben nem érintetteké. A kísérletekben a hagyományos gyógyszeres kezelést cinkkel egészítették ki, és azt tapasztalták, hogy a gyerekek tünetei javultak. Nyugati vizsgálatok azonban ezeket az eredményeket nem erősítették meg.
Ugyancsak nincs elegendő eredmény arról, hogy a cink valóban segít-e többek között Crohn-betegség, asztma, visszatérő fülfertőzés, cukorbetegség esetén, illetve hogy lassítható-e vele az Alzheimer-kór, segít-e a daganatok megelőzésében, vagy hogy érdemes-e kissúllyal született csecsemőket cinkkel kezelni. Néhány kis mintaszámú vizsgálat biztató eredményeket mutatott, ezekből azonban komolyabb következtetéseket nem ajánlott levonni.
Ha valaki cinkhiányosan táplálkozik vagy cinkhiánnyal (is) összefüggő betegsége van, a cinkszintjét táplálékkiegészítőkkel növelheti. Bőrbetegségekre itthon is kaphatók már cinktartalmú kenőcsök, hintőporok, megfázásra pedig a C-vitaminnal kombinált cukorkák, pezsgőtabletták ajánlottak, de tiszta cinkkapszulák is elérhetők a gyógyszertárakban, bioboltokban.
Túlzásba azonban nem ajánlott esni: az OÉTI szerint napi 40 mg-nál több cinket nem biztonságos fogyasztani. A túlzott cinkbevitelnek lehetnek mellékhatásai: gyomor- és bélrendszeri panaszok, fémes szájíz, illetve fejfájás. Krónikus betegek cinkkészítmények szedése előtt beszéljenek háziorvosukkal, mert a cink ronthatja egyes gyógyszerek felszívódását (például az antibiotikumokét is).