Megjósolható a kómából való visszatérés

http://www.dreamstime.com/stock-images-human-brain-very-high-resolution-d-rendering-image39388804

Az agy vércukorfogyasztása elárulja, mennyire van öntudatánál egy agysérült páciens, és vajon magához térhet-e a jövőben.

Súlyos agyi sérülést szenvedett páciensek esetében az orvos számára komoly kihívást jelent annak eldöntése, vajon a beteg megőrizte-e a tudatosság valamilyen szintjét, és várható-e, hogy valaha teljesen öntudatra ébred majd. Ismeretes, hogy egyes agysérültek akkor is rendelkezhetnek bizonyos fokú éberséggel, ha látszólag semmilyen külső ingerre nem reagálnak.

A Current Biology című folyóirat legfrisebb számában most arról számolnak be dán és belga kutatók, hogy az agy által felhasznált glükóz (vércukor) mennyiségének meghatározásával közvetlenül lehet következtetni a páciens aktuális éberségi szintjére, valamint arra, hogy az elkövetkező egy éven belül milyen valószínűséggel fogja visszanyerni az öntudatát.

A teljes agy energiaforgalma csaknem valamennyi általunk vizsgált esetben utalt a tudatosság aktuális szintjére, vagy megjósolta az öntudat későbbi visszatérésének esélyét. Eredményeink azt mutatják, hogy agysérülést követően a tudatosság fenntartása bizonyos minimális agyi energiafelhasználáshoz köthető” – foglalta össze az általa jegyzett közlemény tartalmát a Koppenhágai Egyetemen és az amerikai Yale Egyetemen is dolgozó Ron Kupers.

A vizsgálat

Kupers és munkatársai a jelenleg a betegágy mellett alkalmazott rutinvizsgálatoknál megbízhatóbb eljárást kívántak kidolgozni a tudatosság pillanatnyi és lehetséges jövőbeni szintjének felmérésére. E célból 131, agysérülés miatt részleges vagy teljes tudatvesztésben szenvedő beteg agyi glükóz-anyagcseréjét vizsgálták meg pozitronemissziós tomográfia (PET) segítségével. A vizsgálat során a betegek keringésébe juttatott, radioaktív fluorizotóppal jelölt glükóz-analóg halmozódását mérték az agyban. Mivel ezt a molekulát az energiatermelő anyagcsere a valódi glükózzal azonos módon kezeli, a jelölt glükóz átáramlásából a teljes glükózforgalomra, ebből pedig az energiafelhasználásra lehet következtetni.

Illusztráció Forrás: Guido Vrola | Dreamstime.com

A vizsgálat szoros összefüggést mutatott ki a betegek ingerekre adott válaszadó képessége és a teljes agykéreg energiaforgalma között. Azok a páciensek, akiknek az agykérge a normális érték 42 százalékánál kevesebb energiát használt fel, teljesen öntudatlannak bizonyultak, és az egy éves utánkövetési időszak végéig sem nyerték vissza az eszméletüket.

Ezzel szemben azok a betegek, akiknek az agya ennél a határértéknél magasabb aktivitást mutatott, szinte valamennyien vagy már a vizsgálat idején is mutatták az öntudat jeleit, vagy az utánkövetési időszak alatt nyerték vissza reakcióképességüket.

Összességében az agyi anyagcsereráta a betegek 94 százalékában egyértelmű kapcsolatot mutatott a tudatosság aktuális szintjével vagy annak későbbi visszanyerésével.

Illusztráció Forrás: AFP / BSIP

A tudatosság energiaigényes folyamat

„Felfedezésünk, miszerint a tudatos és öntudatlan állapotok között világos metabolikus határvonal húzódik, arra utalhat, hogy az energiaforgalom egy bizonyos minimális szintjénél alapvető változás áll be az agy működésében: a tudatosság akkor „kapcsol be”, amikor az agyi aktivitás elér egy küszöbértéket” – vélekedik a kutatásban Kupers-szel együttműködő Johan Stender. – „Bár e feltételezést nem volt módunk közvetlenül ellenőrizni, mindenképpen nagyon érdekes irányvonalat jelöl ki a jövőbeni kutatás számára.”

A biztosan levonható tanulság egyelőre annyi, hogy a tudatosság rendkívül energiaigényes folyamat, amely az agy egészét igénybe veszi”

– teszi hozzá Kupers. – „Ezt az alapvető élettani sajátosságot kihasználhatjuk a klinikumban arra a célra, hogy megállapítsuk, milyen eséllyel nyerhetik vissza az eszméletüket a súlyos agysérülést szenvedett pácienseink.”