Szeretni bolondulásig - interjú az elsőfilmes rendezőnővel

Angélique, a hóbortos diáklány (Audrey Tautou) számára a szerelem egyet jelent Loic (Samuel Le Bihan) személyével. A 35 éves orvos azonban nős, és hamarosan apa is lesz. Sok akadály áll tehát a boldogságuk útjában, de Angelique-et semmi sem tarthatja vissza. Ha szeret valakit, azt szenvedélyesen, őrülten, és akár szélsőséges tettek elkövetésétől sem visszariadva teszi.

Ez dióhéjban a Szeretni bolondulásig című francia film története...vagy legalábbis így tűnik. Ám egy másik szemszögből nézve ugyanaz a szerelem egészen másmilyennek látszik. A záró képsorok pedig szinte minden korábbi elképzelésünket megcáfolni látszanak...

Az elsőfilmes francia rendezőnő alkotása ismét bebizonyítja, hogy a francia filmesek felvették a kesztyűt az amerikai filmdömping kihívásaival szemben. Laetitia Colombani első művéből arra következtethetünk, hogy akár a tengerentúliak eszköztára is bevethető Európában, ha a cél az európai filmgyártás felvirágoztatása.

Honnan származik a Szeretni bolondulásig ötlete? Miért éppen ezt a témát választotta az első filmjéhez?

Amikor a párizsi Louis Lumiere filmművészeti iskolában tanultam, írnom kellett egy dolgozatot, és én az "őrület a filmekben" témát választottam. A tanulmányhoz forgatókönyvet is kellett készítenem. Egy akkori tévésorozatban hallottam az erotomániáról, és úgy döntöttem, hogy egyszer készítek egy thrillert erről a nagyon érdekes és furcsa betegségről. A forgatókönyv első verziójából előbb egy 30 perces rövidfilm készült, majd pedig egy hosszabb verzió, amelynek azonban nem volt igazi bemutatója. Ezekből fejlődött ki aztán az a film, ami a mozikba került.

Az alkotást látva a nézőben felvetődik, hogy a rendező játszik vele, többször is megtréfálja. Ez kifejezetten a célja volt?

Igen, pszichológiai thrillert akartam csinálni, mert imádom a rendező és a nézők közötti játékot. Nagyon kedvelem Hitchcock egyik mondását, mely szerint "Én nem a színészek, hanem a nézők rendezője vagyok."

Az elsőfilmes rendezők általában szeretnék megváltani a világot, és valami újat mutatni az embereknek. Önnek volt hasonló szándéka?

Nem akartam mindenáron innovatív lenni, de ki akartam próbálni egy kissé szokatlan struktúrát. Kifejezetten szeretem a bonyolult filmes szerkezeteket, és a szituációk komplikálását... egy barátom azt a tanácsot adta, mielőtt belekezdtem a forgatásba: "Döbbents meg!" Ezt végig a fejemben tartottam.

Hogyan tudott elsőfilmesként ennyi pénzt szerezni a projektre? A film igazán nem tűnik kis költségvetésű alkotásnak...

Nagy szerencsém volt, hogy mindjárt az első filmemhez egy nagynevű producert találtam. Ő szerezte a pénzt, méghozzá elég könnyen, mivel a befektetők már bíztak benne.

A Szeretni bolondulásig főszereplője Audrey Tautou, aki az Amélie csodálatos élete című filmmel nemzetközi hírnévre tett szert. Szerepet játszott ez abban, hogy őt kérte fel Angelique szerepére? Hiszen így azt remélhette, hogy a filmet már csak miatta is sokan fogják megnézni...

Még nem láttam az Amélie...-t, amikor felajánlottam Audrey-nak a szerepet. Az Amélie... egy héttel később jött ki Franciaországban, akkor még nem volt az a nemzetközi siker, mint ma. Nem tudtam, hogy Audrey nagy sztár lesz. Azért választottam őt, mert nagyszerű színésznőnak tartom, és tökéletesen megfelel a szerepre. Nagyon szerettem vele dolgozni, mert nagyon profi és pontos. Ő maga is "ezermesternek" tartja magát.

Magyarországon úgy alakult a filmgyártás az utóbbi években, hogy a rendezők egy része úgynevezett "művészfilmet" forgat, amelyet csak kevés néző lát, ám szakmailag elismert, és nemzetközi fesztiválokon vehet részt; a filmesek egy másik csoportja pedig "közönségfilmet" készít, amit viszonylag sokan látnak, de a szakma és a kritika fanyalogva fogadja. Franciaországban léteznek hasonló kategóriák?

Igen, ugyanez a jelenség létezik Franciaországban is, de kezd visszaszorulni, mióta francia alkotói filmek igazi sikerfilmek lettek. De kell még néhány év, amíg a közönség megbékél a francia filmmel.

Pedig az elmúlt években úgy tűnt, Franciaország megkísérelte felvenni a versenyt Hollywooddal, és egyre-másra készülnek nagy költségvetésű, európai léptékkel mérve szuperprodukciónak számító alkotások. Hogyan vélekedik erről a törekvésről? Volt önnek hasonló terve?

Én nagyon örülök annak, hogy Franciaországban is tudunk gyártani akciófilmeket, tinifilmeket, vagy horror- és kalandfilmeket, annak pedig főleg, hogy a francia közönség imádja őket! Bár az én szívem inkább az alkotói filmek felé húz, szerintem igenis jó, hogy ilyen filmeket is tudunk csinálni Franciaországban. Ez csak jót tesz az országunknak. Nem hiszem viszont, hogy a hollywoodi filmeknek konkurenciát akarnánk teremteni, mivel a finanszírozás módja nem ugyanaz nálunk. Szerintem a cél az, hogy olyan filmek szülessenek, amik a közönséghez szólnak.

Mit gondol, az Ön filmjének ezt mennyire sikerült teljesítenie? Elégedett volt a franciaországi fogadtatásával?

Igen, nagyon boldog voltam. A közönségtalálkozók és a vetítések csodálatosan sikerültek. Összesen 600 ezer jegyet adtunk el, ami nagyon jónak számít egy első filmnél...

Magyarotszágon még csak most mérettetik meg - a Szeretni bolondulásig november 21-étől látható a mozikban.

Gyárfás Dóra

(az interjút fordította: Varga Éva)