Amikor az etióp maratonifutó, Abebe Bikila 1960-ban megérkezett élete első olimpiájára, Rómába, azzal a problémával szembesült, hogy a versenyre cipőt szállító Adidas választékában már nem volt az ő méretének megfelelő cipő. Rövid tanakodás után úgy döntött, hogy mezítláb fut Róma macskaköves útjain – és győzött. Bár négy évvel később cipőben is megvédte olimpiai bajnoki címét, legendás római győzelme új kutatási témát adott a tudománynak: miért futhat gyorsabban az, aki mezítláb fut?
A válasz az izmok, az inak és szalagok eltérő terhelésében rejlik. „Amikor mezítláb futunk, gazdaságosabb a mozgásunk: kevésbé terheljük a sarkat, sokkal inkább a talp elülső részeit használjuk. Mivel nem a sarkat terheljük, nincsenek nagy ütközési erők, viszont a szervezet több elasztikus energiát tud visszanyerni” – mondja Tihanyi József, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának biomechanikával foglalkozó professzora.
De nem is kell futni, elég, ha valaki mezítláb sétálni kezd, és máris tapasztalhatja, hogy másképp jár, mint cipőben. Hogy lássuk, mihez képest járunk másképp mezítláb, érdemes kézbe venni egy régóta viselt cipőnket, és tanulmányozni, hogy hol nagyobb rajta a kopás. Egy cipő ugyanis rengeteg információt árul el tulajdonosáról: hogy hova helyezi a testsúlyát, hogy széles vagy keskeny a lábfeje, hogy ülő vagy álló munkát végez, vagy hogy esetleg túlsúlyos-e.
Reumatológusok számára ismert jelenség, hogy azoknál, akiknél a cipő sarkán mutatkozik túlzott kopás, gyakori, hogy fáj a hátuk alsó része. Akinél a lábfej belső oldala kopott, ott a nyak- és vállfájdalmak a jellemzőek. De egyenlőtlen testsúlyeloszlásra utal az is, hogy ha a cipő külső része a kopottabb. Ilyen cipő jellemzi általában a túlsúlyos embereket, és a tartás kiegyensúlyozatlansága gyakran jár a váll, illetve a hát felső részének fájdalmaival.
Cipő nélkül viszont főleg a talppárnáinkon gördülünk. Ennek következtében megváltozik a tartásunk, így a rendszeres cipő nélküli séta enyhítheti a gerinc- és hátfájdalmakat. A természetes járás a vádli izmait is erőteljesebben átmozgatja, ily módon jó hatással van a vénákra, visszerekre is. „Az egyenetlen talajon való járás javítja az egyensúlyérzékünket, a járásbiztonságunkat, valamint a talpi izmokban található receptorokon keresztül visszahat az idegrendszerre is. Segíti továbbá a lábizmok, szalagok megerősödését, és megakadályozza a lábfejboltozat lesüllyedését is” – mondja dr. Tihanyi József.
Aki elszokott a mezítlábazástól, kezdje fokozatosan. Mezítláb ugyanis tényleg más izmokat, szalagokat, inakat terhelünk, mint cipőben, nem ajánlott rögtön túlterhelni őket. Ugyancsak elővigyázatosság ajánlott a cukorbetegeknek, perifériás neuropátiában szenvedőknek: az ő fájdalomérzékelésük gyakran sérült, így a cipő nélküli séta közben szerzett sérüléseket csak késve érzékelik, amikor már elfertőződtek.
Bár mezítláb sétálni a természetben szinte mindenütt lehet, aki különleges élményre vágyik, keressen fel egy mezítlábas élményparkot, amelyekből Európában egyre több van már. Lényegük, hogy egy-öt kilométeres túraútvonalakon úgy sétálhatunk mezítláb, hogy a lábunk alatt a talaj folyamatosan változik.
A kontinens leglátogatottabb mezítlábas parkja Németországban, a Fekete-erdőben, Dornstetten közelében található. Évente 170 ezren sétálnak itt különböző méretű kavicsokon, fafelületen, agyagon, de még akár üvegen is. Nem széttört sörösüvegekre kell persze gondolni, hanem lecsiszolt üvegdarabkákra, amelyek egyenetlensége a talpak számára különleges izgalmat jelent, sérülést azonban nem okoznak. A 2,5 kilométeres út erdőn, mezőn, folyóágyon keresztül vezet.
Egy mezítlábas park már Magyarországon is található, a Budapesttől 45 kilométerre, Fejér megyében fekvő Tabajdon, ahol huszonegyféle felületen adhatunk magunknak talpmasszázst, illetve edzhetjük a talpizmainkat. A parkban jelenleg már folynak a karbantartási munkálatok, a látogatókat május elsejétől várják, a belépés ingyenes.
De nem csak a talpizmaink profitálnak a mezítlábazásból, egyre több kutatás bizonyítja azt is, hogy a cipő nélküli séta során magának a földfelszínnek is gyógyító ereje van. Szép időben a talaj ugyanis negatív töltésű, a légkör felső része pedig pozitív. (Zivatar idején azonban a talaj pozitív töltésű, a zivatarfelhőben pedig negatív és pozitív tartományok is vannak.)
A talaj és az ionoszféra tehát egy kondenzátor két lemezének tekinthető, az elektromos térerősség köztük 100 volt méterenként. Ez a globális kondenzátor szép időben sül ki, és a viharok töltik fel. Bár ez a „kisülési áram” nagyon kicsi (3 x 10-12 amper négyzetméterenként), egyes kutatások szerint mégis érezhetjük a hatását, ha rendszeresen mezítlábazunk, sátorozunk, természetben alszunk.
Az egyelőre kis mintaszámú vizsgálatok szerint a földfelszín elektronjai a bőrön keresztül a szervezetbe jutva antioxidáns hatásúak, azaz segítenek a szabadgyökök megkötésében, és ily módon csökkentik a gyulladásos folyamatokat, amelyek a cukorbetegségtől a daganatokig szinte minden krónikus betegség hátterében megtalálhatók. A kutatások szerint aki „leföldelve” alszik, jobban is alszik, alacsonyabb a stressz-szintje, csökken a pulzusszáma, és jobban működik az immunrendszere is. (A „földeléssel” kapcsolatban eddig végzett vizsgálatokról itt talál összefoglaló tanulmányt.)
Vannak, akik hiszik, hogy a cipő nélküli séta tulajdonképpen egy ön-talpmasszázzsal is felér, és hogy a mezítlábazással így a belső szerveinket is stimulálni tudjuk. Bár valószínűleg sokat kell még arra várni, hogy a talpon lévő reflexzónák létezését (vagyis hogy a talpunk minden területe valamely belső szervünkkel összeköttetésben áll) a tudomány is igazolja, sokan tapasztalták már egy talpmasszázs üdítő hatását. „Mivel itt szubjektív érzésekről van szó, nehéz objektív módszerekkel vizsgálni a reflexzónákat. De ha tudományosan alátámasztani nem is tudjuk, ha jobban érezzük magunkat egy talpmasszázstól, élettanilag már mindenképpen előnyös” – mondja Tihanyi József.
Mezítlábas élmény cipőben
A természetes járás és futás élményét a cipőipar is igyekszik meglovagolni. E cipők egy része a mezítlábazás élményét próbálja minél inkább visszaadni: puhák, természetes anyagból készülnek, a talp számára védelmet jelentenek a rovarok, darazsak, szúrós növények ellen, ám nem tartják a bokát.
A fejlesztések másik vonala a nagyvárosi ember számára akarja visszaadni a természetes járás élményét, vagyis azt, hogy egyenetlen puha felszínen gördülve egyenletesen terhelje a talpát. Ezzel a céllal alkotta meg Karl Müller svájci mérnök az MBT cipőket. Müller egy koreai útján ismerte fel, hogy az egyenetlen, puha talajon – mint amilyen a koreai rizsföldeket vagy a kelet-afrikai szavannákat borítja – mezítláb járva enyhült hátfájása. Az MBT cipők célja a városi ember számára visszaadni a puha talaj természetes instabilitását. A tapasztalatok szerint a cipő sokak tartását javította, és ily módon enyhítette gerinc- és hátpanaszaikat, de nem csodaszer, vannak bizonyos állapotok, amikor viselésük kifejezetten káros lehet. Ilyenek elsősorban a gyulladásos eredetű betegségek vagy az akut gerincsérv.