Mielőtt bárki megkérdezné: igen, választ kapunk a korábban felvetett kérdésekre. De persze nem mindegyikre. Az távol állna a Wachowski fívérek filozófiájától.
A második rész számos kérdést hagyott nyitva, és az alkotók szándékosan olyan ponton vágták el a történetet, hogy tág teret hagyjanak a találgatásoknak. Rendkívül jól oldották meg, hogy a Forradalmak rögtön e kérdések megválaszolásával kezdődik. Ráadásul szokás szerint megint minden stimmel és összepasszol. Megtudhatjuk, hogyan tudta a Merovingi túlélni Neo összes eddigi elődjét. Kiderül, ki volt a férfi, akit elvezettek, mikor Neóék beléptek a Merovingi éttermébe. Még arra is fény derül, ki volt az, aki a filmhez képest kiegészítő szálakat tartalmazó Enter the Matrix játékban közölte Niobéval, hogy Zion 72 órán belül el fog esni, mert eddig minden alkalommal ennyi ideig tartott ki.
Tehát aki a Mátrix gondolatrendszerét szereti, az mindjárt az elején tobzódhat a mentális örömökben. De az akció szerelmeseinek sem kell aggódnia: a szálak elvarrása közben azért jópár ütésváltásra és virtuális akrobatamutatványra is sor kerül.
És ez csak a kezdet, mert a harmadik részben rendkívül sok minden történik. A film szinte tematikus szakaszokra osztható, mindegyik más szereplőre és eseményre fokuszál, mindegyik más stílusú és képi világú.
Mindezek közül kiemelkedik a Zionért dúló csata, amely a Forradalmak központi, leghangsúlyosabb eseménye. Ez sajnos a Mátrix kárára megy: viszonylag kevés jelenet játszódik a virtuális térben, a harmadik rész legnagyobb része a valóságban zajlik. Cserébe viszont minden eddiginél alaposabban megismerhetjük a gépek világát.
A látványra ezúttal sem lehet panasz: az emberek személyes tanknak nevezett gépóriásai, a Zionba beözönlő robotsereg és az összecsapás egyaránt grandiózus, a jelenetek kivitelezése kifogástalan.
De a film egy kicsit más, mint az előző - éppen annyira, mint amennyire a második eltért az elsőtől. Az alkotók itt elsősorban a történet elmesélésére, a kör bezárására koncentráltak. Ezért már nincsenek forradalmi, korszakalkotó trükkök, amik túlmutatnának az előző két filmen - hiszen a valós világ nem ad alkalmat az alkotói fantázia korlátlan szabadon engedésére. Smith és Neo nagy összecsapása ötlet és koreográfia dolgában elmarad a második részben látott tömegverekedésüktől. Igaz, itt már két, szinte isteni erőkkel rendelkező titán összecsapásáról van szó, ezért az alkotók nem a gyorsaságot és ügyességet, hanem az erőt helyezték a központba.
Összességében méltó lezárás a Mátrix Forradalmak, amiről nehéz lenne többet írni anélkül, hogy ne árulnék el kulcsfontosságú titkokat a sztoriról, a szereplőkről, a befejezésről. Vegyük úgy, hogy ez volt a filmkritikám demo változata. A teljes verziót a Forradalmak világpremierje után lehet majd letölteni.
Juhász György