Így szundítson, ha tényleg pihenni akar!

Vágólapra másolva!

Sokat segíthet közérzetünkön és teljesítményünkön, ha nap közben pár percre álomra hajtjuk a fejünket. Nem mindegy azonban, hogy mikor, hogyan és mennyit szundítunk. Kalauz a felfrissüléshez.

Gilicze Bálint

Vágólapra másolva!

alvás

Egyetemi éveim alatt figyeltem fel rá, hogy kora délután szinte minden nap úgy érzem, leragadnak a szemhéjaim. Az álmosság olyan erős volt, hogy nem segített se az előadó tehetsége, se a mozgás, se egy jó kávé - így aztán egy idő után szokásommá vált, hogy egy szünetet a könyvtárban töltök, arccal az asztalra borulva. Akkor még nem tudtam, hogy sok más sorstársamhoz hasonlóan én is bifázisos alvó vagyok, vagyis az éjszakai alváson kívül is szükségem van némi szundításra - és a helyzet az, hogy nem is vagyunk olyan kevesen!

A történészek és a biológusok még nem jutottak nyugvópontra abban a kérdésben, hogy az ember mai megszokott alvási rutinja természetes módon alakult így, vagy csak az ipari társadalom szigorú munkarendje és a közvilágítás elterjedése állított át bennünket erre a napi ritmusra. Ráadásul a munkaidő alatti szunyókálás igen kevés munkahelyen számít bocsánatos bűnnek - még akkor sem, ha okosan használva a közérzetünk mellett a produktivitásunkat is növelhetjük vele.

Hogyan szundítsunk?

Erről nem kisebb szervezet tájékoztat, mint az Amerikai Alvás Alapítvány, így hát érdemes komolyan venni a dolgot. Az alvás tengerentúli szakértői szerint a szundikálásnak három alaptípusa van, nevezetesen:

A tervezett szundi - ez esetben előre eltervezett időpontban dőlünk le, még ha nem is vagyunk álmosak, hogy ezzel az ügyes trükkel vágjuk át szervezetünket, és nyerjünk például egy éber estét.
Rendszeres szundi - amikor minden nap ugyanabban az időben bukik le a fejünk, gyakorta ebéd után.
Vészhelyzeti szundi - ha hirtelen ránk tör az álmosság, nem bírjuk nyitva tartani a szemünket, és úgy érezzük, pár perc alvás nélkül végünk. Ilyenkor kell megállnunk egy félórára az autópálya menti benzinkútnál.

Ha gyakran és teljesen véletlenszerű időpontokban találjuk magunkat a harmadik pontban bemutatott helyzetben, valami komoly baj van az alvásunkkal, érdemes szakemberhez fordulnunk.

Mikor szundítsunk?

A társadalom szigorú gépezete ugyan megpróbálja ránk kényszeríteni a monofázisos alvást (vagyis, hogy naponta egy részletben letudhatjuk a dolgot), azonban egyes kísérleti eredmények arra utalnak, hogy az ember igazából bifázisos alvó. Így hát, legtöbbünknek valamikor a nap közepén eljön az a pillanat, amikor nincs tovább: aludni kell, különben közérzetünk és ábrázatunk egyre inkább egy kiszolgált mosogatórongyra emlékeztet majd.

Ügyelet, váltott műszak

A cikkben leírtak nem alkalmazhatók változatlan formában olyan helyzetekben, amikor az alvás rendje a "normálistól" eltér, például váltott műszakban vagy éjszakai ügyelet után. A szervezet ilyenkor megpróbálja bepótolni a kihagyott mély- és REM-alvást, így az alvásciklus szakaszainak aránya megváltozhat.

Baglyok és pacsirták számára kicsit máskor érkezik el e gyászos pillanat, de annyit nagyjából elmondhatunk, hogy ébredés után úgy 6-8 órával érdemes szundítanunk egyet. Itthon egyelőre erre még nem sok remény látszik, de aki maga osztja be a munkaidejét, annak mindenképpen érdemes plusz egy kávé helyett, vagy akár mellett beiktatnia némi délutáni alvást.

Mennyit szundítsunk?

Az alvás négy szakaszra osztható, melyek mindig ugyanolyan sorrendben követik egymást. Először elszenderedünk, majd következik a felszínes alvás, ezután a mély alvás szakasza, majd a REM-alvás - ebben a szakaszban álmodunk, miközben szemhéjunk alatt gyorsan mozog a szemünk (rapid eye movement). Ezek a szakaszok az éjszakai alvás során nagyjából másfél-két óra alatt lezajlanak, majd újraindul a ciklus. Noha pontosan még ma sem tudjuk, miért van szüksége a szervezetünknek alvásra, az egyes szakaszok eltérő szerepe ismert, és egyáltalán nem mindegy, melyikük alatt ébredünk fel. (Ezért is találták ki az alvásciklushoz szinkronizált ébresztőórát.)

Már rövid, akár hatperces alvás is felfrissít, és javítja a hosszú távú memóriát - a kutatók szerint úgy fest, maga az alvásciklus beindulása lehet a kulcs
A 15-25 perces gyorsszieszta (power nap), különösen egy azt megelőző kávéval kombinálva (napuccino) csodákra képes. Így még biztosan bennmaradunk az első két alvásszakaszban, és az alvás hatása érvényesül.
A 40-60 perces zónát jobb elkerülnünk, ugyanis így könnyen előfordulhat, hogy éppen a mélyalvás kellős közepén ébreszt a vekker, ami pedig az “alvás utáni tehetetlenség” (sleep inertia) kellemetlen állapotát hozhatja. Szervezetünk ilyenkor elkeseredetten szeretne tovább aludni, és akár fél óráig nem igazán vagyunk képesek komolyabb feladatok elvégzésére.
Ha már van egy óránk a pihenésre, biztosabb, ha 15 perccel vagy akár fél órával megtoldjuk, és hagyjuk, hogy végbemenjen egy teljes alvási ciklus. Ez amellett, hogy felfrissít, segíti kreatív gondolkodásunkat, így akár komoly felfedezések is összeállhatnak az agyunkban.

Extrém alvási napirendek

Arra a legtöbb hadseregben rájöttek, hogy ha szükséghelyzetben nincs is mód a szokásos alvási minták megtartására, lehetővé kell tenni az emberek számára a rendszeres pihenést. Talán ilyen kutatások eredményei nyomán születtek meg a különféle polifázisos alvási rendszerek, melyek közül egyesekről azt állítják, hogy megfelelő ütemezéssel akár 2-3 óra napi alvással is kielégíthető az emberi alvásigény.

E módszerek használhatósága körül komoly viták zajlanak, és alkalmazhatóságuk erősen egyénfüggő lehet. A lehetséges előnyökről és hátrányokról, legendákról és személyes történetekről sokat megtudhatunk Dr. Piotr Wozniak oldalán, valamint a Polifázisos Társaság webhelyén.